Az összpontosítás és a fegyelmezett, milliméterpontos motorkezelés művészete – ez a Moto-gymkhana, rövidebb nevén a Motokhana.
Távol-Keleten, illetve itt Európában, azon belül is Angliában nagy hagyományai vannak a Gymkhanának, ami nem is csoda, hiszen tényleg bármilyen motorral űzhető sport, ráadásul a többi technikai szakággal ellentétben nincs szükség milliárdos befektetésre – pályaként egy üres parkoló is megteszi.
Hogy ne legyen túl könnyű dolga a pilótáknak, kezdésként a 20-40 kanyarkombinációból álló pályát gyalog bejárva kell megjegyezniük, ami az egyszerűbb pályarajzot látva sem tűnik gyerekjátéknak:
Ha sikerült fejben rögzíteni, akkor felsorakozhatnak a rajtrácsra, ahonnan egyesével vágnak neki a futamnak. A bójaérintés, -fellökés és pályatévesztés természetesen szóba sem jöhet, tehát aki a bejárás során téveszt, és rosszul memorizál egy-egy fordulót, az már eleve vesztes helyzetből indul. Amennyiben sikerült tökéletesen rögzítenie merre is van az előre, akkor már “csak” az ilyen szupertehetségeket kell legyőznie, mint Yoshinobu Shiga, aki a mozdulatai látva valószínűleg motorra született:
Maga a sportág Japánból származik, a szigetországban 1970-ben – a Honda támogatásával – indult útjára a mára legendássá vált versenysorozat, s meglepő módon nem az volt a cél, hogy egyszerűen reklámfelületeket szerezzenek, a Motokhana életre hívása sokkal kézzelfoghatóbb okra vezethető vissza. Az akkor még éppen csak bontakozó japán motorgyártásban dolgozó mérnökök ugyanis megfigyelték, hogy a lassú, szűk fordulókban derül ki igazán, milyen kezes, mennyire könnyen irányítható is a motor, így a Motokhanában szerzett tapasztalatokat később felhasználhatták, hogy következő modelljeik még gyorsabbak, egyben könnyebben irányíthatóak legyenek.
Nem is kellett csalódniuk, ugyanis a versenyzőkkel közösen kifejlesztett modelljeiket valóban elképesztő kezesség jellemezte, két- és négyütemű típusaik egyre fordulékonyabbak és rugalmasabbak lettek. A közös munka eredménye nem is maradt el, a pillekönnyű NSR250 például több mint tizenöt éven keresztül volt etalon a japán Motokhana versenyeken.