Sorozatunkban sokat futott motorok tulajdonosaival beszélgetünk, hogy megtudjuk: milyen is az élet 100 ezer kilométer felett? Ezúttal Tóth István Attila osztja meg velünk tapasztalatait a nem mindennapi futásteljesítményű R6-ról.
Az YZF-R6 1998 év végi megjelenésével új korszakot indított a középkategóriás sportgépek történetében: az átlagosnál rövidebb tengelytáv (1400 mm), csekély tömeg és rendkívül magas elérhető fordulatszám jellemezte a modellt. A motort viszonylag sűrűn, egy-kétévente továbbfejlesztették, így 2005-ben már a negyedik R6-ot mustrálhatta a nagyközönség, ami 123 lóerős volt kereken 13 ezres percenkénti fordulatszámon.
Miért volt különleges a Yamaha sportmotorja? A siker titka az időközben tovább kurtított, 2005-ben már csak 1380 mm-es tengelytávban, a 197 kilogrammos menetkész tömegben és a minden paraméterében állítható futóműben keresendő. Mint azt tudjuk, nem éppen túragép, hiszen alsó fordulatszám-tartományban minden, csak nem nyomatékos, az üléspozíciója meg jól néz ki a közösségi médiában, kevés ruhával, őszi tájban pózoló hölgyeknek, de a csukló- és hátfájással küzdőknek már korántsem ideális. Ennek ellenére akadnak olyanok, mint interjúalanyunk, István, akit az imént leírt gondolatok hidegen hagynak, és fanatikusan gyűjtik kilométerek százezreit az ilyen gépekbe…
Interjú a tulajdonossal – Tóth István Attila – Yamaha YZF-R6 (2005)
István foglalkozását tekintve gépésztechnikus és napjainkban egy vegyi üzemben keresi a kenyérre valót. A 2000-es tokaji motoros találkozón fogalmazódott meg benne, hogy ha törik, ha szakad, márpedig ő is motoros lesz. Nyomban el is kezdett gyűjteni, és a következő évre már össze is jött a saját gép. Honda CB400-zal, majd CBR1000F-fel gyűjtötte a kilométereket, ám végül úgy döntött, inkább átnyergel valami újabbra, sportosabbra.
– Mesélj az R6-ról, kérlek! Először is hogyan indult a történet, merre jártál és milyen tapasztalataid vannak vele?
– Meguntam a használt gépek folytonos szervizelését és az azzal járó rohangálást, nyűgöt, ezért úgy döntöttem, inkább fizetem a hitelt, minthogy alkatrészek után szaladgáljak. 2005 decemberében nullkilométeresen vásároltam a Yamahát, és eddig mintegy 115 (!) ezer kilométert tettünk meg együtt. Használom munkába járásra, túrázni és pályanapokra is kilátogatok vele. Rengeteg helyet meglátogattam az R6-tal Spanyolországtól Törökországig, jártam a skandináv és balti államokban is, többször átugrottam Angliába vele és még napokig sorolhatnám a rengeteg, nyeregben átélt élményt.
– Miért ezt a típust választottad, ha ennyit túrázol ilyen igazán távoli vidékekre?
– Mindenképp sportmotort akartam, és a négy japán márka kínálata közül ez tetszett a legjobban.
– Ekkora távok megtételéhez kellett-e valamit módosítani a Yamahán?
– Felszereltem rá a gyárinál magasabb, Puig márkájú szélterelőt, illetve túrákon oldal- és tanktáskát használok, de ez minden.
– Mennyire vagy elégedett a kényelmével?
– Nekem kényelmes, persze ezer kilométer után azért érzem a hátsóm, de semmi kibírhatatlan. Legnagyobb napi távom 1300 kilométer volt vele, szóval tény, hogy egy sportmotorral is lehet igazán hosszú túrákat és napi etapokat menni.
– Ha már az igénybevételeknél tartunk, milyen alkatrészeket cseréltél ennyi kilométer alatt?
– Láncszettből 50 ezrenként vettem újat – erre nagyon odafigyeltem. Fontos a 40 ezrenkénti szelephézag-ellenőrzés, a 20 ezrenkénti gyertyacsere, valamint a rendszeres teleszkóp- és központirugóstag-felújítás, illetve a hűtő- és fékfolyadékok cseréje. Új vezérműláncra 70 ezer környékén volt szüksége, 90 ezernél új féktárcsákat kapott, valamint a kerékcsapágyakat is kicseréltem nemrégiben. Típushibája a meghibásodó gyújtótrafó, ami engem sem került el, éppen ezért tartalékban mindig hordok egyet magamnál, ha hosszú túrára indulok. Megemlíteném még a kuplungkosár morgását, amit körülbelül 10 ezer kilométeres korától hallok, bár a működést azóta sem befolyásolja.
Egyébként ugyanúgy pöccre indul, mint újkorában, olajfogyasztása pedig egyenlő a nullával – megbízható, mint a Yamahák általában.
Mielőtt elfelejtem, megemlíteném, hogy kontakthibásak voltak a kormánykapcsolók, gondolom a rengeteg eső miatt, amit kaptak eddig, de egy tisztítás elég volt a hiba orvosolására. A vezérműlánccserét és szelephézag-állítást szerelő végzi, a karbantartás többi részét viszont magam csinálom.
– Milyen márkájú gumit használsz és hány kilométer alatt kopik el nálad?
– 1-2 évente kap új garnitúrát, egyébként már használtam rengeteg típust, például: Michelin Pilot Power 2CT, Continental Sport Attack, Metzeler M3, M5 és M7-et is.
– Milyen olajat töltesz a Yamahába, és milyen időközönként cseréled?
– Olajat 5-7 ezrenként cserélem benne – szűrővel együtt –, és mindig valamelyik ismertebb gyártó termékét használom.
– Üzemanyag-fogyasztásod miként szokott alakulni?
– Nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget. Csak egyszer mértem, akkor 5,5 literes átlag jött ki.
– Mit gondolsz a reggeli melegítéséről – mennyire fontos? Te mennyi ideig és hogyan melegíted a Yamahát?
– Igazából a környezeti hőmérséklettől függ, de addig járatom, míg körülbelül 50°C-t mutat a kijelző, majd elindulok vele. Ezt követően az első 8-10 kilométeren keresztül nem forgatom 5-6 ezer fölé, utána viszont indulhat a móka.
– Milyen negatív tulajdonságot vagy műszaki megoldást tudsz felsorolni, amit nem szeretsz a típusban?
– Első fék lehetne erősebb és a váltó halkabb első fokozatból a másodikba kapcsolás közben, de ezeket leszámítva elégedett vagyok.
– Hogy látod: a jövőben eladod a sokat futott R6-ot vagy továbbra is ez marad?
– Már vettem is egy Ducati 999-et, mert megtetszett, ezért ki akartam próbálni, milyen a kéthengeres vas. Az R6 is megvan még, igaz, korábban hirdettem, de a futásteljesítmény sokakat elriasztott, így inkább megtartottam magamnak.
– Kinek ajánlanád a YZF-R6-ot?
– Igazából ez a motor gyakorlatilag mindenre jó, ezért olyannak ajánlanám, akinek ez a stílus tetszik és azt várja egy motortól, hogy kicsit megőrülhessen a nyergében, ha éppen azt szeretné…
– Milyen előnyeit látod annak, hogy többnyire kétkeréken közlekedsz autó helyett?
– Sokkal élvezetesebb, ez a legnagyobb előnye, továbbá a fizetőkapuknál, országhatárokon nem kell a kilométeres sorokba beállni, mert általában előreengednek vagy -hívnak, hogy ne kelljen kivárni a sort. Parkolni és városban közlekedni is egyszerűbb vele, mint autóval. Ezenfelül az is nagy élmény, amikor útközben, a pihenők alkalmával odajönnek beszélgetni. Bárhol is járunk, tetszik az embereknek az R6 – egyszerűen mindenben jobb, mint bármelyik autó!
Az YZF-R6 jellemző típushibái
Miként István is beszámolt róla, ennek az évjáratnak ismert gyenge pontja volt a gyújtótrafó. Ezenkívül több tulajdonos is beszámolt a generátortekercs problémáiról, így azt érdemes rendszeresen kiméretni szakemberrel, nehogy töltés nélkül induljunk útnak vagy olyan példányt vegyünk, ami már eleve elektromos gondokkal küzd. Sokan meséltek erősen ingadozó alapjáratról, mely olykor lefulladásig is be tudott esni, de a fojtószelephelyzet-érzékelő (vagy ahogy a köznyelvben tévesen emlegetik: TPS-szenzor) beállítása, kicserélése megoldást jelentett a bosszantó jelenségre.
Továbbá az R6 váltójára is panaszkodtak, ugyanis a kopottabb szerkezet néha megakad az első és második fokozat között, sőt ha nagyon durván bántak a motorral, magasabb fokozatból egyszerűen kiugorhat üresbe gyorsításkor. Tapasztalatok alapján, ha pontatlannak érződik a váltókar mozgása, akkor nagy esély van rá, hogy eltörött a feszítőrugó, melynek cseréje nem éppen egy villámtréfa. Amennyiben gondolkozol ilyen típus vételén, ajánlom, kérj meg egy használtmotorok átnézésre szakosodott szerelőt, aki kiszűri a típushibákat, valamint más, idővel költséges javításokat okozó bajokat is, így sok pénzt takaríthatsz meg magadnak!