Kishazánkat körülölelő országokban számtalan olyan útvonal található, ahol érdemes, sőt kis túlzással egyszer muszáj motorozni. Felfedezni, mi van körülöttünk mindig izgalmas, pláne ha olyan gyöngyszemre bukkanunk, mint Szlovénia.
Dél-nyugati szomszédunk könnyen elérhető Magyarországról, európai mércével nem is drága, így mi is ezt a célpontot választottuk: négyen utaztunk ki három motor nyergében. Számomra azért volt különleges, mert ez volt az első külföldi utam. Mindenkit arra buzdítok, aki eddig csak itthon motorozott, mindenképpen tegyen egy próbát Szlovéniával – nem bánja meg!
Szlovén motorostúra: merre indulj és mire lesz szükséged?
Erősen izgultam, ami érthető is, sohasem volt ehhez fogható utazásban részem és igyekeztem mindent megtenni annak érdekében, hogy motorom megfelelő műszaki állapotban legyen, mire eljön a szlovén túra ideje. Így kicsit hamarabb sor került az abroncsok cseréjére, komolyabbakat kapott elődjeinél – kösz a remek árat és a gyors szállítást, R17.hu –, miként az első fékbetét élettartamát sem akartam kicentizni. Hallottam a szlovén hágókról és nem akartam, hogy éppen ott adja meg magát az első fék a hanyagságom miatt.
Csomaghordozónak olcsó és nagy kapacitású megoldást szerettem volna, így keveredtem a tengerészzsákokhoz. Ötvenlitereset vásároltam, ami untig elég, amíg egyedül túrázom külföldön. Amit viszont még egyszer nem viszek ekkora útra, az a hátizsák. Egyrészt marha kényelmetlen hosszú távon és nagyon igénybe veszi a gerincet, ami akár sérv kialakulásához is vezethet, másrészt nem fértem el kényelmesen a GS-en úgy, hogy egy megpakolt tengerészzsák utazott a hátsó ülésen. Jelentősen rontott a kiutazás és a hazaút során tapasztalt komfortérzeten a nehéz hátizsák, amin azzal tudtam valamelyest javítani, hogy még pár cuccot átraktam a zsákba. Tanultam belőle, jövőre tanktáskát vásárlok és jobban meggondolom, mit is rakok el – ez a túra egyik legfontosabb tapasztalata, leckéje.
Merre indulj, ha Szlovénia a cél?
Siófoknál találkoztunk, és hogy minél többet lehessünk a célországban, autópályán haladtunk jó darabig, majd Pincénél hagytuk magunk mögött Magyarországot, hogy bevessük magunkat Szlovénia hegyei közé, ami nagyon hamar el is érkezett.
Nem is kellett olyan sokat motorozni Szlovéniában, hogy hegyláncai szenvedélyes szerető módjára öleljenek körbe minket, miközben robogtunk az autópályán. Nem győztem fejemet forgatni és még jó, hogy csak 110 km/órával lehet haladni odakint, így még több idő jutott magamba szívni a rengeteg szépséget, ahogy a hegyormok magasodtak a messzeségben. Be kell látnom: noha utálom az autópályákat, Szlovénia bizonyos szakaszain még az autópályázás is valódi élmény! Azt hittem, ennél lenyűgözőbb már nem is lehet, ám ekkor értünk oda a Bledi-tóhoz, és mondanom sem kell, hogy ismét elakadt a szavam…
Ezt követően utunk falvak egész során vitt keresztül a hegyvidékes tájon, egészen Észak-Nyugat Szlovéniáig. Kranjska Gorában szálltunk meg, aminek talán legnagyobb előnye, hogy egy köpésre emelkedik tőle a Vršič-hágó. Kranjska Gora kellemes hangulatú, nyugodt település, úgyhogy ha a csendesebb környezeted szereted, bátran ajánlom, nekünk is bejött.
Vršič, Mangart és egy kis olasz kitérő
Túránk csúcspontjának bátran nevezhetem – minden értelemben – a Vršič-hágót és a Mangartot. Előbbi nagyjából 15 percre fekszik Kranjska Gorától, a Mangart pedig Vršičtől nem messze emelkedik, kettőjüket egy említésre (és kanyarvadászatra) igencsak méltó szerpentines szakasz köti össze.
Kettőjük közül a Vršič-hágó tetszett jobban, amennyiben csak motoros szemmel hasonlítom össze őket. Útjai szélesebbek és a korlátok nagyobb biztonságérzetet nyújtanak, míg a Mangarton ilyen „fölösleges” dolgokkal nem vesződtek. Ha viszont a természet alkotta szépség a mérce, akkor szememben mindenféleképpen a Mangart tarol, méghozzá toronymagasan. Az a látvány, mely elénk tárul a csúcsain? Akkor és ott úgy érzed, a világ legmagasabb pontján állsz és lenézel mindenre s mindenkire, ami alattad fekszik. Micsoda kettősség: utólag belegondolva a Vršič-hágó is a maga felszabadító érzésével ejtett rabul – milyen érdekes, ugye?. Akárhogy is, ha a látvány a tét, akkor Mangart ezt is tetézi. Megérte gyalog felszenvedni magunk a lezárt útszakaszon, itt legalább olyan szabadnak éreztem magam, mint motorozás közben. A Vršič-hágó meglátogatása egy napon zajlott volt az olasz kiruccanással, majd hazaindulásunk előtti napon, azaz másnap mentünk fel a Mangartra, de utána még egy plusz kört mentünk Vršičen is.
Olaszországba nem ugrottunk át túl sok időre, csupán Lignano Sabbiadoroban ebédeltünk (La Botte éttermet merem ajánlani, fantasztikus volt) és lenéztünk a tengerpartra. Új, nagyszerű élmény volt, de jobban szeretem a kavicsos, mintsem a homokos tengerpartot és nem azért, mert én vagyok Anakin Skywalker a Star Wars előzménytrilógiából („Nem szeretem a homokot… Durva érdes és behatol mindenhova…”).
Hogyan teljesített a Suzuki GS500F egy ilyen túrán?
Amióta tulajdonomban van a motor, sokszor gondoltam arra, hogy néhányan lenézik ezt a kategóriát, méghozzá alaptalanul. A szlovéniai utat követően továbbra is ezen a véleményen vagyok, de az is igaz, hogy egyszeméllyel és némi csomaggal terheltem csak a motort. Állítom, hogy egy ilyen ötszázas bőven elég az ehhez hasonló túrákhoz, már ha nem a tempó az elsőszámú szempont. Túrázni, nézelődni pont jó a 48 lóerő, de mondjuk egy erős, mangartos kanyarvadászathoz magam is mást, erősebb és futóműben is fejlettebb gépet választanék szívem szerint.
Az erővel tehát nem volt bajom, ami jobban zavart, az a komfortérzet, vagyis annak hiánya. Egyszerűen borzasztó a jelenlegi üléssel, amit valószínűleg alaposan kiültem. Ha kényelmesebb a nyereg, jobban élveztem volna az utat, és persze itt a túrázók mumusa, egyben a Suzuki érthetetlen spórolása: az üzemanyagszintjelző hiánya… Hogy a GS-en, sőt a GSX-R-eken sem volt évtizedeken át, miközben a vetélytársak már a nyolcvanas években voltmérővel és hasonló finomságokkal szórták tele motorjaikat? Egyszerűen érthetetlen garasoskodás ez…
Mit érdemes tudnod, mielőtt Szlovéniába indulsz?
Hogy segítséget nyújtsak a hozzám hasonló, kezdő motorosoknak, összeszedtem a túra legfontosabb adatait, tudnivalóit:
Mennyiért szállhatsz meg Szlovéniában? Nos, a(z önkiszolgálós) szállás 44 718 forint volt fejenként három éjszakára. A vadregényes utak miatt érdemes alacsony utazósebességgel számolni kint, egy közel 300 kilométeres etap simán lehet nettó 6-7 óra plusz a pihenők, ugyanis a rengeteg település és az amúgy sem gyors haladásra ösztökélő szerpentinek nagyon megnyújtják az utazás időtartamát. Ami a tankolást illeti, átlagosan 1,5 euró a benzin literje, a sebességhatárok pedig megegyeznek a hazaival, szóval ilyen tekintetben nagyon hasonló, mintha Magyarországon motoroznál. Ha sisakkamerát vinnél, csak nyugodtan, hiszen az országban nem tiltják az ilyen készülékek használatát és egyébként is érdemes videózni, mert csodás helyek várnak dél-nyugati szomszédunknál.
Úgy értem haza életem első külföldi útjáról, hogy most már tudom: ez az, amiért érdemes motorozni. Felfedezni az ismeretlent, bejárni lehengerlő, látványával és hangulatával rabul ejtő tájakat motoros társakkal, akikkel a nap végén újra átbeszélitek és közben át is élitek a legszebb pillanatokat. Mind, mind életre szóló élmény, aminek az értékét nem lehet forintban vagy euróban kifejezni, mert ha valami, akkor ez velünk marad életünk végéig.