Élet 100 ezer kilométer felett – X. rész – István és a 260 ezret futott Suzuki DL650 V-Strom

Élet 100 ezer kilométer felett – X. rész – István és a 260 ezret futott Suzuki DL650 V-Strom

- Kategória: Kiemelt cikk, Teszt

Új sorozatunkban százezer kilométernél többet futott motorok tulajdonosaival beszélgetünk, hogy megtudjuk: milyen is az élet százezer felett? Most egy 2004-es Suzuki DL650 V-stromról lesz szó, melyről gazdája, Halász István mesél nekünk.

Mielőtt a közepébe vágnánk, röviden bemutatjuk a japán V2-est azoknak, akik hasonló igásló vásárlásán gondolkodnak vagy esetleg nem ismerik a típust.

Suzuki DL650 – a közkedvelt mindenes

A Suzuki DL650 2004-ben jelent meg az ezres rokonának mintájára, ám népszerűsége túlszárnyalta a DL1000-ét, olyannyira, hogy az AlpenMasters összehasonlító teszteken fölényesen utasította maga mögé a vetélytársakat, és vált az Alpok királyává. A Suzuki a sikeren felbuzdulva tovább csiszolgatta a V2-es túraenduróját, és modellfrissítéseket adott ki 2012, 2015 és 2017 végén is, és idén már tizenhatodik éve oszlopos tagja a modellpalettának.

Azt rögvest ki lehet jelenteni, hogy nem a szépsége miatt vált népszerűvé a kis DL, sokkal inkább menettulajdonságainak és sokrétű felhasználhatóságának köszönhető hírneve. Ha vezetője úgy kívánja, akkor a 64 lóerőt kellően felbőszítve bármikor átlépi a hazai autópályán is megengedett sebességhatárt akár kétszeméllyel, csomagokkal megpakolva, ugyanakkor jódarabig  lépést tud tartani a nála erősebb motorokkal is, ha elég kanyargós az út és pláne, ha nem tökéletes simaságú az aszfalt. Mindamellett terepre is letévedhetsz a Suzukival, ugyanis a 43 mm-es csúszószár átmérőjű, állítható rugó-előfeszítésű teleszkópok 150 mm hosszú úton járnak, míg hátul húzó- és nyomófokozatban állítható központi rugóstag simítja ki az úthibákat – írnánk a kevésbé alapos tesztelőkhöz hasonlatosan. Ezzel szemben az az igazság, hogy a 15 centis rugóút nem éppen Erzberg-kompatibilis, és egyébként sem simítja ki az úthibákat a kiváló felfüggesztés sem, legfeljebb kevésbé viseli meg a pilótát, ha áthajt rajtuk. Akárhogy is, az extrém helyezeteket leszámítva (pályanap, kemény terep, a megengedettnél nagyobb terhelés stb.) a futómű megfelel az átlagos motorosok elvárásainak, a többség elégedett lesz vele.

Remek kezelhetőség és nyomatékos motor – habár menettulajdonságokat tekintve semmiképpen nem csúcstechnika, mégis minden paraméterében szerethető a V-Strom 650, sőt a tulajdonosok elmondása szerint az ezresnél is harmonikusabb, sokoldalúbb vas

A kemény tempózást elöl 320 mm-es duplatárcsák kétdugattyús féknyergekkel, míg hátul egy 260 mm-es tárcsa, egydugattyús féknyereggel regulázza meg. Nem éppen naprakész technika, de szólóban motorozva elég, az utassal, csomaggal sokat hágózók pedig a gyárinál puhább betéttel, fémhálós fékcsővel, esetleg radiális felső főhengerrel javíthatnak a fékteljesítményen (utóbbi kettő átalakítási engedélyköteles). 820 mm-es ülésmagasságához a kormány és lábtartó elhelyezése már-már tökéletesnek mondható üléspozíciót nyújt testalkattól függetlenül, ráadásul 207 kg-os menetkész tömegének remek eloszlása fesztelen manőverezhetőséget nyújt úgy a városi közlekedésben, mint hosszú túrákon. Hogy e tulajdonságok tartós használat során mennyire győzik meg a tulajdonost? Nos, István már 265 ezer kilométernél jár – ha ő mesél a motorról, az több mint hiteles forrás…

Interjú a tulajdonossal: Halász István (Ispán) – Suzuki DL650 V-Strom

István – ha mondhatjuk így – „régi motoros”, 1970 óta zongorakészítő és -hangoló mester, még a Minőségi Hangszerkészítő Szövetkezetben kezdte pályafutását. A ’70-es évek elején vette első motorját, egy Verhovinát, de István szövetkezetével ellentétben a Verhovina nem volt „Minőségi”, ha értitek, ezért gyorsan elváltak útjaik. Persze ez nem szegte kedvét, sőt idővel sokat látott túrázóvá és az egyik legtapasztaltabb hazai DL650-tulajdonossá nőtte ki magát, és az utóbbi 15 évben 458 ezer kilométert (!) motorozott. Őt faggattam arról, hogy milyen az élet messze százezer kilométer felett egy V-Strommal.

– Beszéljünk a motorodról! Mennyi kilométer van benne, milyen hibák jelentkeztek és milyen javításokat végeztetek el rajta?

Jelenleg 265 (!) ezer kilométer van a motorban. Mivel nemigen értek hozzá, és egy 10 ezer kilométeres túrára szervizelés nélkül nem merek elindulni, így mindig szakértő kezekben volt a gépem. Karakas Lajos a Suzuki Budakalásznál vagy Frecska János MAMI-oktató szervizelte hat-, majd nyolcezrenként. Más kárából okulva tartok magamnál az első lánckerékhez rögzítőanyát, ugyanis képes leoldódni és leesni, és kétszer (!) már szükségem is volt rá. Eleinte sokat terepeztem vele, így jó néhányszor irányjelzőket, fék- és kuplungkart, valamint sebességváltó kart kellett cserélni. Ami a kopóalkatrészeket illeti, vezérműláncot 97 000-nél, első teleszkópszárszimeringet pedig kétszer cseréltem, indítómotor kb. 150 ezernél adta fel a harcot, míg a generátor állórészét szálszakadás miatt 140-nél kellett javítani. A legnagyobb beavatkozás 250 ezernél volt, amikor a hátsó hengert, illetve hengerfejet kellett javíttatnom. Viszont vannak elképesztően tartós részei is a motornak, például a kuplungra nem emlékszem, hogy lett volna cserélve, pedig mindent felírok, és érdekesség, hogy még az eredeti izzók dolgoznak a lámpákban…

Istvánok találkozója a Széchenyi hegyen, a V-Strom társaságában

– Miként sikerült ennyi kilométert belecsavarnod a motorba?

– Párom azt mondta, hogy addig nem ül fel mögém, amíg nem szerzek kellő rutint a motorozásban. A motorozz.hu oldalon rengeteg önszervezésű túra indult, így hát minden hétvégén találtam magamnak egyet, ahova becsatlakozhattam.

– Mi volt a leghosszabb túrád a motorral?

– Sokfelé jártam, csak röviden, felsorolásként: Finnország, Grúzia, Irak, Izland, Jordánia, Marokkó, Oroszország, Svédország, Szíria, Törökország, Tunézia,Ukrajna, a balti államok és persze Európa keresztül-kasul.

– Mi volt a leghosszabb etapod egy nap alatt?

– 1380 kilométer.

– Miért ezt a típust választottad az intenzívebb használathoz?

– Előrebocsátom, nem értek a motorokhoz, nekem vagy tetszik vagy nem a gép. Így aztán első körben kiválasztottam magamnak tíz típust, majd készítettem egy összehasonlító táblázatot a 2006-os motorkatalógus alapján. Az elvárásaimnak megfelelően szűkítettem a keresést, ahol az 1,5 millió forintos felső limitbe a Honda Transalp és a V-Strom fért bele, ahol az utóbbinak minden paramétere jobbnak bizonyult számomra.

István DL650-e, szinte csurig pakolva egy Izlandi túrán

– Végeztél valamilyen átalakítást a Suzukin?

– Mivel hosszú túrákra vásároltam a motort, így szükségét éreztem beszerezni a markolatfűtést, a szélvédő-toldót, kézvédőt, dobozrendszert és szivargyújtóaljzatot, melyek a kényelmet szolgálják. Ezen felül beszereztem még bukócsövet, haspáncélt és kiegészítő-lámpát, melyek a biztonságomat növelik.

– Van-e állandó utasod, és ő miért szereti/nem szereti a motort?

– Leginkább egyedül használom a V-Stromot.

– Üzemanyag-fogyasztásod miként szokott alakulni?

– Ugyebár nagyon sokfelé jártam már a V-Strommal, így megtapasztaltam, hogy nagyban függ a használat módjától és az adott környezettől. Mentem már 100 kilométerenként 3,6-os fogyasztással, de volt, hogy a 8 litert is benyakalta. Negyedmillió kilométer átlagát véve pont öt literre jött ki az átlagfogyasztásom.

Azt mondják, a motorozást sem lehet elég korán kezdeni. Ez való igaz, ámbár Halász István kicsit máshogy értelmezi ezt a felvetést…

– Milyen olajat használsz, és milyen időközönként cseréled?

– Eleinte Castrolt használtam, majd egyszer kipróbáltam az Ipon márka olaját, illetve körülbelül 160 ezer kilométer óta a Motul 5100 10W40-est töltöm bele.

– Melyik gumitípus vált be a legjobban? Mennyit futott el, illetve újat vagy használtat veszel rá?

– Abroncsból szintén kipróbáltam többfélét. Amikor hozzám került, akkor Bridgestone BattleWing volt rajta, mely körülbelül 17 ezret futott el a cseréig, utána a Michelin Anakee első változata, majd nagyon sokáig a Metzeler Tourance-on gurultam. Az utóbbi 5-6 szett viszont csak Heidenau K60 Scout volt, mely annyira bevált, hogy az újabb DL650-re – ami a mostani mellett van – is ez került fel.

– Mennyire vagy megelégedve a kényelmével?

– Nagyon jó, kényelmes nekem és az utasnak is, semmilyen panaszom nem lehet.

– Milyen negatívumot tudnál felhozni a típus ellen?

Az üzemanyagtartály alatt található a világítás vezetékeinek csatlakozása, ami szeret beégni sajnos. Ezenfelül a kormány környékén hallani nagyobb koppanást néha, amire a Suzuki azt mondta, hogy ez ilyen, illetve az első kerék a csizmára veri a vizet, ami hosszú távon, esőben elég kellemetlen.

– Milyen előnyeit látod a motorozásnak?

– Elsősorban a motorozás rugalmasságát emelném ki – ott állok meg ahol akarok, így nincs parkolási díj, ráadásul Pesten még a legnagyobb dugók ellenére is bárhova eljutok félóra alatt. Röviden: szabadság, szerelem, e kettő kell nekem!

Városban is tökéletes: könnyen átlátni a forgalmat az egyenes üléshelyzetnek köszönhetően, míg a nagy hátsó dobozzal a bevásárlás sem gond

– Mire cseréled le, ha egyszer odakerül a sor, és miért?

– Miként már említettem, van egy másik 650-es V-Stromom, melyet 2018-ban újonnan vásároltam, illetve parkol a két motor mellett egy BMW R 1200 GS-is. Mivel a „nagyasszony” at első szerelem, így nem akarom lecserélni – téli motorozáshoz őt használom.

– Végezetül, kinek ajánlanád ezt a motortípust?

– Igazándiból mindenkinek, aki egy nyugodt, megbízható, megbocsájtó és kedvező fogyasztású paripára vágyik. Azoknak, akik tartósan kétszáz felett, kétszeméllyel és csomagokkal akarnak száguldani, annak nemigen ajánlott, de akinek a sokoldalúság az első, azok elégedettek lesznek vele.

Kedves Olvasók! Ti hogy álltok a kilométerekkel? Amennyiben legalább 100 ezer kilométert mentetek a motorjaitokkal, osszátok meg velünk, mi pedig bemutatjuk a motorozás „hosszútávfutóit” olvasóinknak! Köszönjük!

Continental 2019

Facebook Comments

Válasz