Noha ma reggel 460-ért tankoltam, az újságokban az áll, hogy mindjárt itt a „600 forintos benzin”. Az ilyen címeket látva mindig eszembe jut: miért azzal riogatják szegény olvasókat, ami a legkisebb tétel a jármű fenntartásában?
1. A drága üzemanyag rossz. Sokba kerül a szállítás, így minden drágul. Ráadásul az is megérzi az áremelést, akinek nincs kocsija, motorja. Az újságíróknak persze jó, mert születhetnek a hangzatos címek, az olvasó meg beleszédül, hogy „már megint áremelés”.

2. A drága üzemanyag jó. Ha elég drága lesz a benzin, talán kevesebben mennek egy kilométeren belüli távokra autóval. Kétszer is meggondolják, hogy egy fagyiért elkocsikázzanak negyven kilométert, és úgy eleve:
átgondolják, ér-e ennyit az autóhasználat?
Két litert fogyasztó – vagy kilométerenként egy forintból üzemelő – robogóra váltanak a takarékosabbak, így megszűnik a felesleges kocsikázás, és kevesebb autó pöfög a városokban. Mi több, talán az iskoláskorú gyerekek is eljutnak majd valahogy a suliba – tudjátok, gyalog, mint ahogy 30-40 éve tették, mikor még nem volt 2-3 kocsi egy családban.

3. A drága üzemanyag egyszerűen nem perdöntő szempont. Tudjátok, nem ez a legfőbb költség, még ha ezt is emlegetik leggyakrabban. Rémülten számolgatnak a sofőrök, ezentúl mennyibe lesz egy túra Kazincbarcikára a nagyihoz. Eközben a legtöbb tulajdonosban fel sem merül, hogy a
- biztosítás, adó,
- értékvesztés,
- kötelező szervizek költsége,
- tárolás, sérülések, hibák javítása,
- korosodó járgány lecserélése
messze több pénzt emészt fel, mint a tankolás. Hogy egy átlagos motornál pontosan milyen arányokkal számolhatsz, azt Szabó Péter remek cikkében láthatod – meglepő számok. Hogy ne a levegőbe beszéljünk (és elkerüljük az „ekkora hülyeséget, a benzin a legtöbb!” kommenteket) 45 ezer ezer kilométer után 600 ezer forintos benzinszámla állt szemben 2,4 millió forint egyéb költséggel.
Vagyis ha ilyen durván emelkedik a nafta ára, mint napjainkban, akkor 70-80 forintos áremelkedés neki akár 3-4%-kal (!) is növelheti a költségeit. Négy százalék?! Ez tényleg skandallum…

Félreértés ne essék: nem örülünk annak, hogy ezentúl többe kerülnek a túrák és a mindennapi közlekedés is, hiszen mint mondtuk, ezt mindenki megérzi, mindenkinek fáj. Ugyanakkor lássuk be, az sem volt állapot, hogy tavaly, a karantén és a lezárások idején több üzemanyag fogyott Magyarországon, mint 2018 előtt bármikor. Marad hát a visszafogott tankolás – ha nem a drágulás miatt, akkor csak úgy önszántunkból, hogy csak oda menjünk autóval, ahová tényleg muszáj.