A Police.hu oldalt böngészve bukkantunk erre az igencsak megkapó és tanulságos írásra – ajánljuk figyelmetekbe.
Az egyetemi hallgató fiú, akit nagyon érdekelt a motorozás, bement a márkakereskedésbe. A szalon tapasztalt eladója készséggel mutatta a „mocikat”. Mindent elmagyarázott, prospektust adott, megmutatott egy-egy típus–tesztet, és az esetleges vásárlási kedvezményekről, a motoros-szezon akcióról is szólt. Vezetői engedéllyel a zsebében már arról álmodozott, hogy egyszer egyszer ki is próbálja valamelyiket.
Otthon elmesélte a látottakat. Az unokákért mindenre kész nagymama tett egy elhamarkodott kijelentést, amely szerint megígérte, hogy sikeres „Római jog” vizsga esetén megveszi a motort. Nyílt nap volt a szalonban, ahol Pista rá is ülhetett a kiállított gépekre. Cimborája, aki itt volt eladó, felismerte fiatal, egykori iskolatársát. Gyors infócsere után a készséges barát felajánlotta, hogy Pista ki is próbálhassa kiszemelt „leendőbelijét”. Zárás után, a szalontól az üdülőterület felé vezető gyér forgalmú, új úton élete nagy pillanatát át is élhette. Szép volt az idő, viszonylag enyhe, sütött a nap, minden összejött…
A kevés gyakorlattal rendelkező fiatal motorosunk az első métereken nagyon óvatos volt, ismerkedett a motorral. Néhány méter után fékezett, visszafordult, próbálgatta a piros járművet. Oda – vissza, oda – vissza. Azután egy óvatlan pillanatban rántott egyet a gázon, egy kerékre állt a piros csoda, majd egyensúlyát vesztve az úttest két oldalát is érintve ostorozó mozdulattal elszáguldozott. A kereskedő vagány húzásnak, bátor motorosnak gondolta.
Csak akkor kezdett ideges lenni, amikor a fiatal cimbora hosszú percek után sem tért vissza. Úgy 20 perc telt el, és még semmi jel…, mígnem a távolból ideges szirénahangot hozott a szél. Baj van! – gondolta, és a főnökhöz rohant. Kocsiba pattantak és irány a feltételezett helyszín. A motor, a piros csoda a felismerhetetlenségig összetörve. Vezetőjét a mentőautóban szakértő kezek próbálták újraéleszteni. A minden sebből vérző, törött lábú és törött medencecsontú cimbora élettelenül feküdt a hordágyon, az alkalmi vizsgálóasztalon. Infúzió, kábelek, és döbbent némaság. A mentősök tették a dolgukat. A belső vérzéstis biztosra vették, de stabilizálták az állapotát, és irány a kórház.
A helyszínen maradt közel kétmilliós motor (roncs), az aszfalton látható nyomok, a kidőlt akácfa látványa emlékeztetett a balesetre. A távolodó mentő hangja némi reményt jelentett, meg kell menteni egy fiatal életét. Ennyi lenne egy fiatal élete?
Ma a baleset színhelyén kereszt, mécses és friss virág jelzi, hogy itt valamilyen tragédia történt… A kései tavaszban megkezdődött a motoros szezon.
Hegylakók különvélemény: a szóhasználatból egyértelműen leszűrhető, hogy nem motoros írta ezen sorokat, mégis, valamilyen módon érintett a balesetben – a forrásból tippelve azt mondanám, őt riasztották az esethez. Bármennyire is torz a kép, amit kiemel, jusson eszünkbe ez a pár sor, amikor bekapcsoljuk a sisakot és elfordítjuk a kulcsot, hiszen mindenkit hazavárnak.