Először csak bicajokat csavaroztak össze a jó öreg Antonio irányításával, majd jött az áttörés, és elkezdődött a Malaguti motorok diadalútja. Most a KSR Groupnak köszönhetően ismét virágkorát éli a cég, melynek históriája bővelkedik fordulatokban…
Antonio Malaguti 1930-ban nyitotta meg bicikliüzletét San Lazzaro di Savenában, a híres Bolognai Egyetem mellett. Signore Malaguti szerelmese volt a kétkerekű gépeknek, így egy idő után saját gyártású és tervezésű bringákkal rukkolt elő. Kezdetben csak hagyományos bicajok alkották a kínálatot, majd 1949-től egészen apró erőforrással megspékelt kerékpárok építésébe fogott. Innen egyenes út vezetett az ötvenes motorral felszerelt Express-hez, az első klasszikus mopedhez, ami az ötvenes évek második felében indult el hódító útjára.
Egy új kor kezdete: megjelent a Malaguti Express
Antonio Malaguti kerülte a viszályt, nem akart beszállni a gyakran egymás torkának eső motorgyártók versenyébe, így később is megmaradt a praktikus robogók árusításánál. Az olasz szakember azt vallotta, hogy nincs értelme utánozni a konkurensek 150-nel repesztő erőgépeit, mert a fiatalok, egyetemisták igényeinek megfelelő, jó áron kínált motorokkal lehet komoly eredményt elérni – hamar kiderült, hogy jó irányt választott. A családi tulajdonban álló vállalat 1958-ban végleg szakított a bringák forgalmazásával, s onnantól kezdve teljes mértékben a belsőégésű gépekre koncentrált.
Fontos típus a cég életében a féldecis Saigon is, mellyel nagyszerűen meglovagolták az Európa-szerte kibontakozó robogódivatot. A modell sikerére jellemző, hogy a hetvenes évek második felére már harmincféle változatban gyártották, s a taljánok mellett a franciák is előszeretttel vásárolták.
Mopedekkel ért fel a csúcsra a Malaguti
Igaz, a formás „lemezruhával” dicsekedő Saigon sikereit is felül lehetett múlni, ehhez pedig elég volt egy végtelenül leegyszerűsített, fillérekért megvásárolható moped – nagyjából a mi Babettánk megfelelője, csak éppen szebb köntösben és erősebb motorral. Az angolul ötvenest jelentő Fiftyről van szó, mely – főként a déli régióban – ma is az olasz utcakép része, hiszen 1974-es bemutatását követően 23 évig szerepelt a Malaguti palettáján. Kedveltségét vagány megjelenésének, továbbá fürge, 49,8 cm3-es kétütemű motorjának és a négyfokozatú váltónak is köszönhette.
Nem sokkal azután, hogy a Fifty elindult világhódító útjára, két másik figyelemreméltó masinát is bemutattak, egyikük az 1975-ben színre lépett, sportos vonalvezetésű Olympique V5, a másik pedig a két évvel később érkezett Trial nevű krosszmotor volt. Mondanunk sem kell, remek fogadtatásra találtak a diákság körében. Sőt, ne feledkezzünk meg a nyolcvanas évek másik két praktikus apróságáról, a Ronco enduróról és a „boltbajárós” Haccapiról sem, hisz’ ezek szintén öregbítették a márka hírnevét!
A patinás vállalat ezután még számos falatnyi modellel örvendeztette meg a publikumot, ám ezek már nem igazán tudtak lépést tartani a versenytársakkal. Hiábavaló volt minden próbálkozás, 2011-ben abbamaradt a munka Bolognában és lehúzta a rolót a 80 éves vállalat…
KSR-mentőöv a Malagutinak
Ugyan a termelés befejezését követően nem bocsátottak el mindenkit, hiszen az alkatrészellátás nem állhatott le, olybá tűnt, hogy a gyárnak és azzal együtt a Malagutinak is végérvényesen befellegzett. Szerencsére nem így lett, mivel a KSR Group képében tőkeerős befektető tűnt fel a színen.
Az osztrák vállalat a bezárás után hét évvel, 2018-ban hozta nyilvánosságra, hogy átveszi a Malagutit. Nem is akármilyen helyszínt választott a szenzációszámba menő hír bejelentésére, merthogy a világ egyik legfontosabb motoros kiállításán, a milánói EICMA-n állt elő a farbával. Sőt, hamarjában friss fejlesztésű modellek sorát állították rivaldafénybe: elkezdődött az XTM 50, az XSM 50, a DUNE 125 és a DUNE 125 X gyártása.
A KSR Group a kezdetektől bízik abban, hogy a Malaguti újból régi fényében tündökölhet, és ennek érdekében jelentős beruházásokat hajtott végre. Természetesen most is a fiatalok körében közkedvelt kategóriákra helyezik a hangsúlyt, jóllehet az 50-esek és 125-ösök mellett 250-es és 300-as típusokat is csatasorba állítottak, ezáltal azok is megtalálják számításukat a márkában, akik a napi ingázás mellett hosszabb távokon is szívesen motoroznak.
Érdemes megemlíteni, hogy
a KSR Group egy sok évtizedes tapasztalattal rendelkező gyártót, az Apriliát választotta partneréül, a noalei vállalat folyadékhűtéses, injektoros 125-ös és 300-as erőforrásai dohognak az új Malagutikban.
A nyolcadliteresek – 11 kW-os teljesítményüknek köszönhetően – éppen „beférnek” az A1 jogosítványkategóriába, nem véletlen, hogy rengeteg fiatal választja első motornak a Dune kalandmotort, az XTM endurót, az XSM szupermotót, az utcai Monte Prót vagy a városi furikázáshoz remekül passzoló robogót, a Madisont.
Lelkesen fogadta a közönség a 2019-es EICMA-n felvonuló RST sportmotorokat is, melyek 125-ös és 250-es erőforrással vannak jelen a piacon. Ez a típus méltó követője a már említett Olympique V5-nek, ami a hetvenes évek egyik legvagányabb ötvenese volt, és máig a gyűjtők egyik kedvence. Nincs kétségünk afelől, hogy mindez csak a kezdet, és a KSR Group hamarosan újabb izgalmas Malaguti-csemegékkel jelentkezik – részünkről egy ultrakönnyű, 3-400-as endurónak örülnénk a legjobban, ami igazi hiánypótló lenne, és újabb rajongókat hozhatna a márkának.