Tudatosan a motoron – II. rész – Kanyarodás, fókusz és eltűnési pont

Tudatosan a motoron – II. rész – Kanyarodás, fókusz és eltűnési pont

- Kategória: Kiemelt cikk
3

Az élvezetes és biztonságos motorozás három fő alappillére a megfelelő fókuszálás, a helyes testtartás és az úgynevezett „eltűnési pont” tudatos használata. Az alábbi gyakorlatokkal mindhármat könnyen, gyorsan elsajátíthatod.

Hogy ne eresszük túlzottan bő lére, először megválaszoljuk a vezetéstechnikai sorozat első része után érkezett kérdéseket, majd rögtön bele is csapunk a pályaépítésbe.

Hol találok akkora szabad helyet, ahol gyakorolhatok?

  • Ne agyald túl a dolgot: egy nagyjából sima felületű, 7-8 méter széles és ötven méter hosszú placc bőven elég lesz, és ilyet – tapasztalataink szerint – bármelyik városban találni.
Az sem akadály, ha félted a saját géped: vegyetek közösen egy olcsó gyakorlómotort, amiből szép számmal akad a piacon – ez a konkrét példány kevesebbe került, mint egy pár éves gyorsasági motor átírási költsége…
  • Mi kell hozzá, hogy felépítsem a gyakorlópályát?
  • Legalább 20-30 bója, mely darabonként 300-500 forintot kóstál. Szokták helyettesíteni vízzel vagy sóderrel teli üdítősflakonnal is, de azokat nehéz szállítani, plusz ha ráhajtasz, akkor veszélyesebb, mint a könnyen gyűrődő bója, szóval azt javaslom, álljatok össze többet, és szánjatok pár ezrest fejenként a bójákra.
A legtöbb nagymotorral egyesben, lazán teljesíthetőek a feladatok, legfeljebb az igazán nagy hengerűrtartalmú V2-eseken lehet szükség rá, hogy játssz kicsit a kuplunggal, és így emeld a fordulatot a visszafordítóban

Miként építs pályát?

  • Az alapvető gyakorlatokhoz (szlalomozás és megfordulás) nyolc-tíz méterenként állíts fel egy-egy bóját egy vonalban, majd, ha már tökéletesen megy a szlalom, akkor az eredeti bójasortól jobbra és balra fél-fél méterrel eltolva tedd le őket. A sor végén alakíts ki egy kört, mely kezdetben legyen laza, hagyj bőven helyet magadnak, szóval nagyjából négyméteres sugarúval kezdd, és állíts a kör közepére is egy feltűnő színű bóját.
Gyors, hirtelen irányváltáskor a felsőtest egyenes marad, és „kidöntöd” magad alól a motort. A módszer előnye, hogy lassú tempónál könnyebben kontrollálod a gép dőlésszögét, arról nem beszélve, hogy nem lógsz át közben a szembe sávba és többet látsz az útból is

Mit gyakorolhatsz itt?

  • Az alapvető motorkezelésen túl a fókuszálás, a tekintet fontosságát, illetve a magabiztos, gázelvétel nélküli irányváltást. Ezáltal élvezetesebbé, egyszersmind biztonságosabbá válik a motorozás, és segít elkerülni a baleseteket, mert vészhelyzetben sem az akadályra, hanem a menekülőútra összpontosítasz majd.

Hogyan vágjak bele a gyakorlásba?

Ha az első részben felsorolt kiegészítőkkel tökéletesen magadra szabtad a gépet, akkor nem lesz nehéz dolgod, hiszen minden „kézre áll”, vagyis csak a mozdulataidra kell ügyelned. Az első – és talán legfontosabb -, hogy végleg felejtsd el a kormány görcsös markolását, amit úgy érhetsz el, ha a vádliddal és a comboddal tartod magad, egyben azzal is irányítod a motort. Nagyon leegyszerűsítve csak három dolog miatt van szükséged kormányra:

  • Azon van a gázmarkolat, ezért muszáj fognod
  • Kényelmesen tolhatod vele a motort
  • Az ívbelső oldali markolat eltolásával, azaz ellenkormányozással kivitelezheted nagyobb sebességnél a gyors, hirtelen irányváltásokat
Egy jellemző baleseti helyzet a sofőr szemszögéből. Mivel a motor vezetője nem az elé forduló kocsit, hanem a menekülőutat nézi, a motort is arra irányítja, és így elkerüli az ütközést

Mindez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy egyenletes gázzal, a sebességet csak hátsó fékkel szabályozva megpróbálsz végigszlalomozni a kezdetben egy sorba felrakott bójasoron. Mint a képeken is láthatod, akkor tökéletes a gyakorlat, ha nem centized a bábukat, hanem egyforma, fél-egyméteres távolságra kerülöd ki őket, szép nagy S-alakot leírva. Ezzel el is érkeztünk a második ponthoz, a megfelelő fókuszáláshoz, azaz, hogy tudatosan keresd a szemeddel a kiválasztott ívet.

Ha a motor elé bámulsz – miként itt mutatjuk -, akkor letérsz az ívről, nagyobb íven kanyarodsz, ami közúton azzal jár, hogy átsodródsz a szembe sávba

Ekkor már jól jön egy segítő, aki fotózza vagy felveszi a mozdulataidat, lehetőleg lassítva, amiből kiszúrhatod, ha rossz helyre fókuszálsz motorozás közben. Tulajdonképpen nincs más teendőd, mint a motor által leírt ívvel megegyező mértékű, de azzal ellentétes irányú fejfordításra, ezáltal „kijelölöd” az utat, amerre menni akarsz. Elsőre talán furcsa lesz, hogy a motor hossztengelye és a tekinteted iránya 45-90 fokos szöget zár be, de az első próbák után gyorsan rájössz, hogy csak így tudsz szép íven, egyenletes tempóban fordulni a hajtűkben, és így lesz harmonikus a mozgásod az S-kanyarokban.

Sokadszor hangsúlyozzuk, hogy gázelvétel nélkül, a sebességet hátsó fékkel szabályozva hajtsd végre a gyakorlatokat, ami azért fontos, mert gázelvételkor a motor mozgása megbicsaklik, egyben leesik a fordulatszám, ami ahhoz vezethet, hogy lefullad, és muszáj lesz letenni a lábad

Nem hiszed, hogy a motor hossztengelye és a tekinteted csak egyenesen haladva lesz azonos irányú? Próbáld csak ki! Nézz közvetlenül a motor kereke elé, és úgy próbálj gázelvétel nélkül végighaladni a bóják között! A mozgás darabos lesz, az S-kanyarok első íve túlzottan nyújtott, míg a második túl szűk lesz, hiszen későn látod meg a helyes irányt, s ezért későn is kormányozod oda a gépet. Ugyanez igaz a pálya végén felállított körre is, ami az egyíves megfordulásban, illetve a nagyobb hágókon (Grossglockner, Stelvio stb) található, szűk ívű visszafordítók leküzdésében lesz nagy segítségedre.

Ezért lesz szükséged a kör közepén felállított bójára: ha azt nézed, szűken kanyarodsz, ellenben, ha kitekintesz a körből, akkor a motor is automatikusan „oda megy”. Itt látszik igazán, milyen nagy a különbség a motor hossztengelye és a pilóta tekintetének iránya között – gyakorlatilag derékszöget zár be a kettő

Látszólag egyszerűnek tűnik a feladat – és nem is bonyolult, – de csak akkor, ha tényleg megfogadtad az első rész üléshelyzetre vonatkozó tanácsait. Amíg a gerinced és az alkarod viseli a terhet, s nem szorítod vádlival, combbal a motort, a szűk fordulók darabosak lesznek, hiszen erőből markolod a kormányt, egyben meggátolod, hogy a felfüggesztés tegye a dolgát.

Ne térdelj, nem vagy te Rossi! Ilyen kis tempónál – meg úgy alapvetően a közúti motorozásnál – semmi szükség arra, hogy kitedd a térded, hisz’ ezzel csak a saját dolgod nehezíted. Ha ledöntöd a gépet, akkor is szorítsd a lábaddal a tankot, míg a kormányt csak egészen lazán fogd – hidd el, rögtön kiadják majd a fordulók!

Ha egy pár órás – vagy pár napos – gyakorlás után már tényleg csípőből megy a gyors irányváltás, nem okoz gondot gázelvétel nélkül szlalomozni vagy megfordulni a hat-nyolcméteres körben, akkor jöhet a szerpentin, hogy kamatoztasd a megszerzett tudást. Itt érkezünk el a harmadik pillérhez, ami nagyban segíti majd a magabiztos és gyors kanyarodást: ez az eltűnési pont.

A legfontosabb támpont: az eltűnési pont

Ha csak egy dolgot jegyzel meg a közúti motorozás kapcsán, akkor, javaslom, ez legyen az, hiszen a kanyar ívétől függetlenül segít, hogy gyorsabb és magabiztosabb légy fordulás közben. Gondolom, neked is feltűnt, hogy az ezerszer bejárt, ismerős kanyarokban sokkal gyorsabban fordulsz el, mint az ugyanolyan ívű, de ismeretlen terepen. Ennek oka, hogy legtöbbször nem látod be az ívet, ezért a sziklák, fák, házak stb. által takart részt csak „megtippeled”, hogy vajon miként is folytatódhat az út.

Valószínűleg – nem tudatosan – Te is figyeled az eltűnési pontot, de nézd csak meg: ha kifejezetten ezt használod „iránytűként”, akkor egyre kevesebb lesz az olyan kanyar, melynek a végén azt mondod: hát ezt túlzottan elspóroltam, sokkal lazább ív volt, mint gondoltam. Csupán annyi a teendőd, hogy az egyenes végén az eltűnési pontra, azaz a külső és a belső ív metszéspontjára fókuszálsz, és arra figyelsz, hogy ez a virtuális pont közeledik feléd vagy éppen ellenkezőleg – távolodik tőled.

1. fázis: A pont felé közelítve lassíts, és készülj fel rá, hogy a padka mellett poros, csúszós lehet az aszfalt, ezért ne „vágd le” a kanyart, de ne is érintsd a záróvonalat, mert a szembejövők átlóghatnak a sávodba! A legjobb ha a sávod külső harmadában haladsz, vagyis jobb kanyarban a kocsik bal kereke által kijárt nyomban, és vice versa.

Nem dísznek van ott! Az első pontban említett ideális ívet mutatja a felfestés Ausztriába

2. fázis: Kanyarodás közben, állandó íven haladva a pont nagyjából állandó távolságra lesz tőled, vagyis nincs teendőd, csak haladj a jelenlegi sebességeddel, és figyeld, hogy mikor/hol ér véget az ív.

3. fázis: Lehet, még nem látod a kanyar utáni egyenest, de számos jel utal rá, így már akkor elkezdhetsz fokozatosan gyorsítani, amikor valami takarja még a további utat. Amennyiben egyre távolabb kerül tőled az eltűnési pont, akkor már kifelé haladsz a kanyarból, azaz gázt adhatsz, majd a következő fordulóban ismét ugyanez a recept. Egyébként a kanyar végére utal az is, ha a záróvonal – a Te oldaladról – szaggatott csíkkal szegélyezett, hiszen ez egyértelműen jelzi, hogy hosszabb egyenes szakasz következik.

A többség balra szeret fordulni, de Te ne engedj a csábításnak: mindig azt az ívet gyakorold, amelyik kevésbé megy, mert így fejlődhetsz a legtöbbet!

Ne feledd hát: helyes üléshelyzet és tekintet, illetve az eltűnési pont, és máris sokkal magabiztosabb leszel a kanyarokban! Jó utat és jó gyakorlást! Találkozunk a következő részben, ahol a leggyakrabban előforduló motorbalesetek és ütközések kivédése lesz a téma – tartsatok velünk akkor is!

A vezetéstechnikai sorozat korábbi részei: