Néha nem is maga a motorozás a lényeg, hanem azok a pillanatok, amikor leszállsz a nyeregből, és meglátod, hogy csodák márpedig léteznek…
Nem is olyan régen a megújult Honda VFR800X tesztjére utaztunk a Gibraltárhoz közeli hegyekbe, ahol több száz kilométernyi, kiváló minőségű szerpentin várt ránk. A kora téli időpont ellenére 25-28 fokos, napos időben falhattuk a kilométereket, így észrevétlenül telt el a nap – alaposan belecsúsztunk a délutánba, mire először megálltunk, hogy egy rövid ebéddel jutalmazzuk magunkat.
Egy takaros kisvárosban, név szerint Tebában, nem messze a festői Guadalteba tavaktól pihentünk meg, ahol a Mesón di Diego nevű krimóból áradó príma illatok csábítottak minket a falatozásra. Bent helyet foglaltunk, közben persze alaposan kitárgyaltuk a motort, észre sem véve, hogy pincérnőnk egyszer csak váratlanul eltűnt, pedig még az evőeszközöket sem kaptuk meg.
Mesebeli történet
Pár pillanat múlva már sietett is vissza hozzánk a hölgy, kezében fejenként egy-egy apró üvegcsével, melyben helyi olívaolajok voltak. Mire tört spanyolsággal kinyöghettük volna, hogy köszönjük az ajándékot, csengő hangon már köszöntött is minket.
– Sziasztok! Annyira örülök, hogy magyar szót hallok – csendült fel mosolyogva -, engedjétek meg, hogy ezt a kis apróságot adjam emlékbe cserében! – s már nyomta is a kezünkbe a meglepetéseket.
Beszédbe elegyedtünk, és kiderült, hogy már vagy 8-9 éve kint dolgozik, de ő kivételesen nem a kalandkeresés szokásos útját járta be. Amikor megérkezett Spanyolországba, egy nem várt, kedves meglepetés fogadta: vendéglátója köszöntötte egy kávéval, mely mellé egy akkor népszerű kaparós sorsjegyet kapott, mire ő gyorsan rá is kérdezett, hogy pontosan mit nyerhet vele. Elmesélték neki, hogy ez most nagy őrület Spanyolországban, több szokatlanul értékes díjjal, szóval nosza, ne késlekedjen, kaparja le mielőbb!
Úgy is tett, és egy perc múlva már maga sem hitte, hogy milyen történetbe csöppent. Az apró, csillogó kártyán az állt, hogy élete végéig havi 800 ezer forintnak (!) megfelelő fizetést nyert, azaz övé lett a játék fődíja! Hirtelen nem is értette, mi történik vele, de azután úgy gondolta, ha már így alakult, tényleg új életet kezd. Nem élte fel a pénzt, sőt munkát keresett a környéken, és elkezdett minden hónapban gondosan félretenni. Eltökélte, hogy ebben a csodás kisvárosban – Tebában – vesz egy házikót magának, hogy azután már csak félállásban dolgozzon – igen, a Mesón di Diegóban, ahová mi is betértünk.
A príma olívaolaj azóta már elfogyott, de a motor dobozában megkopott, üres üveg ma is megvan, és emlékeztet rá, hogy az álmok márpedig valóra válnak…