Két hét alatt megdupláztam a nagy ZZR-ben a kilométerek számát: 3050-et mutatott a digitális műszerfal számlálója, amikor Korzika felé indultunk a motorral, és közel hétezernél járt, amikor hazaértünk a kéthetes kalandról. Akadt tanulság bőven…
A túra első és utolsó napja komoly terhelést jelentett a Kawának és a motorosoknak egyaránt: odafelé több mint nyolcszáz, hazafelé pedig közel ezer kilométert zúztunk le a megpakolt motorral, ez utóbbi etap ráadásul csak nyomokban tartalmazott autópályát, hiszen mindössze a Riva del Garda – Bolzano, és a Spittal – Graz szakaszon vettük igénybe a fizetős utakat a nap folyamán.
– A futómű:
Most először érezhettük úgy, hogy a ZZR atomkemény futóműve elérte a határait, hiszen a közel harminc kilónyi csomag, a teletankolt 22 literes üzemanyagtartály és az utasok nagyjából másfél mázsás tömege – a motor 260 kilós saját értékével – közel fél tonnás(!) teljes terhelést jelentett a rugóstagoknak.
- Rövid pihenő a semmi közepén: a ZZR hatótávja több mint 400 kilométer, így a tankolások között többször is megálltunk pár percre
Mivel ez nagyobb részben a motor hátulját érintette, a hátsó rugóstagon vettem először észre, hogy a kanyarokban, forszírozott tempónál “pumpálni” kezdett, vagyis a csillapítása elérte a határait, miközben a rugózása még ehhez az extrém terheléshez is megfelelő volt. Az első teleszkópok tökéletesen dolgoztak, semmilyen negatívum nem jelentkezett teljes terhelésnél sem.
– A gumik:
Elöl még a gyári, Bridgestone BT014-es abroncsot használjuk, hátra pedig a Michelin Pilot Road 3-as gumiját szereltük fel Korzika előtt, 190/50 ZR17 méretben. A Bridgestone abroncsa nehezen birkózott meg a nagy terheléssel, a visszafogott tempó ellenére is kagylós kopást, és fékezés közben vibrációt tapasztaltunk kb 5000 km megtétele után. 6700-as kilométeróra állásnál a gumi szélein már a kopásjelzőhöz közelít a mintamélység, az abroncs közepe még várhatóan kibír 1-2000 kilométert, főleg, hogy itthon jellemzően a középső felületet éri terhelés, ellentétben a korzikai szerpentinekkel.
- Így “csak” 300, ha mi is helyet foglalunk, akkor közel 450 kilogramm jut a kerekekre és a rugóstagokra. Példásan viselkedett a Kawasaki teljes terhelés mellett is
Az új hátsó gumi beváltotta a hozzá fűzött reményeket, a négyezer kilométeres extrém terhelés ellenére (ca. ezer kilométer országút, 2000 km autópálya és szintén ezer kilométer hegyi szerpentin) a mintázata szemre alig változott az újkori állapotához viszonyítva. Hamarosan ellátogatunk a szervizbe, és összehasonlítjuk a mostani értékeket a pár héttel ezelőtti adatokkal.
– Ergonómia:
Komoly félelmeim voltak az út előtt, hiszen most indultunk először hosszabb túrára az ezernégyessel, mely ráadásul inkább sportos, mintsem túrás kialakítású, mármint ami az üléspozíciót illeti. Különösen igaz ez a hátul ülőre, akinek az üléshez közel húzott, és igen rövid lábtartón kell pihentetnie végtagjait. Már az első nyolcszáz kilométeres autópálya-szakasz megnyugtató eredményt hozott, hiszen százas tempó felett a menetszél jótékonyan támasztotta a vállakat, így tehermentesítve az alkart és a csuklókat, miközben a széles és jó tömésű ülés csak kb. két órás motorozás után vált kényelmetlenné.
- Ergonómia elöl és hátul: az utas könnyedén fotózhatott, a kényelmes hátsó ülésről látványos képek készültek útközben
A hátsó ülés párnázása is megfelelő volt ,egyedül a lábtartó cseréjét vettük fel a “to do” listára, valószínűleg a Z1000-es gumírozott első csonkjait szereljük fel a következő túra előtt az ezernégyesre. A csomagok elhelyezése nem okozott gondot, hiszen a Bagster tanktáska és a három doboz összesen 143 liter rakteret biztosított, egyedül a motor 441 kilogrammos maximális terhelését kellett szem előtt tartanunk a pakoláskor, valamint azt, hogy a felső topcase-be csak a legkönnyebb holmik kerüljenek, hiszen a motor súlypontját jelentősen változtatja a megtömött hátsó doboz. A kormány pozíciója is tökéletes az autópályás és az országúti szakaszokra, egyedül a lejtős féktávokon jelentett problémát a mélyre szerelt markolat, bár ez is inkább a saját adottságaim miatt volt probléma – sérülésmentes kézzel minden körülmények között megfelelő az üléspozíció.
– Navigálás:
Most először használtunk GPS-t a motoron hosszabb túra során, és sok új tapasztalattal gazdagodtunk ezen a téren is. Kiderült, hogy a ZZR gyári tartója gyakorlatilag alkalmatlan a feladatra, ugyanis a Bagster tanktáska pont kitakarja a látómezőből a kormányra erősített navigációt, így vagy a csomagok szállításáról, vagy az elektronikus térképről kell lemondanunk, ha túrázni indulunk.
- Tévesztés kizárva: bár az útjelző táblák gyakran és látványosan segítik az utazót, a navigáció nagy segítség az apró falvakban, és a városok szűk utcáiban
A megoldást egy saját készítésű tartó jelenti majd, mely a műszerfal előtt rögzíti a navit – ezzel ugyan kitakarjuk a kilométerórát, de a PNA-n egyébként is megjelenik minden fontos információ (pillanatnyi sebesség, megtett út stb) amire utazás közben szükségünk lehet. Ráadásul ezzel a megoldással a készülék vízállóságát is egy mozdulattal oldjuk meg, hiszen a speciális kialakítás miatt a legnagyobb esőben is fent maradhat az eredetileg autós felhasználásra tervezett, csekély árú készülék.
– Költségek:
A fogyasztás 6.3 L volt száz kilométerenként, az átlagosan 400 forintért vásárolt üzemanyaggal ez 25 forintos kilométerenkénti költséget jelent. A fogyasztás egyébként – meglepő módon – a sziget belsejében, a leglassabb átlagtempójú szakaszokon volt a legmagasabb (közel hét liter) míg a szlovén autópályák 120-as utazójánál mértük a legszerényebb étvágyat (bő öt litert).
- Az ellen nem véd: az óriási vihart csak a gonoszul gyülekező felhők jelezték, a barométer (még) nem szerepel a ZZR extralistáján…
Megnyugtató, hogy a hatszázas ZZR hasonló értékeihez viszonyítva nem hogy nem jelent plusz költséget az ezernégyes használata, de egyenesen olcsóbb, hiszen a hatkilós (hasonló körülmények között) több mint egy literrel kért többet – jóval szerényebb teljesítmény mellett.
Most következik a hatezres szerviz, utána pedig ellátogatunk északi szomszédainkhoz a Magas-Tátrába, hogy a megszokott útvonalon hasonlítsuk össze a két ZZR-t…