A Brixtonnál mondhatni hagyománnyá vált minden hónapban felkeresni egy-egy motorost, akit arról faggatnak: miért váltott négyről kétkerékre és miért pont ezt a vasat választotta. Ezúttal Miss Josefine állt a kamera elé, aki – mint mesélte – egyszemélyes géppel jár, de szívesen hozzányúl a nyereghez, ha a barátja is vele tartana…
Josefine-nek egyszerűen szenvedélye a motorozás. A négykerekűek sosem érdekelték igazán, ha tehette mindig bringával vagy motorral szelte az utakat, tehát neki az autó csak szükségmegoldás, amivel áthidalhatóak a hideg és csapadékos osztrák telek. Talpraesett, kalandvágyó hölgy, aki nem riad vissza a nomád túráktól sem… Ezúttal őt faggatták hobbijáról:
– Miért éppen egy Brixtont választottál?
Világos volt a cél: tökéletes gépet kerestem városi cirkálásra és alkalmanként hosszabb kirándulásokra, de nem akartam tucatmotort… Alapelvárás volt, hogy legyen stílusos, elegáns, vagány és a megbízhatóság is fontos számomra. Arról nem beszélve, hogy igencsak alacsonyra nőtem, szóval nem engedhettem a karcsú felépítésből és az alacsony nyeregből sem. Ráadásul nem volt túl sok pénzem, vagyis alaposan meg kellett gondolnom, mi fér bele… Számtalan motorkereskedést végigjártam a tökéletes társat keresve, míg végül ráleltem a 125-ös Brixtonra, ami szerelem volt első látásra. Azonnal magával ragadott a café raceres stílus, és tudtam, hogy egyszer az enyém lesz. Márpedig amit elhatároz az ember…
Mint látjátok, azóta beteljesült az álom, enyém lett ez a formás gép.
– Mit szeretsz benne a legjobban?
Egyszerűen lenyűgöz a formaterve, és nem csak engem. Már számtalanszor kérdezgettek túráim során, hogy ez milyen motor – kevesen ismerik, de sokaknak testszik. Mivel a hétköznapokban tervezőként dolgozom, egyben rajongok a motorokért, már most jó néhány ötlet van a fejemben, hogy mitől lehetne még szebb, vonzóbb. Mi több, már gyárilag is „épített” a Brixton, hiszen
az üléstakaró idom felrakásával egyszemélyessé varázsolható. Jómagam is úgy járok vele, csak akkor veszem le, ha a pasim is velem tart a túrára. Az emberek gyakran rá is csodálkoznak erre, de szerintem vicces – nem ez a megszokott…
Noha a kis 125-ösöm csak 12 lóerős, bárhová eljutok vele és mindig nagyon élvezem a motorozást – mesélte Josefine.