„A motorosrendőr elsősorban motoros és azután rendőr!”
Valamikor a kétezres években kollégámmal motoros rendőrök kiképzésén oktatóként vettünk részt. Ezeken a tréningeken mindig volt valami különlegesség, soha nem voltak egysíkúak, unalmasak. Mi a feladatokat a Yamaha XJ 900-as motorjainkon mutattuk be. Ez alkalommal úgy adódott, hogy elég sokan jöttek BMW RT motorokkal kiképzésre. Jól kezelhető, jól irányítható kezes gépek voltak, kinézetük ellenére, mely nem ezt sugallta. A csapatban volt egy motoros rendőr kolléga, aki hamar feltűnést keltett, mert nem volt túl ügyes. Ha tapintatosan akarom megfogalmazni, azt kellett volna mondanom, hogy talán a motor látványától is el kellett volna tiltani az „urat”!
A gyakorlatok úgy voltak felépítve, hogy a fokozatosság elve alapján egymásra épültek a könnyebbekkel kezdve, és haladva az egyre komplikáltabb gyakorlatok felé. Alacsony sebességgel kezdve folyamatosan lehetett fejlődni. A tanulók hallgattak ránk, finoman kezelték a motort, szükség is volt erre, mert különben a biztos esés várt rájuk. Eleve a kis sebességeknél a kéthengeres motorok érzékenyebbek a gáz reakciókra és képesek lefulladni.
…amikor földre kerül a vas
Ez így is történt, haladt-haladt a kolléga, majd fojtotta a fékkel az RT-t, az pöffent egyet, majd talajt fogott – úgy is lehet mondani, hogy lapjára tette a motort. Ez egyébiránt látványos volt, mert ha az RT eldől, az építésénél fogva – ellentétben más motorral, amelyek az aszfalttal némi szöget zárnak be eldőléskor – az aszfalttal valóban párhuzamosan áll meg a szelepfedélen. Megtanítottuk, hogyan lehet a motort viszonylag kis erőfeszítéssel felállítani, ez ment is neki, legalább is eleinte…
Újabb gyakorlat, kis gázpöffenés, a motor a lapján, ez ment elég sűrűn, míg a nap végére a kolléga már olyan fáradt volt, hogy nem tudta a motort felemelni. Ennek ellenére eszébe sem jutott a dolgot feladni, amíg a motort fel tudta állítani (némi külső segítséggel), addig folytatta a gyakorlatokat. Az első hét végére – mi tagadás – a motor szelepfedelén igen jól látható nyomai voltak az eséseknek. A következő héten már másik motorral jelent meg, de a figura nemigen változott, gyakorlat azonos, a hiba tipikus: a gáz és a tempó elfogyott, pöffenés, majd talajfogás. A nap végén már fizikailag nem ment a motor felállítása, egyébként sem volt a kolléga egy született erőművész.
A munka és a megérdemelt jutalom
Elmondta minden egyes alkalommal, hogyan kellene a dolgot jól kivitelezni, az elmélet már tökéletes volt, de valahogy nem akart sikerülni, viszont lényeges, hogy a kitartás megmaradt. Ritkán látható akarata és elhatározása volt a kollégának, ami több mint dicséretes volt.
Eljött a vizsga napja, a kolléga nekilendült, gyakorlatról-gyakorlatra ment minden különösebb hiba nélkül, és láss csodát, simán vette az akadályt! Pontosabban ez nem is volt csoda, mert ekkora elszántsággal és akarattal nem is történhetett másként – csak ez lehetett a dolog vége.
Remélem azóta is jó egészségnek örvend, és élvezi az elszánt türelmének, kitartásának gyümölcsét, mert itt is kiderült: a tehetség nem minden!
Nem is volt olyan régen mindez, mikor még jó kedvünk volt, és szerettük egymást.
Szerzők:
Kótner Zoltán és Laczkó István
mozso18
Egy gyerek is így tanul meg járni, egy vállalkozás is így indul.
Gratulálok a cikkhez, szívhez szóló, megfogadandó.
“mikor még jó kedvünk volt, és szerettük egymást”
Urak! Ne adják már fel ilyen könnyen! Aki ilyeneket megél, azokból nem veszhet ki a szeretet, jókedv.
Maradjatok gyerekek! Nekik semmi bajuk a világgal.
alvaro
Mikor első forgalmi órámat kulcscsonttöréssel fejeztem be, elgondolkodtam (volt rá egy telem), hogy kell-e nekem ez az egész.
Így utólag nézve nem volt rossz döntés folytatni.
kutya
az első motorozás nálam úgy ért véget, hogy a lában beakadt a váz és a kerék közé, ahogy a földön feküdtem… közvetlenül UTÁNA elmondták, hogy az automata mopeden FORDÍTVA vannak a fékek, mint a biciklin.
kösz Csoki, sokat segítettél 😀
Oldklu
Hogy lesz motorosrendőr valaki? Hát úgy, hogy imád motorozni, szeretne minél több időt a nyeregben tölteni! Mindezért fel és elvállalja, hogy a céljához vezető utat végig járja, kötelező iskolák, kiképzések és az ezzel járó összes megpróbáltatás. Persze ezidáig valamilyen egyenruhás hivatás, lásd vasutas, pap, rendőr, – az biztos megélhetést is jelentett és biztos nyugdíjat! Ma ez utóbbi nem teljesen igaz sajnos, – na jó, a papra nem áll ez! Az Ő főnöke sokkal megbocsájtóbb!
Igen, a motoros rendőr ezért elsősorban motoros és ezután rendőr!
Felteszek egy kérdést: Ha mész a gépkocsi sorok között és észreveszed, hogy egy mocis Yard jön mögötted, akkor mit kell csinálnod? Hát semmit, menj tovább, mert te dolgozol a sorban előtte, ő addig pihen és az általad kiharcolt, megnyitott csíkon megy!
Motoros rendőrnek csak egy “becsípődése” van! Ha izompólós, rövid gatyás, strandpapucsos motorost lát, főleg, ha a srác mögött miniszoknyás, tangakilátszós Tündi-bündi van és 200-zal tépnek! (Itt meg kell jegyeznem, hogy én még csak kétféle motorossal találkoztam: Aki esett és aki esni fog!)
Jön a tavasz, mindenki berozsdásodott egy kicsit! Óvatos Szezonkezdetet Kívánok Mindenkinek! Oldklu
alvaro
Tudod: Mindenki rendőrnek születik, csak van, aki tovább tanul. Tehát annyi a titok, hogy nem kell semmi mást tanulni, csak motorozni
kutya
#birge,
csak ajánlani tudom, márciusban mi is nála kezdünk: http://vezetestechnika.tommot.hu/
alvaro
Nekem max annyiban segített a szilveszteri utam, hogy máskor nagyon meggondoljam, hogy motorra üljek fagyban – azok után, hogy a múlt telet majdnem végigcsináltam. Igazából semmivel nem lettem jobb attól, hogy mentem 35 kilométert jégen, és idézőjel nélkül is folyamatosan csúszott minden.
Ettől függetlenül tényleg hasznos, ha nem követjük a sajtót a “téli álom”, “letesszük a vasat” és hasonló dolgaikkal. Igazából őszönként mindig herótom van a hasonló cikkektől, és nehéz megállni, hogy be ne szóljak 😀