“Nálunk minden motor maximum 100 lóerős lehet, még ez a ZZR1400 is!” – mutatja a francia srác a motorját Bastia kikötőjében. “Én ezt Belgiumból hozattam, hogy az eredeti, kétszáz lóerős változatot vehessem meg, de közúti ellenőrzéskor ráfaraghatok, ha Franciaországban közlekedem vele…”
A sok baleset miatt vezették be ezt a szigort nálatok? – kérdezek vissza azonnal, mire heves bólogatásba kezd a ZZR-es kolléga. “Tudod nagyon sok volt a motorbaleset, és még mindig sok a látványosan felelőtlen bájker, aki a városban száguldozik a motorjával” – teszi hozzá rögtön, én pedig ugyanúgy bólogatok, mint ő az imént…
- Egyikőnk motorja sem kapna forgalmi engedélyt Franciaországban… Még jó, hogy csak vendégként jártunk a piros-fehér-kék trikolor alá tartozó Korzikán
Nálunk sem jobb a helyzet – válaszoltam -, itt is sok a feltűnően nagy önbizalommal rendelkező, felelőtlenül közlekedő, – jellemzően – fiatal motoros. Persze csak addig, míg be nem vezetik nálunk is a százlovas felső korlátot… Látva a kinti technikai megoldást (a szívócső szűkítése, egyszerű gyűrűvel) nem csak a teljesítményt veszik el az utca motorosától, de a beavatkozás a motor kezelhetőségét is nagyban rontja, hiszen a nyomatékleadás is megváltozik, vagyis vészhelyzetben alapjárat közelében hiába is akarna teljes gázt adni az ember, a motor aligha fog meglódulni, hiába ezer köbcentis a jószág.
Mondanám, hogy mindenki alaposan fontolja meg az összes “vagány” mutatványát ezentúl, hogy ne jussunk a francia kollégák sorsára, de az a helyzet, hogy nem rajtunk, motorosokon múlik a dolog. Ha befogsz egy farkast, és az a második reggel az ágy mellé szarik, akkor nem az a megoldás, hogy ott helyben agyonvered, ugye?
- Egy öreg Swift árából megveheted ezt a vadállatot… És még a szülőknek sem kell hazudnod, hiszen 1.0-ás használt Suzukit vettél, ahogy ígérted…
Valahogy így áll a huszonkét éves gyerek (igen, az még gyerek) a Gixxerezer mellett, amikor megszerzi az “A” jogosítványt, aminek birtokában minden előképzettség nélkül felülhet a legerősebb vasakra, amit csak meg tud venni a pénzéből hiteléből. És meg tudja venni, mert 750-et összerak arra a vasra, ha beledöglik is. Mármint a spórolásba…
Mert amint betöltötte a huszonegyet, elballag egy motorosiskolába, kb. harminc órát motorozik teljesen életszerűtlen körülmények között, majd kap egy plecsnit, ha ötvennel végig tud menni a harmatos GS500-al a négysávos úton, hurrá. Fogalma sincs a kanyarodásról, a vészfékezésről, vagy arról, hogy mit jelent tíz másodperc alatt kétszázas tempóra gyorsulni. De továbbra is tartom, hogy nem az ő hibája, hiszen senki nem kéri számon tőle, hogy megtanult-e motorozni a képzés alatt…
- Nem irányjelzés, hanem motorvezetési gyakorlat. A jogosítvány megszerzésekor aligha találkozunk ilyen mozdulattal, pedig – bármennyire is hihetetlen -, sokat segíthet vészhelyzetben (fotó: baleset-megelozes.eu)
No akkor keressünk másik bűnbakot, mondjuk az oktató, ő lesz a hibás. De az a helyzet, hogy ő sem vétkes ebben. Azon egyszerű oknál fogva nem, hogy ő sem tudja, hogy mi az ellenkormányzás, vagy épp miért jobbra kell kiülni a bal kanyarban egy motoron… Ő átadja amire felhatalmazták, majd elteszi a pénzt, mert neki is 225 a svájci frank hitele, és egyetemista a lánya – ennyi.
Bármennyire is szélsőségesen hangzik, van ráció a száz lóerős korlátozásban. Na persze nem szemellenzősen, francia módra, de az első két szezonig, és a különbözeti (mondjuk A+) vizsga megszerzéséig mindenképpen. Nem mintha nem lenne elég a száz lóerő, hogy végzetesen odaverd magad, de legalább száznegyvennél nem áll kerékre alattad a motor, amikor bizonyítani akarsz a barátnőd/barátod előtt, hogy megszerezted a jogosítványt, vagyis beleringattad magad abba az alapvető tévedésbe, hogy tudsz vezetni…
Természetesen az állami – és az uniós – szabályzás itthon is a legegyszerűbb megoldás felé hajlik, vagyis a 100 lóerős korlátozás bevezetését fontolgatják, pedig a tanulmányok egyértelműen bizonyítják, hogy ennek az értelmetlen döntésnek nincs gyakorlati haszna, már ami a motorosbalesetek csökkenését illeti. És ha bevezetik, akkor – utólag – kapálózhatunk, hogy mi majd másként, meg balesetmentesen, akkor már késő lesz. Abban már most egyet kell értenünk a hatóságokkal, hogy a jelenlegi rendszer alapjaiban téves, hiszen azt feltételezi, hogy húszévesen még vezetésre alkalmatlan kölyök az ember fia (lánya), ellenben a 21. születésnapja után simán elbánik egy Hayabusával – fizikailag és mentálisan egyaránt. Tehát megoldás kell, ami ésszerűbb és egyben hasznosabb, mint a primitív teljesítménykorlát.
Jövőre új KRESZ-t és jogsitörvényt kapunk, az előzetes tervek szerint tovább darabolják a “nagymotor” kategóriát, ám a teljesítmény/lökettérfogat határok egyelőre nem ismertek. Megtapasztalva az eddigi a rendeletalkotást, valószínűleg nem vonnak be motorosrendőröket vagy hasonló, valódi tudást birtokló szaktekintélyeket – az íróasztal mögött pedig aligha felmérhető, hogy hol a határ, mi a helyes döntés. De azért adunk egy tippet, hátha:
Mondjuk 21 éves kor felett száz lóerős korlátozás, majd legalább kétéves rutin megszerzése után különbözeti vizsga, például egy egyszerű vezetéstechnikai tréning keretein belül. Ez idő alatt kitapasztalja a tudása határait a kezdő motoros, megtanulja az utcai forgalomban használni a gépet, és ki tudja: időközben talán rájön, hogy neki pont elegendő az a száz ló…
Elvetélt ötlet, vagy a legjobb módja, hogy elejét vegyük a későbbi szigornak?