Két keréken suhanok, könnyedén araszolok előre a kocsisorok között, várom a zöld jelzést. Élvezem, hogy nem kell a sor végén egy pléhdobozban várakoznom, nagyon bírom a hűsítő, lágy szellőt és az olcsó közlekedést.
Basszus, mikor vált már át ez a nyomorult lámpa? Már vagy egy perce itt rohadok a forró aszfalton, és semmi… Elég volt! Egy mozdulattal fel a járdára, harminccal kikerülöm a totyorgó gyalogosokat, leugratok a zebrára és sutty, már át is értem, míg a sok hülye a lámpánál várakozott…
Még csak rám sem szólnak, hiszen biciklis vagyok.
Végre, az első tavaszi túra. Várnak a Mátra csodás kanyarjai, találkozás a barátokkal, egy jó hangulatú nap. Nyugodtan gurulok, van még negyed órám, hogy elérjem a találkozási pontot.
Hétvége van, az autók tisztára mosva, a lányok lenge ruhában – üdítő látvány a szürke, téli hétköznapok után. A lámpához közeledem: kinézek a jobbos gyalogátkelő jelzésére, épp most lett zöld. Ösztönösen engedem el a féket, hiszen nap mint nap erre járok, így tudom, hogy kb. egy másodperc múlva én is szabad jelzést fogok kapni… Ahogy azt megszokhattam, itt a zöld, gázt adok, ekkor jobbról hirtelen a látómezőmbe furakodik valami járgány, ami nagy sebességgel száguld felém…
ANYÁD! – ordítom, miközben az ABS vadul dolgozik a motoron, de a bicajos rám sem hederít, ahogy centikre az első kerekemtől elsuhan a zebrán. Fülében hangosan dübörög a basszus a fehér fülhallgatókból, és élvezi, ahogy a többi hülye a lámpánál várakozik, míg ő szabadon száguld, és még csak rá sem szólnak – vagy legalább is nem hallja -, mert ő a biciklis…
Hegylakók különvélemény: pár évtizede az iskolában – ha jól emlékszem technika órán – KRESZ oktatást is tartottak a nebulók számára. Azt hiszem, hogy ideje lenne újra elővenni azt a tankönyvet, égetően nagy szükség volna a szabályok ismeretére, mint ahogy egy könnyen megfizethető, egyszerűsített KRESZ vizsgára is a kerékpárok használatához – hiszen ugyanolyan tagjai a forgalomnak, mint bármelyik más közlekedő.
Kérdés: túlzott szigor lenne vizsgára kötelezni a kerékpárt használókat (kockáztatva ezzel, hogy egyre kevesebben használnák a környezetbarát közlekedési eszközt), vagy saját, jól felfogott érdeke is a biciklisnek, hogy a szabályok ismeretével – és persze betartásával – a saját testi épségét óvja?
(Megelőzendő a drótszamár tulajok – szokásosan – agresszív kommentjeit: aki kerékpárosként azt mondja, hogy előbb a motorosok tanúsítsanak felelősségteljes magatartást, azoknak ajánlom a 2010-es baleseti statisztikákat, amiből egyértelműen kiderül, hogy a bicajokkal 2-3-szor több balesetet okoztak, mint a motorizált kétkerekűekkel… Köszönöm a figyelmet.)