Két motor áll a garázs előtt. A szívem szakad meg, hisz’ az elmúlt négy évben a részemmé vált ez a szeretnivaló dög…
…és most meg kell válnom tőle, mivel itt az új, a nagyobb, a jobb. Persze az ember mindig a gyengébbnek drukkol… Hülye egy dolog ez.
Egy motorral több parkolt a füvön, mint kellett volna… Egyesek szerint kettővel
Lemostam utoljára – na nem anyagi megfontolásból -, egyszerűen jót tett a lelkemnek. Ahogy megjelent a hirdetés, már jött is a telefon. Megérkeztek, alig volt tizenhét. Apuka nem szegény, bár a sáros gumicsizma, és a derékról lecsúszó ‘oldalt-kétsávos-mackó alsó’ nem ezt hirdette.
– Tetszik fiam?
– Nagyon tetszik apa… ( hogy a bánatba ne tetszene. Tizenévesen nekem is tetszett volna egy kétszázzal szakító sportmotor. El is földeltek volna egy ilyennel az ülepem alatt, olyan hülyén és fiatalon. )
– Jólvan hát! – fordult felém a pár sáros csizma – elvisszük.
– Vigyétek – mondtam -, de ne indítsuk be előtte? Ne vigyem egy kört a kölyköt?
– Mér’ indítaná? Há’ jár szépen a motorja, meg minden, nem?
– Persze…
Ezzel kezembe nyomta a hétszázharmincezer magyar forintot, feltolta a szalmától és a közelebbről be nem azonosítható elemektől dzsuvás platóra a ZZR-t, és el. Hír azóta se. Vagyis nem. Ők csak másodikként érkeztek. Előtte itt járt egy hasonló korú, hozta az okos barátját is. Egészen a garázs ajtajáig jutottak.
( Közjáték: Előtte telefonon mindent lekérdeztek – olyan szinten, a végén tolómérővel álltam a garázsban. Fülemen a telefon, és diktáltam…)
– Karcolás a jobb oldali termosztát fedélen, kilenc és fél centi hosszú. Vékony repedés a jobb felső-oldalsó idomon, nem hiányos, javítható. 55 milliméter hosszú stb. Gumi profilmélysége középen három és fél milliméter, a szélén négy… )
EZ SZAR. Ennyi volt a véleményük, a sötét garázsban, tőlük öt méterre álló motorról.
PAFF!
A garázsbejárat két szárnya, a Wartburg ajtót megszégyenítő bádoghanggal csapódott egymásnak, lakat rá, sziasztok.
– Most mi van? Mi azért jöttünk több mint háromszáz kilométert, hogy megnézzük és megvegyük a motort…
– Nem fiúk. Ti most azért autóztatok vagy nyolc-kilenc órát, hogy megnézzétek a festői Dunaújvárost. Ezt a szart meg elviszi majd valaki más. Köszi, hogy benéztetek.
Szóval a motor elkerült Sárosfalvára, azóta se bukkant fel az utakon vagy hirdetésekben, sőt, még a bontók kínálatában sem tűnt fel az egyedi fényezésű ZZR idom 2004 óta. Helyette ott állt a 600-as, büszkén. Jómagam – ha lehet -, még büszkébben, nagyra törő tervekkel.
Tökéletes harmónia: gyönyörű hegyek és kiváló utak valahol Lengyelországban
Boldog voltam, és tudtam, soha nem fogok megválni ettől a vastól, ki fog szolgálni amíg csak… Amíg csak el nem megy az eszem. És erre olyan sokat nem is kellett várni, de ez már egy következő történet…