Kevés gépnek ilyen egységes a megítélése, mint az MT-09-nek, és ez nem véletlen. Egyszerre kezes, megbocsátó, ugyanakkor erős és izgalmas – a motorosok csak a fejidommal nem tudnak megbarátkozni…
Nemrég írtunk róla, hogy egy merész, sőt őrült ötlet, a V2-es Yamaha XJR1700 (!) volt az alapja a Yamaha legendás MT modellcsaládjának. A múlt században született prototípus és a felejthetetlen MT-01 után sorra jöttek az új családtagok, s ezek közül is az éppen tíz éve megjelent MT-07 és MT-09 bizonyult a legnépszerűbbnek. Mindkettő érthető, hiszen a kisebb változat sokoldalúságával és hihetetlenül kedvező árával sikerre ítélt konstrukció volt – bevezetésekor alig 1,7 millió forintért kínálták Magyarországon, miközben a vetélytárs ER-6-ot 2,2 millióért lehetett hazavinni.
Az MT-09 forgalmára sem lehetett panasz, elvégre tavaly a második legnépszerűbb 750 köbcenti feletti naked volt itthon, holott akkor már tudni lehetett, hogy idén egy új, minden téren fejlettebb utód érkezik.
Yamaha MT-09: Játszani is engedd!
Márpedig a modellfejlesztés ezúttal valóban mélyreható volt, ami meglátszik a formaterven is. Még harciasabb kiállású az új, 2024-es MT-09, amiben komoly része van az új fényszórónak is. -Ugyanezt az alkatrészt láthattuk az XSR900 GP-ben, de ott a hatalmas fejidomba csomagolva szinte eltűnt az apró fénydióda, itt viszont hangsúlyos formai elem. Megosztó látvány, ez tény, nehéz lenne könnyen fogyasztható szépségnek nevezni, viszont legalább hatékony.
Hátrafelé haladva feltűnik, hogy az 5 colos, színes TFT-műszeregység immáron okostelefonnal társítható, sőt ennek köszönhetően navigálásra is használhatod. Érdekesség, hogy a továbbfejlesztett kormány, illetve a lábtartó helyzete egyaránt állítható, és ez remek hír az alacsony/magas pilótáknak, elvégre anélkül szabhatják magukra az üléshelyzetet, hogy utángyártott alkatrészeket aggatnának a gépre. Persze nem csak ez, hanem az MT viselkedése is személyre szabható, hála a Yamaha Ride Control (YRC)-nak, amivel a teljesítmény-leadástól a vezetéssegítő rendszerek érzékenységéig minden beállítható.
A nyeregben helyet foglalva nem lehet nem észrevenni, hogy jóval hátrébb és magasabbra került a lábtartó – valószínűleg ezért is állítható a magassága –, míg az áttervezett tank enged szabadabban mozogni az ülésen. Valószínűleg a Yamaha tervezői is olvasták a városban közlekedő tesztelők és tulajdonosok véleményét az előző MT-ről, amin nem volt túl bőséges a kormányelfordítási szög, ezért az új üzemanyagtartály már nagyobb mozgásteret enged a kormánynak, ezáltal kisebb körben lehet megfordulni vele.
Remek ötlet, hogy a tank tetején úgynevezett akusztikus tölcsért alakítottak ki: ezáltal a nyeregből is hallom, ahogy a híres CP3 hangosan, mohón szürcsöli az oxigént – mintha lélegezne, élne. Egyébként is öröm hallani a Yamaha erőforrását, hiszen a sorhármasokra jellemző „Barkas-hang” nélkül, gyönyörű kipufogómorajlással pörög tízezer fölé, és 119 lovas csúcsteljesítménye több mint elég a teletankolva is csak 193 kilós motorhoz. A puszta műszaki adatok alapján akár túl sportosnak is tűnhetne az MT-09, pedig pont ellenkezőleg – a többség éppen azért dicsérte, mert kiszámítható és kezes, de rendes tűzijátékot csinál, ha a vezető szeretné.
Hirtelen nehéz összeszámolni, hogy a röpke ötnapos teszt során hány ember állított meg vagy jött oda, hogy felidézze a maga MT-történetét. Az extulajdonos, aki azóta márkát és stílust váltott, de máig hiányzik neki a tüzes és szerethető Yamaha vagy éppen a vizsgabiztos, aki csak egy kört tett meg a ’19-es modellel, és máig emlegeti, hogy milyen remek masina volt.
De említhetném kezdő kollégát is: ő egyszerűen csak nem hitte el, hogy ennyivel jobb, kiszámíthatóbb és élvezetesebb egy mai naked, mint az ő szintén kezes, de még a kétezres években született 750-ese.
Jómagam is hasonlóan kedves emlékeket őrzök a 2021-es MT-09-ről, sőt azon kevés gép közé tartozott (és ezekből valóban nem volt sok), amit nagyon szívesen megtartottam volna a teszt után. Ha úgy nézzük, hogy az utóbbi 10-15 évben mindössze féltucat ilyen vassal találkoztam, akkor mondhatjuk, hogy a sorhármas Yamaha tényleg telitalálat, afféle „mindenki motorja.”
Ez pedig – a már említett remek fékrendszeren és erőforráson túl – annak köszönhető, hogy a felfüggesztés és főleg az elektronika hangolása egyszerűen tökéletes az MT-n.
A gyári Rain, Street és Sport beállításon túl elmenthetsz két saját üzemmódot is, amiben teljesen a tudásodhoz, hangulatodhoz igazíthatod a Yamaha viselkedését. Mi több, és ez talán még érdekesebb, beállíthatsz különböző helyszínekhez (pl. város, autópálya, szerpentinezés) és időjáráshoz (pl. hideg, esős aszfalt) igazodó csomagokat, tehát egy gombnyomásra jámbor, keveset fogyasztó ingázó vagy igazi kanyarvadász lehet belőle. Utóbbi beállítás mellett az egykerekezés- és a kipörgésgátló is úgy van jelen, mint egy szégyenlős őrangyal:
csak akkor szól közbe egészen finoman, ha tényleg balesetveszélyt érzékel, de addig engedi a földtől néhány centire lógatott első kerékkel vagy vastag fekete csíkot rajzoló gumival kilőni az MT-t.
Ez olyan grammra kiszámolt receptje az élvezetes, egyszersmind biztonságos motorozásnak, amely ritkaság, és ezért egyaránt dicséretet érdemelnek a sorhármas és az elektronika fejlesztői is.
Gazdag felszereltség és kedvező ár/érték arány jellemzi az új MT-09-et
Sportosabb üléshelyzet ide vagy oda, az MT ugyanaz maradt, mint amiért eddig is szerettük. Élményteli, dinamikus motor, és mindent egy fokkal jobban tud a felmenőknél. Harmadik generációs gyorsváltója pontosabban működik, a hattengelyes IMU-val vezérelt, dőlésérzékeny vezetéssegítő rendszere hatékonyabb, mint valaha, és az alapáras tempomat is rendkívül könnyen kezelhető, akárcsak az új, logikus felépítésű kijelző és a menü.
Ugyanakkor kimondottan sok ellenfele van a piacon, többek között a Honda CB750 Hornetet, a BMW F 900 R-t, a Kawasaki Z900-at és a Suzuki GSX-S1000-et kell maga mögé utasítania a Yamaha sorhármasának. Hogy sikerül-e neki? Látva az előd 2023-as szereplését, és azt, hogy mennyivel jobb lett az idei MT-09, minden esélye megvan rá, és arra, hogy folytassa az MT-k éppen negyed évszázada íródó történetét.
Műszaki adatok – Yamaha MT-09 (2024)
Motorkonstrukció: háromhengeres, négyütemű, 12 szelepes
Összlökettérfogat (cm3): 890
Hengerek/szelepek száma: 3/4
Csúcsteljesítmény (kW/LE/min): 87,5/119/10000
Legnagyobb forgatónyomaték (Nm/min): 93/7000
Sebességváltó: hatfokozatú, alapáron gyorsváltóval kiegészített
Szekunder hajtás: lánc
Felfüggesztés és fékrendszer
Első felfüggesztés: KYB 41 mm-es csúszószár-átmérőjű, fordított teleszkóppár
Hátsó felfüggesztés: KYB központi rugóstag
Gumiméret elöl/hátul: 120/70 ZR17/180/55 ZR17
Fékrendszer elöl/hátul: 2 x 298 mm-es tárcsa, radiálisan rögzített nyergek és radiális főhenger/245 mm-es tárcsa, egydugattyús féknyereg
Méretek, árak
Tengelytáv (mm): 1430
Ülésmagasság (mm): 825 mm
Üzemanyagtartály térfogata (l): 14
Menetkész, teletankolt tömeg (kg): 193
Vételár: 4 098 000 Ft
További műszaki adatok és az elérhető extrák: MT-09-bemutató (2024)