Az idei első komolyabb motorkerékpár-árverést Las Vegasban rendezték, ahol a látogatók több mint 200 kétkerekűre licitálhattak. Hat darab motorkerékpár leütési értéke meghaladta a húszmillió forintot, köztük van egy rendkívül ritka, gyári felkészítésű 1939-es évjáratú BMW R 51 RS (RennSport)versenymotor, amely 130.200 dollárért, azaz 26 millióért cserélt gazdát. Tizenhét darabot gyártottak a jelenleg 72 éves versenygépből, a fennmaradt három közül ez az egyetlen példány, ami eredeti állapotában, restaurálás nélkül maradt fenn.
A II. világháború előtt a német gyártók a nemzetközi autó- és motorversenyek gyakori résztvevői voltak. Az 1930-as években az Auto Union és a Mercedes dominált az autóversenyeken, a motorversenyek legrangosabb díjait pedig a BMW versenymotorjai nyerték, sőt az egyik leghíresebb motoros a korszakban, Ernst Henne különféle BMW-motorokkal összesen öt szárazföldi sebességi világrekordot állított fel 1932 és 1937 között. Az Európában elért sikerek fölkeltették az amerikai motorosok figyelmét is, és 1939-ben, a BMW new yorki importőre, Emil Recke jó személyes kapcsolatai révén hozzá is jutott egy gyári felkészítésű, versenymotorrá alakított R 51-es modellhez.
Az Amerikai Motorkerékpár Szövetség C osztályú szabályai alapján nincs turbófeltöltő a motoron, ám a váz és a felfüggesztés a TT motorokból származik. Recke Joe Thomas versenyzővel nevezett az 1940 és 1941 évi Daytona 200 versenyre. Thomas a legjobb kvalifikációs kört futotta a motorral, ám az időmérő berendezés meghibásodására hivatkozva törölték az idejét. Lehetséges, hogy Thomas-t Németországban készült motorja miatt hátráltatták. Recke a motor eladása mellett döntött az USA második világháborúba belépésekor, amely a Harley-utálatáról ismert Indianapolisi versenyzőhöz, Rody Rodenberg-hez került. Teljes versenyzői múltját ugyan még nem sikerült föltárni a motorkerékpárnak, azonban biztos, hogy Rodenberg egy Indianapolisban rendezett terepversenyt nyert vele, és többször is teljesítette vele a Daytona 200-at 1947 és 1952 között, melyről fényképek is árulkodnak. A versenyző közel 50 évig birtokolta a korához képest lenyűgöző állapotban lévő motort, ami 1993-ban a szintén indianapolisi lakos, Richard Moore tulajdonába került.
Az R 51 RS esetében egyedülálló, hogy szinte teljesen sértetlen a hagyományos BMW fekete-fehér fényezése is, valamint olyan kiegészítők találhatóak rajta, mint az üléshosszabbítás és egy nagyméretű tankvédő, amelyeknek köszönhetően a versenyző szinte hason fekve tudta lenyomni a régi Daytona részét képező hosszú floridai autópálya szakaszt. A sárvédőn még megtalálható Rodenberg szponzorának, egy Indian kereskedésnek a matricája is. A 97-es rajtszám mögött lévő, 7.000 fordulat/min skálázott fordulatszám-mérő a különböző versenyek során az elemek hatására láthatóan elhasználódott. A maradék két restaurált R 51 RS egyike a BMW Múzeumban, a másik pedig egy gyűjtő tulajdonában van.
No related posts found...