Újabb páros tesztbe fogunk, mégpedig a sokszor méltatlanul elfelejtett alkatrészek összehasonlításával. Fókuszban a fékek.
.
Fogadjunk, hogy fejből tudod, hány lovas a motorod! Esetleg az is megvan, hány másodperc alatt ugrik nulláról százra? Nagyszerű, ám ennél sokkal fontosabb lehet, hogy mennyi idő – pontosabban hány méter – alatt áll meg százas tempóról! Bizony, részben a lóerők adják a motorozás sava-borsát, viszont a bundádat a fékrendszer menti meg, ha gáz van.
Ezért aztán nem is értem, miért nem szerepel öles betűkkel a katalógusokban és a műszaki adattáblákban a fékteljesítményre vonatkozó adat, hiszen legalább olyan fontos, mint a forgatónyomaték vagy a lóerő. Ez a jelenség bizony nyomot hagy az utca motorosán is, hiszen sokszor futottunk már bele olyan kollégába, aki éppen az életmentő féken próbált spórolni. Mint például az a motoros is is, aki a sportgépére sokallta a nyolcezer forintos (!) beruházást, inkább helyette választott egy névtelen, háromezres betétet, mondván, ő úgysem hajt annyira… Hát persze.
Most, hogy a riasztórendszert, az egyedi üléseket és persze a túraabroncsokat is alaposan kifaggattuk, újabb próbába kezdünk, ezúttal a fékekkel. Mivel jórészt túrákon használjuk a vasakat és a motorfék nagy segítségünkre van a lendületes motorozásban, a fékek igencsak kímélve vannak. Így történhetett, hogy már több mint 30 ezret mutatnak a gépek kilométerszámlálói, mégis csak most kerül sor az első betétek cseréjére.
Alaposan körbejártuk a témát, hogy milyen anyagkeverékű szettet is vásároljunk, és igencsak eltérő véleményekbe futottunk:
1. Vegyél gyárit, mert az a legjobb!
A legegyszerűbb megoldás, ha bemegyünk egy márkaszervizbe, ott leemeljük a polcról a gyári csomagot, beépíttetjük, és fizetés után mindenki boldogan távozik. Igen ám, de a “gyári” ez esetben nem azt jelenti, hogy a Kawasaki kifejlesztett és legyártott egy pár betétet a géphez, hanem megvásárolt és becsomagolt egy terméket, melyet éppen jónak látott. Az utángyártott kínálatból magam is tudok választani, ehhez nincs szükség a képviseletre, ezért elkezdtem fellapozni a lehetőségeket.
2. Mind egyforma, tök fölösleges a legdrágábbat venni!
Tárcsánként 14 USD, vagyis nagyjából 3300 forint lett volna a legkedvezőbb ajánlat. Hevesen ajánlgatták is, de tudja a fene: magam úgy vagyok ezzel, hogy a ránézésre egyforma betétek korántsem ugyanazt nyújtják a gyakorlatban, a rövidebb fékút és a hosszabb élettartam nekem megér pár plusz forintot…
3. Az arany középút: a legjobb minőség megfizethető áron.
A korábbi teszteken remekül vizsgázott a Brembo SA, azaz szinterkeverékű betétje, ezért nem volt kérdéses, hogy ez lesz az egyik befutó. A másik a Lucas-TRW 789 SV jelzésű párosa lett, melyről azt állították, hogy hasonló kvalitású, mint olasz riválisa, még ha kissé olcsóbb és kevesebben is ismerik ez utóbbi típust. Ezzel eldőlt, a gépek egyforma tárcsái és féknyergei a TRW és a Brembo betéteit fogják koptatni a következő pár ezer kilométeren. Elindultunk hát, hogy megtaláljuk, honnan tudnánk a legegyszerűbben megvásárolni ezeket.
A beszerzés könnyebb volt, mint gondoltuk, elvégre a Nagyvas motoralkatrész kereskedése éppen itt van a szomszédban, és náluk gyorsan elérhető volt mindkét termék. Az már csak hab a tortán, hogy az árakat összehasonlítva egyből kiderült: az ő boltjukban nem csak a hangulat baráti, hanem az árak is, elvégre a két vas betétei összesen 11 120 forinttal kerültek kevesebbe (!), mintha a népszerű autósbolt hálózatok valamelyikében rendeltük volna meg őket.
Ilyen előzmények után derűsen vágunk bele az újabb összehasonlító tesztbe, hogy igazán kemény körülmények között tegyük próbára a betéteket. A megpakolva akár 4-5 mázsa tömegű gépekkel megkeressük Európa legmeredekebb hágóit, és ott izzasztjuk az új szerzeményeket, hogy kiderüljön: vajon melyik birkózik meg hatékonyabban a feladattal?