Nézz körül a gyárban! Így készülnek az új Royal Enfieldek

Amikor nem a vállalat PR-osa vagy vezetője, hanem egy esküvői fotós segít „bejutni” a világ egyik legpatinásabb motorgyárába…

Hosszú ideg kerestük a módját, hogy készíthessünk egy bemutatót a világ talán leghíresebb motormárkájáról, a Royal Enfieldről, s kezdetben úgy tűnt, felsülünk. Végül jószerencsénk úgy hozta, hogy egy rendkívül kedves esküvői fotós, név szerint Rohan Mishra sietett a segítségünkre, aki csodaszép fotókat lőtt a patinás üzemben.

Royal Enfield – új befektetők, új idők

Több mint 130 éve, 1890-ben indult a Royal Enfield története, jóllehet, akkor még csak olcsó kerékpárokat szereltek össze a tulajdonos George Townsend gyárában. Már éppen csődbe ment volna a cég, amikor Alber Eadie és R.W Smith felkarolta, és elkezdte fejleszteni a termelést, egyben átállítani a vállalatot katonai célú, jól fizető termékek gyártására.

Jól futott a szekér, de Towsend ragaszkodott az eredeti elképzeléséhez, így Bob Walker Smith és Jules Gotiet segítségével 1901-re kifejlesztette első saját motorkerékpárját. A kezdetleges gép mai szemmel már kissé megmosolyogtató, ugyanis a bringaváz elejére, a sárvédőre rögzítették a halkan csühögő Minerva erőforrást, és azt kvázi varrógépszíjjal kötötték össze a hátsó kerékkel. Biztos nem okozott sok gondot a 2-3 méteres, folyamatosan nyúló és párás időben meg-megcsúszó „madzag…”

Tudtad?

Lassan százéves lesz a világ leghosszabb időn át, változatlan formában gyártott nagymotorja, az 1932-ben megjelent Royal Enfield Bullet. Ennek sikerén felbuzdulva építették meg a Madras közelében fekvő Tiruvottiyurban a Royal Enfield indiai gyárát, és ezzel elkezdődött a ma ismert modellek gyártása, illetve története.

Az 1901-ben debütált kismotor után nyolc év telt el a következő mérföldkőig: V2-es, Motosacoche blokkos gépük igazi különlegesség volt, s ehhez a 2,75 lovas erőforráshoz csatolták az Enfield saját, kétfokozatú váltóját, majd 1914-ben már önállóan fejlesztett, 425 köbcentis, V2-esüket építették a vázba.

Szomorú apropó a modell kapcsán, hogy F. J. Walker éppen egy ilyen, 425 köbcentis Royal Enfield 3 HP-vel harmadik lett a Man TT-n, ám amint átért a célvonalon, elesett, és életét veszítette. Azóta sem ért el senki ilyen előkelő helyezést Royal Enfielddel.

Tudtad?

Már Magyarországon is megvehetőek a Royal Enfield motorjai és korhű kiegészítői, ráadásul kedvező áron: kétmillió forint alatt elérhető jó néhány típus.

A forgalmazónak hála, immáron Budapesten is megveheted a stílusos Interceptort, a vagány Continental GT-t vagy akár az új Himalayant.

A motorok mellett kisebb kiegészítők, makettek, pólók és más apróságok is kaphatók a forgalmazó online áruházában.

Kevesen tudják, hogy a második világháború utáni időszakig Nagy-Britanniában készültek a modellek, majd 1955-ben egyesült a cég az indiai Madras Motorsszal, és elkezdődött a gyártás Tiruvottiyurban. Az utóbbi egy-két évtizedben igencsak felpörgött a termelés, két újabb üzem épült Vallamban és Oragadamban, sőt legújabb beruházásként 1,2 milliárd forintból építettek K+F központot a Birminghamtől északra fekvő Leicestershire-ben.

Így születnek a Royal Enfield motorjai

Mint említettük, szinte megállt az idő az üzemben, ma is jórészt kézzel rakják össze a motorokat, nyoma sincs robotoknak és számítógép-vezérelt eszközöknek, ahogy azt megszokhattuk a motorgyárakban. A klasszikus csíkozás is hagyományos módon készül, s csak az alkatrészek előállítása, előkészítése során kapnak szerepet a gépek, ahol lehetetlen lenne kiváltani a modern eszközöket.

Tudtad?

1957-ben Johnny Brittain nyerte egy Bullettel a Hatnapos Enduróverseny trófeáját, illetve elhódította a Brit Triálbajnokság trófeáját is.

Például CNC-gépekkel marják ki a blokköntvényt, naprakésznek mondható padon tesztelik az összefűzött erőforrássokat, és szállítószalagok helyett egyszerű, állandó emberi irányítást megkövetelő daru juttatja el a kész hajtóműveket az összeszerelő-részlegre.

Gyors, de kicsit sem kapkodó mozdulatokkal illesztik az első-hátsó felfüggesztést a vázhoz, miközben az egész vállalat talán legmodernebb masinája, az ABB festőrobotja fényezi az apró idomokat. Amint felkerülnek a burkolatok, jöhet a végső tesztelés, és a motorok már útnak is indulhatnak a vevőkhöz.

Zárásként azt is megtudtuk, hogy hamarosan nagyszabású fejlesztések zajlanak az üzemekben, ugyanis az utóbbi években egyre csak nőtt a megrendelések száma: 2018-ban már több mint 850 ezer (!) motorkerékpárt értékesített a cég.

Kapcsolódó cikkek