Korábban már volt egy cikkünk szeretett hobbink lélekre és egészségre gyakorolt jótékony hatásairól, most viszont legyünk kicsit gyakorlatiasabbak és vizsgáljuk meg: miért vált egyre több ingázó autóról motorra?
Mivel a járványhelyzet alatt bezártak vagy éppen csak tengődtek az üdülőhelyek robogókölcsönzői, elemzők arra számítottak, hogy ezért visszaesik Európában a benzines, valamint elektromos robogók forgalma. Meglepetésre pont az ellenkezője történt: az eddig nem motorozó „civilek” hirtelen motorra váltottak autó és tömegközlekedés helyett, ezáltal az elektromos kétkerekűek forgalma évente nagyjából harmadával nőtt, és már eléri az évi százezres mennyiséget. Lássuk, miért váltottak az emberek négyről kétkerékre!
Első szempont természetesen a spórolás, hiszen szerte Európában az egekbe szöktek az üzemanyagárak, és ilyenkor érdemes olyan járműre váltani, aminek fogyasztásától nem kezd Halotti Beszédbe pénztárcánk. Ha városi cirkálást veszünk alapul, oda egyszerűen tökéletes egy kistestű robogó vagy egy 125-ös motor. Az ilyen kétkerekűek fogyasztása már-már irreálisan alacsony, vegyük alapul például a Honda CB125F modelljét, ami pusztán 1,5 (!) liter benzinnel beéri száz kilométerenként. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy
aki 30-40 kilométert ingázik naponta, annak elég minden hónapban egyszer tankolnia, és egy BKV-bérlet árából 1300-1400 kilométert (!) motorozhat.
Nem csak a benzinen spórol, aki motorra vált
Motorkerékpárral parkolni olyan egyszerű és stresszmentes, hogy az autóval összehasonlítva nehezen érthető, miért ragaszkodnak olyan sokan a négykerékhez. Közterületen bármelyik járdán ingyen megállhatsz, ha van másfél méternyi hely a fal és a motorod között, míg az állami és önkormányzati, fizetős parkolók is ingyenesen használhatóak vele, vagyis ha motort veszel, egyben kapsz ingyenes örökbérletet is a fizetős parkolókba – jól hangzik, nem?
A negyedik és talán legfontosabb előny, hogy a forgalmi dugók kvázi megszűnnek. Végigsunahsz a buszsávon, előregurulsz a lámpáknál, és közben fontos perceket takarítasz meg. A reggeli csúcsban, Budapesten nagyjából fél órát nyer az ember tíz kilométerenként, ha autó helyett motorra ül, ami oda-vissza egy teljes óra, azaz havonta
kereken 20 órát spórolunk akkor is, ha csak tíz kilométerre járunk dolgozni. Mintha minden hónap végén kapnánk két-három szabadnapot…
Ötödik és egyben legutolsó szempont, hogy amíg az elektromos autózás kimondottan drága „hobbi”, az elektromos motorok nem sokkal kerülnek többe benzines kihívóiknál. Ez a bemutatómotor gyakorlatilag új állapotban alig 750 ezret kóstál, és kétszemélyes, jóval 100 kilométer feletti hatótávú modellt is találunk nettó 1,1 millióért. Aki ezt is sokallná,
csak számolja ki, mennyit spórol, ha a korábbi 30-40 forintos kilométerköltség helyett ezentúl csak 2-3 forintba kerül megtenni egy kilométert! Igen, csupán évi nyolc hónappal és napi 30-40 km-rel számolva is 250 ezer forint megtakarítás szezononként, és akkor a megspórolt időt, parkolási díjat, szervizköltséget nem is említettük…
Persze mindig lesznek ellenvélemények, élen az „elázol” és a „nincs hova pakolni” rigmusokkal, de ettől még tagadhatatlan, hogy a motor és főleg az elektromos motor a városi közlekedés leghatékonyabb, egyben környezetbarát eszköze – nem véletlen, hogy ilyen sokan váltottak motorra az utóbbi két évben