Egészen 1947-ig kell visszalapoznunk a motorozás történetében, hogy kiderüljön: hogyan született és lett ilyen népszerű a Lambretta és az olasz gyárban készülő robogók.
Az alapító, Ferdinando Innocenti a toszkán kisvárosban, Pesciában látta meg a napvilágot 1891. szeptember 1-én, de nem sok időt töltött itt, mert édesapja – főként üzleti okokból – Grossetóba költözött, ahová családját is magával vitte. Az ifjú Innocenti is örökölte édesapja remek üzleti érzékét, már tiniként komoly vagyonra tett szert, és úgy döntött, megvásárolja apja kovácsműhelyét. Aztán a húszas évek elején a kedvezőtlen gazdasági folyamatok padlóra küldték a céget, Ferdinando pedig úgy döntött, hátat fordít Grosettónak, és a Dalmine-nál helyezkedett el, ahol spéci vascsöveket árusító ügynökként kereste kenyerét.
Ferdinando Innocentit gyerekként sem kellett félteni: egyszer abból szerzett rengeteg pénzt, hogy a fillérekért megvett ócskavasat olajra cserélte, majd azt többszörös áron elpasszolta. A képen fiával, Luigivel láthatók az autógyárban, ahol a hatvanas évek elejétől licensz alapján gyártották a British Leyland Motor Corporation (BLMC) autóit
Hamar kiderült, hogy hatalmas lehetőségeket rejt ez a speciális alapanyag, ezért aztán 1926-ban saját manufaktúrát nyitott, hogy maga is beszálljon a gyártásba. Úgy fellendült a vállalkozás, hogy 1931-től Milánóba tette át székhelyét, majd két évre rá egy saját elképzelései alapján létrehozott termékkel jelentkezett. Ez volt az egyszerűen szétszedhető, úgynevezett Innocenti csőszerkezet, ami nemsokára átvette a fa állványzatok helyét az építkezéseken. A második világháborúban a gyárat a hadiipar szolgálatába állították, ami némileg visszavetette a fejlődést. Csak ezután jött az igazi feketeleves, tudniillik az amerikai bombázók a földdel tették egyenlővé a teljes gyárépületet. Miként egykor a bankcsőd, ez sem rendítette meg Innocentit, inkább azon kezdett el gondolkodni, hogyan segíthetné elő az elpusztított Olaszország lakosságának mobilizációját.
A drágán előállítható autó szóba sem jöhetett, sokkal jobban hitt az olcsó motorkerékpárban. A sors különös fintora, hogy épp a cége vesztét okozó amerikaiak által hátrahagyott járgány, a Cushman robogó indította be fantáziáját. Ez az apró kerekű, csövekből és lemezekből formált vázzal, primitív fékkel, centrifugálkuplunggal és igénytelen, egyhengeres erőforrással büszkélkedő gnóm tökéletesen megtestesítette Innocenti szemében az olcsó és praktikus közlekedési eszközt.
Legyen szebb és jobb a Lambretta, mint a rivális robogók!
Az üzletember természetesen nem szerette volna egy az egyben lemásolni a jenkik gépét, ezért felkérte a neves repülőgép-tervezőt, Pierluigi Torrét, hogy – az alapelvek megtartása mellett – alkosson új kétkerekűt. Így született meg a Cushmannal sok rokon vonást mutató Model A, jóllehet a préselt acéllemez ruhával dicsekedő, csővázas típus lényegesen komolyabb technikai megoldásokat vonultatott fel, mint tengerentúli versenytársa, hiszen normális rugózással látták el, 123 köbcentis kétüteműjéhez pedig háromfokozatú sebességváltót csatlakoztattak, ezáltal megfutotta a 65 km/órát.
A sorozatgyártás éppen 75 évvel ezelőtt, 1947-ben indult el, majd hamarosan kigördült a némileg módosított B és C, továbbá a klasszikus robogóköntösbe bújtatott LC és LD.
A Lambretta történetének van egy érdekes mellékszála. Innocenti eredetileg Corrado D’Ascanio repülőtervezőt bízta meg első robogójának elkészítésével, ám mindkettőjük számára hamar világossá vált, hogy elképzeléseik távol állnak egymástól, ezért néhány prototípust követően elköszöntek egymástól. Igen ám, csakhogy D’Ascanio nem szerette volna, ha süllyesztőben végzi az általa kigondolt önhordó karosszériás robesz, ezért felkereste a szintén motorgyártásban gondolkodó Enrico Piaggiót, aki le is csapott a lehetőségre. Így született meg a Vespa, ami később meghódította az egész bolygót. Miután a jellegzetes külsejű, fürge és megbízható vasak elnyerték az olasz közönség tetszését, az ötvenes évek második felétől egyre csak jöttek az újabb és újabb modellek, nem mellesleg Innocenti előrukkolt néhány speciális járművel is.
Kihoztak például egy olyan összecsukható lakókocsit, amihez egy, a motorkerékpár köré felállítható sátor is tartozott. Sőt, 1949-ben megjelent az elöl kettő, hátul egykerekű FB áruszállító, majd 1952-ben ennek fordított elrendezésű, ezáltal jobban vezethető verzióját is megépítették.
A KSR Group lett a Lambretta megmentője
Az első időszak gömbölyded mopedjeit a hatvanas évektől követték a szögletesebb Li, SX, TV és GP típusok, de sajnos a Lambretta – az autók egyre nagyobb térnyerése okán – hamarosan már csak vegetált az öreg kontinensen, és egykori partnere, a British Leyland Motor Corporation sem tudta kihúzni a bajból.
Közben 85 éves korában elhunyt Ferdinando Innocenti, így azt sem élhette meg, hogy az indiai kormány végül megegyezett a bankokkal és a Lambrettával, ebből kifolyólag 1972-ben az észak-indiai Lucknowba költöztették a gyártósorokat, ahol 1997-ig folytatták a többnyire a régi alapokra épülő két- és háromkerekű gépek összeszerelését.
Lambretta, a kétszázzal hasító robogó…
Európában nagy hagyománya van a klasszikus, kétütemű Lambretták tuningolásának, kiváltképp az angolok erősek a 150-es, 175-ös és 200-as gépek felpaprikázásában. Érdemes megnézni ezt a videót, melyből ízelítőt kaphattok arról, mit lehet kihozni egy ötvenes éveiben járó, eredetileg 10-15 lovas kávédarálóból:
A kétezres évektől kezdve az osztrák KSR Group többször is megpróbált együttműködésre lépni a Lambretta jogait birtokló angol és indiai vállalkozásokkal, hogy feltámasszák a tradicionális márkát, azonban nem jutottak dűlőre. A fordulatot 2017 hozta el, amikor ajánlatott tettek a Lambrettával kapcsolatos valamennyi jog megvásárlására.
Innentől kezdve felgyorsultak az események, és révbe ért az osztrák vállalat, mely azon nyomban megszervezte a távol-keleti gyártást, mi több mérnökei segítségével tervezett egy vadonatúj, a márka legszebb korszakát idéző modellt. Ezután további újdonságokkal bővült a cég kínálata, és immáron háromféle erőforrással és két különböző megjelenéssel gördülnek le a gyártószalagról a retrós megjelenésű robogók. V50, V125 és V200 néven jelentek meg a márka új modelljei, s mindegyik megvásárolható fix, illetve a kormánnyal együtt mozgó sárvédővel. Persze a klasszikusok mellett jövőbemutató gépek is napvilágot látnak a Lambrettánál, mint például Bosch erőforrásra épülő, pillekönnyű bringa, mellyel elsősorban a városlakó fiatalokat szólítják meg.