Hazafelé tartunk a motorkiállításról. Kellemes idő van, süt a nap, akinek nincs kivonatva a gépe, jó eséllyel elővette a garázs mélyéről. Sokan a kiállításra is motorral érkeztek, akár több száz kilométer távolságból is, szezonkezdeti motorozás gyanánt. Hayabusa húz el mellettünk, szépen távolodik, irigykedve nézek utána. Felötlik egy gondolat, szóban meg is fogalmazom: itt az első tavaszi hétvége, sajnos az lenne a meglepő, ha nem történne motorbaleset… Remélem senkit nem fogunk elveszíteni.
Sajnos a szezon kezdetén nagy esély van arra, hogy a motorosok látványától elszokott autósok fogják okozni a kétkerekű balesetek nagyobb részét – a fizetésemet halálos nyugalommal tenném fel erre. Több hónapos kihagyás után mi is idegennek érezzük a motort, kell néhány nap, mire visszaszokunk hozzá. Emellett az aszfalt még hideg, néhol jelen van a téli síkosság-mentesítő zúzalék, ami a tél elmúltával nem vész el, csak átalakul, immáron síkosítóként éli tovább életét. Szembe kell néznünk a szomorú ténnyel, hogy útjainkat megviseli a tél, új kátyúkkal is bőven találkozhatunk.
Sejtésem sajnos beigazolódott. Este írja egy újdonsült motoros kolléga:
Igazad lett, tele vannak az újságok a tragikus főcímekkel!
“Itt a tavasz: Motoros baleset miatt teljes útzár Dömsödnél”
“Itt a tavasz: Halálos baleset történt Pilis határában”
“Rendőrautónak csapódott”
Itt a tavasz. Vigyázzunk magunkra és egymásra gyerekek!