Így lesz kerek a történet – a könyv, ami valószínűleg elindított a motorozás rögös útján, egy kalandos történet során jutott újra hozzám…
Tavaly, Drapál János születésének 65-ik évfordulóján már részletesen megemlékeztem róla, milyen csodálatos sikerekkel is ajándékozta meg hazánkat és a magyar motorosokat, így most inkább arról mesélek, hogy a kölyökkoromat meghatározó Drapál életút könyv milyen kacifántos módon került újra a birtokomba. Az egész egy jó hangulatú motoros összejövetelen kezdődött, úgy öt-hat évvel ezelőtt…
Egy üveg fantasztikus villányi bor, egy jó – motoros – társaság. Laza beszélgetés, közben régi idők versenyei, versenyzői a youtube-ról, illetve egyéb felvételekről. Mike “mikethebike” Hailwood, Agostini, Saarinen- csodálatos férfiak. Ámulunk az számunkra – még mai technikával is – elérhetetlen tempón, az alig védelmet nyújtó ruházaton, a motorozás, és motorversenyzés VALÓDI hőskorán. Azután beírom a keresőbe: János + Drapál. “..No videos found for “János Drapál”…”
Szomorúan dőlök hátra az előző nevek többszáz darabos találatai után. Nem létezik, hogy a – már akkor is – befolyásos Böröczky Pepinél vagy valamelyik tehetősebb rajongónál nem akadt egy nyamvadt, csempészett, dollárboltos vagy akármilyen kézikamera, amellyel kilátogatott egy-egy versenyre, s nem volt egy unoka, aki ügyesen feltöltötte volna a felvételt a videomegosztókra. Ez még a technikai háttérre sem igazán fogható, hiszen számos, a 80-as évek legelején készült autó- és motorverseny videót találunk a további keresések közben – akár egyszerű, háztömb körüli rendezvényeket is, itthonról.
Azután hirtelen egy apró reménysugár, pár napos hír: kiadták Drapál János replika sisakját. Két tucat hozzászólás, sajnos szokás szerint jó pár csipkelődő, akadékos, majd egy ismerős név a hozzászólók között: Drapál Fecó. Írok neki, szó szót követ, levélváltások, és a végén egy nagy élmény: a másfél évtizede elveszett Drapál János könyv, mely nagyjából tízévesen a kedvenc olvasmányom volt, és ami nagyban hozzájárult, hogy magam is motorossá váljak, nos az a könyv újra a birtokomban lesz. S minő megtiszteltetés – fia, Fecó fogja nekem postázni azt. Ismeretlenül, pár szóból segített egy soha nem látott embernek.
Azóta számos alkalommal összefutottunk Fecóval a hazai versenyeken, Kakucson, Balassagyarmaton, és minden alkalommal azonnal mosolyt csal az arcomra, ahogyan ez a melegszívű ember üdvözöl, s szemében ugyanazt a csillogást látom, mint anno, tízévesen a könyv lapjain a világbajnoki trófeákat begyűjtő Drapál János tekintetében…