Túl vagyunk az ötszáz kilométeres határon, s végre megvolt az első esős napunk is, ahol ismét csak jól vizsgáztak az abroncsok.
Mivel ma esős napra ébredtem, úgy gondoltam, itt az ideje, hogy vizes úton is alaposan leteszteljem, mire képes a Nankang Roadiac. Természetesen először csak óvatosan, ahogy mondani szokás „mintha vízen járnék”, s mi tagadás, tényleg azon is jártam a szó szoros értelmében. Előbb csak egyenesben próbálgattam, miként birkózik meg a 150 lovas teljesítménnyel és a csaknem 120 Nm-es forgatónyomatékkal, hogy kiismerjem, hol is rejlenek a gumi határai ilyen “nemszeretem” időben.
Miként a száraz, tempós kanyarokban, így itt is jött a meglepetés: ez tapad, de még hogy! Még több gáz, és határozott fék – továbbra is hibátlan. Kisebb kanyarok, a kijáratoknál határozott csavarintás jobb kézzel, de mindhiába – csak szándékosan lehet zavarba hozni…
Hiába is tagadnám, egyre jobban kedvelem ezt a gumit. Már ott tartok, hogy szinte jöhet bármi, biztos vagyok benne, a Nankangon nem fog múlni. Erről beugrik gyorsan, hogy hol vannak már az első percek, mikor feltették őket a felnire, s megláttam a feliratot: Made in Taiwan? Nem tagadom, ráncoltam a homlokom, a prémiummárkák után arra gondolva: a kőkemény vason egy névtelen, tajvani gumi feszül majd – vajon mi lesz ebből?
Hazafelé tartva, egyre jobban erőltettem, terheltem a gumit, tényleg kíváncsian – mikor adja már fel! Végre elérkezett ez a várva várt pillanat is, mégpedig a Soroksári és a Rákóczi híd flikk-flakkos felvezetőjén. Aki ismeri, tudja, hogy egy kisebb kanyarkombináció legyűrése után hajthat fel az ember, s itt a gumi végre elérte tapadásának határát, igaz ehhez kanyarban a teljesítmény nagyjából felére, kétharmadára volt szükség, mire kiszámíthatóan, lassan, de igenis elkezdett csúszni. Ennek azért örültem, mert kíváncsi voltam a visszajelzésre, illetve hogy a csúszáshatár elérését követően hogyan tudom újra tapadásra bírni a gumit? Szóval szépen elforgott a hátsó, kicsit keresztbe is állt a gép, azonban mindez nem volt ijesztő. Leheletnyit visszaengedtem a gázon, és láss csodát, újra megtapadt, még a korábbi abroncsaimnál megszokott riszálás is elmaradt – egy másik, bővebb íven szépen folytattam az utam.
Alakul a kedvező összkép, elvégre a kétkomponensű Roadiac minden körülmények között teszi a dolgát, tapad, megbízható, s ha a teszt végén még futásteljesítmény terén is jól szerepel, már bátran mondhatom, hogy kedvező – alig 55 ezer forintos – ára ellenére felveszi a versenyt a drágább riválisokkal is.
Mielőbb a végére járnék, hogy is néz ki a valós futásteljesítmény, ezért hamarosan egy hosszabb túrán vetjük be a gumikat – ígérem, arról is részletesen beszámolok Nektek!
A Nankang Roadiac magyarországi forgalmazója az R17.hu