Vélemény: Kösz, inkább izzadok!

Vélemény: Kösz, inkább izzadok!

- Kategória: Vélemény
2

Sokan úgy vélik, magánügy, hogy mennyire tudatosan és felelősségteljesen öltöznek be, ha motorozni indulnak. Rövidnadrág vagy fullos motorosruha? Tamás írásából kiderül, hogy miért nem mindegy…

Olvastam a kánikuláról és a motorosruházatról szóló cikket, s rögtön felrémlett bennem a nyolc évvel ezelőtti történet – éppen ide passzol. Kollégámmal mindketten motorral jártunk dolgozni, jómagam kánikulában is legalább cordura kabátot és farmert hordtam, ebből nem engedek. Meg is kérdezte egyszer:

  • Minden nap beöltözni, leizzadni, utána meg az irodában tisztálkodni és átöltözni? Megéri?

Elsőre akár jogos is lehet a kérdés, de az igazság most sem ilyen egyszerű. Persze ő fennhangon „reklámozta”, hogy 30 fokban bizony nem öltözik be. Hogy rövidre zárjam, odavetettem neki: az izzadságot könnyebb lemosni, mint a vért…

Nem szélbe kiáltott szó

Két-három nap telt el a beszélgetés után, s ő valamiért nem jött dolgozni. Nem sokkal később, hétvégén találkoztunk: a keze felkötve, hatalmas kötés a vállán. Mielőtt bármit kérdezhettem volna, odajött hozzám, és annyit mondott: Köszönöm!

A kép illusztráció

– Barátnőm alig két kilométerre lakik, nem szeretett volna gyalogolni, úgyhogy kitoltam a motort, és elindultunk hozzájuk – mesélte. – Mire eljöttem tőle, már lement a nap, és tudtam, hogy ilyenkor augusztusban, kora este sok a vadbaleset, ezért a két falu közötti úton sem gyorsítottam fel – semmit nem nyerek vele ilyen rövid távon. De hiába voltam óvatos, úgy ugrott ki elém az őz, hogy rácsodálkozni sem volt időm, nemhogy fékezni.

Nem ítéllek el, de szívesen beszélgetnék veled!

Leestem a motorról, és magatehetetlenül csúsztam az út szélén leásott betontuskó felé. Vállal kaptam el, pontosabban a vállamat védő protektorral, mert hiába a kánikula és a párás idő, eszembe jutottak a szavaid…

Úgyhogy még indulás előtt visszamentem a kabátért, ami szó szerint darabjaira hullott,

de hála a protektoroknak, egy kulcscsonttöréssel megúsztam a kalandot. Szóval köszönöm – ennyin múlott, hogy most itt állok, és nem egy kórházban fekszem – mondta.

„Mire eljöttem tőle, már lement a nap, és tudtam, hogy ilyenkor augusztusban, kora este sok a vadbaleset…”

Prédikálás vagy sem, most tényleg megérte a tudatos öltözködés mellett kardoskodni – így lett ragadós a jó példa. Senkit nem ítélek el, aki trikóban nyomja, de legszívesebben minden ilyen motorossal beszélgetnék kicsit: hátha ők is visszamennek a kabátért…