Engedjétek meg, hogy bemutassuk hazánk egyik legtehetségesebb motorosát, Horváth Lajos „Lallert”, aki most arról mesél, hogyan is jutott el a legendás sivatagi verseny kapujáig…
Nevem Horváth Lajos „Laller”, tereprali-versenyző vagyok. Korán elcsábultam, 14 évesen már egy Simson endurón bontogattam szárnyaim, de édesapám ekkor már versenyzett, és a családi költségvetés nem bírt el két indulót, ezért végül az autósport felé fordultam, ahol tíz évig navigátorként és szerelőként gyűjtöttem a tapasztalatokat. Az autózásnak egy baleset vetett véget.
Fél év kihagyás és lábadozás után megvásároltam életem első komoly terepmotorját, bár ekkor még nem volt célom, hogy motorversenyző legyek, de ahogy teltek az évek, és rutint szereztem a terepen motorozásból, egyre jobban kezdett elhatalmasodni rajtam az érzés, hogy itt nekem van valami keresnivalóm. Jöttek az eredmények és meghatározó versenyzővé nőttem ki magam a nemzetközi mezőnyben. Közben megtapasztaltam azt az érzést, ami a mai napig uralja a testemet és az elmémet. A terepraliban találtam rá arra a sportra, ami igazán nekem való, amiben a legjobban érzem magam. Végre hazataláltam. Mivel a tereprali-versenyzés csúcsa a Dakar-rali, így az álomból cél lett, amely mostanra már az életem részévé nőtte ki magát.
Egy végtelen küzdelem eredménye
Egyrészt szeretném bebizonyítani, hogy napi nyolc óra munka mellett – kellő elszántsággal és alázattal – elérhetővé válhat a világ legnehezebb tereprali-versenye, és szigorú, fegyelmezett felkészüléssel teljesíteni lehet azt. A másik lába a dolognak személyes jellegű. Édesapámnak szeretnék emléket állítani, aki a váci motokrossz egyesület alapítója volt, neki köszönhetem, hogy már apró gyermekként a hatalmukba kerítettek a motorok. Öt éve készülök mind fizikailag, mind mentálisan arra, hogy a világ legnehezebb és leghosszabb tereprali-versenyén rajthoz állhassak, és 5. magyar motorosként teljesítsem annak távját. Marokkóban többször is megjártam a poklot, ahonnan minden alkalommal erősebben, határaimat kitolva tértem vissza.
„Semmihez nem tudnám hasonlítani azt az érzést, amikor az ember milliárdnyi homokszem között áll, és még azoknál is kisebbnek érzi magát.
A vágy, hogy a sivatagot leküzdjem, egyre erősebb bennem, és tudom, hogy ha a felkészülésnek rendelek alá mindent, akkor megvalósíthatom a legnagyobb álmomat. Tisztában vagyok azzal is, hogy a sivatagot tisztelni és becsülni kell, mert megbirkózni vele nem kis feladat, de elszánt vagyok és szívós. Napi 2-3 edzés, kiválóan képzett edzői felügyelet és nagyon profi orvosi stáb segít abban, hogy a lehető legtökéletesebben felkészüljek a nagy megmérettetésre. Emellett egy dietetikus figyeli, mit, mikor és mennyit étkezem. Nagyon szigorú előírásoknak kell megfelelnem ahhoz, hogy készen álljak.
Rengeteget dolgozom azért, hogy a 2017. január 4-én rajtoló mezőnyben ott lehessek, és megmutassam, hogy egy magamfajta egyszerű ember is ki tud jutni és végig bírja csinálni, ha van benne elég akarat és elszántság. Azért írtam le mindezt, mert most Te is segíthetsz ebben, hogy elérjem a célomat…
Vegyél egy kilométert!
A technika szinte már 100 %-os és én is készen állok, de mint minden technikai sportban, itt is az anyagiak szabják meg, meddig is nyújtózkodhatunk. Hogy minél sikeresebb lehessek, minden támogatásra szükségem van, és szerencsére már tucatnyi cég, valamint magánszemély állt mögém, segítve a felkészülésben, illetve az álmom beteljesítésében.
Most Te is hozzájárulhatsz az induláshoz: a LALLER-DAKAR honlapra kattintva részese lehetsz az élménynek és a közös sikernek, ha a korábban csatlakozott motorosokhoz hasonlóan egy-egy kilométert „örökbe fogadva” támogatsz!