Nem kisebbre vállalkoztunk, minthogy ha már ott vagyunk a közelben, akkor megnézzük azt a híres Grossglocknert, amiről mindenki áradozik motoros körökben.
Egy kis láncolajozás, egy kis megszakítóhézag ellenőrzés-állítás, kaja-pia bekészítve, és elindultunk a megunhatatlan Dráva völgyben Lienz felé.
Lienznél észak-kelet felé fordultunk, az Iselsberg-pass felé – ezt is megjártuk már tavaly, így ismerősként faltuk felfelé a kilométereket.
Eltántoríthatatlanul mentünk tovább Winklern irányába, mivel innen indul észak felé a Grossglocknerre vezető út.
A Möll folyócska jött velünk szembe, hol jobbról, hol balról. Az első vízesésnél megálltunk kicsit körülnézni. (A németeseknek érdemes besétálni: gyönyörű monda története olvasható a hídon a gyönyörű lányról, akiről a vízesés a nevét kapta – Kutya.)
Kérdeztem asszonykát, hogy esetleg nem akar-e alternatív járművel jönni tovább, de azt mondta, inkább motorozik:
Innentől kezd érdekes lenni a környék:
A pénztárhoz járultunk, és 31 euróért vettünk egy kétutas jegyet, ami egyben érvényes a Grossglocknerre, és a Felbertauern tunnelre is. A pénztár után táblával figyelmeztettek, hogy lassan és halkan haladjunk. 19 lóerővel az átlag 12 %-on felfelé… Ezek viccelnek? Félig sikerült betartani a lassan, halkan elvet, mindenki megtippelheti, hogy melyik felét J
Az egyetlen veterán, akivel találkoztunk, ez a 250-es Jawa volt. Egy darabig mentem utána, de ő elment egyenesen a Hochtor felé, én meg szerettem volna megnézni a Ferenc József kilátót.
Szóval balra el, irány a kilátó.
A Ferenc József Kilátóban az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk, hogy ezt a helyet ilyen, szinte páramentes környezetben láthattuk.
A 3798 m magas Grossglockner:
A fényképeken az arányokat úgy nézzétek, hogy a kilátó 2369 m-en van. ~1400 méterre esik szintben a kilátó, és a Lockner csúcsa közt. A parkolóházban (merthogy ez itt oldalt egy nagy, többszintes parkolóház is…) van mozi, panorámaterem, nemzeti parki tájékoztató, megfigyelőállomás, wc (tiszta, és ingyenes), stb. A kilátóponttól számos túraútvonal indul, többek között fel a gleccserre is. Indulni kellett tovább, vár bennünket a Hochtor. Tapasztalt túratársaim (és akik jártak ott, vagy elolvasták a történetet) már tudják, hogy ha ez van a bal oldalon:
… akkor a jobb oldalon valami ilyesminek kell következni:
A Margaritzenstausee, ahova természetesen út is vezet:
Gurulgatunk tovább lefelé…
Azután irányba fordultunk a Hochtornak
Itt álltunk meg egy kicsit hógolyózni. Nem lehetett kihagyni július közepén …és végül elértük magát a csúcsot:
Innentől viszont már tényleg lefelé, csak a fékre hagyatakozva…
Ja. Mondom lefelé… (de hiába mondtam, az ott szemben csak közeledett felénk. Meg a tó is, ez már csak egy ilyen vidék:
A Fuscher Lacke-hez érkeztünk. Meg a következő szerpentinhez, s a szerpentin tetején mi lenne más, mint egy kilátópont. Az 536-odik, nagyjából.
Tudják, hogy hova kell az ilyet építeni, de látszik, hogy még kezdők. máshol egy ilyen helyen már tutira percdíjat kéne fizetni…Innen ismét lefelé, már tényleg az északi oldalon – és még 14 hajtű vár ránk az aljáig.
A biciklisek innentől valami eszméletlen sebességgel mentek lefelé. Nem mertem velük tartani a lépést, elképesztően suhannak. Átlag 10-12% folyamatos lejtő, és nekik azért jóval kevesebb súlyt kell fékezni. Nem kockáztatok, mert tavaly a Kranjska Gorán kiolvasztottuk a csapágyakból a zsírt lefelé a sok fékezéssel. Kétüteműnél ugye gyakorlatilag nincs motorfék, és túránként 1-1 csapágy és fékbetét garnitúrát azért mégse kellene megsütni…
Nem lehet betelni ezzel a látvánnyal:
Itt a kedvenc vízesésem is, ami pont olyan magasan van, mint amikor születtem. Kanyarok tovább, bal, jobb, bal, jobb…
Check the brakes!
Én meg inkább az uzsonnás tasi tartalmát akartam ellenőrizni…
…de még mindig volt vissza egy komoly gurulás addig:
…és leértünk. Pápá Grossglockner Hochalpenstrasse! Jövőre jövünk! …és akkor itt el is érkeztünk a mai túra szállástól nézve legtávolabbi pontjára, vagyis fordulj, és iszkiri vissza. A Felbertauern alagutat terveztem visszafelé, ehhez azonban be kellett nyelni egy kb. 40 km-es üres, unalmas 4. fokozatban teljesíthető szakaszt.
A Zeller Fusch mentén gurultunk tovább, s az eredeti tervben benne volt a Zell am See megtekintése is, de mivel késésben voltunk, így ettől eltekintettem. …volna, ha a GPS nem döglik megint, és nem visz el rossz felé.
Salzach völgy:
Következett a túránk utolsó mászása a Felbertauern alagút felé. A Felber Bach, és a Salzach összefolyása:
A Felber Bach lesz a mitfárerünk felfelé.
A Felbertauern alagút 1607-1650 m magasságban halad, és 5282 m hosszú:
Innen már szinte folyamatosan lejtett az út a szállásig. Az alagút után az út egy szakaszát pár éve egy kisebb földomlás áttervezte, ezért most egy ideiglenes szerpentinnel leviszik a forgalmat a völgybe. Nincs kétségem afelől, hogy az Osztrákok pár éven belül a fél hegyoldalt újjá fogják építeni.
Nemsokára csatlakozott hozzánk az Isel folyó.
Végül elbúcsúztunk az Iseltől is, és a Dráva mentén elindultunk vissza a szállásra, Heinfels-be.
Ezzel véget ért a túra motoros szakasza. Az élmény annyira instant volt, hogy a fényképek többszöri átnézése kellett, hogy valamennyire összeálljon az élmény: ezt ott egyszeri végigjárással nem lehet felfogni. Vissza kell menni, és jóval több időt rászánni. Ha felmentek a Grossglockner útra, ne a száguldás legyen az első. Nézelődjetek, fényképezzetek, sétáljatok. Rengeteg élmény vár ott rátok, ha nem száguldatok el mellette.
A túra nem jött volna létre, ha nincs:
– Cobranco, akinek a filmjei megszerettették velem a hegyi túrákat (ajánlom figyelmetekbe a Youtube-on LINK)
– Keszthely, Pipacs utcai motoros bolt – műszaki tanácsok, és alkatrészek
– Zalaegerszeg Görbei motoros bolt – műszaki tanácsok, és alkatrészek
– Keszthely – Photo Hall üzlet, akik a fényképezőgép tartozékainak összeválogatásában segédkeztek
– Vica, a fényképész, hadtápfelelős, és szülinapos. És nem utolsó sorban Apus, aki ’77-ben ezt az MZ-t megvette Nagykanizsán az egyik Vasedényben, és az első 37000 km-ben olyannyira vigyázott rá.
Köszönöm mindenkinek, aki elolvasta a túrabeszámolónkat! 2016-ban folytatása következik!