Több okból is kedvelem a Honda motorjait: egyrészt bízom a japán precizitásban, másrészt az ízlésemhez közel állnak a formaterveik, harmadrészt nincs bennük semmi hókuszpókusz – igazi célszerszámok. Az új ADV350 tesztje után is vallom, hogy a Hondák praktikus és magas használati értékű célszerszámok, de ez a motor több annál: tervezésekor fontos szempont volt, hogy a motorról átülők nagymotorként, és ne robogóként tekintsenek rá…
Már első blikkre egyértelmű, hogy az X-ADV kistestvérével állunk szemben. A 2022-es listaár szerint 4,45 millió forintos, 745 köbcentis X-ADV népszerűsége 2016-os megjelenése óta töretlen, a Hondánál pedig – érthető módon – igyekeznek meglovagolni ezt a hullámot és egy hasonló stílusú, de kisebb, kedvezőbb árú és főként könnyebb modellel előállni. A 330 köbcentis ADV350 stílusában ugyan nagyon hasonlít a már említett nagytestvérére, 2,29 millió forintos, jóval szerényebb alapárát tekintve felmerül a gyanú: ez csak nevében ADV és kevesebbet nyújt, mint a jól ismert rokon?
Nos, már a gépet körbejárva kiderül, hogy szó sincs olcsó kópiáról, a csapásirány megmaradt, azaz egy crossover robogót terveztek, ami elég stílusos a városi közlekedéshez, kényelmes a kisebb kirándulásokhoz, nem jön zavarba autópályás tempótól sem, sőt még lazább terepezésre is alkalmas. Mi kellhet ennél több?
A burkolatok egyenes felületeit sűrűn megtörő élek izgalmassá teszik a formatervet, a „pengék” az ülésen és a fejidomon is visszaköszönnek, ami szintén X-ADV-örökség, egyben markáns, egyedi megjelenést kölcsönöz a motornak. A fejidom formája, a széles és vaskos kormány, valamint a magasra helyezett első LED-fényszórók is ráerősítenek a nagy- vagy kalandmotoros külsőre. Az ülés ellenben kifejezetten robogós, azaz hatalmas, kényelmes, ráadásul egy óriási, 48 literes tárolót rejt maga alatt, ami elnyel akár két sisakot is. Szerencsére a nyereg első része meredeken lecsapott kétoldalra, így nem terpeszben ül a vezető, mint a 750-esen, s így az alacsonyabbaknak sem kell pipiskedni megálláskor.
Figyelmes részlet, hogy még egy kisebb kesztyűtartót is kiépítettek a fejidomban, ami USB Type-C csatlakozót rejt. Ha ennél több tárolóhelyre lenne szükség, akkor extraként vásárolható hozzá még egy 50 literes hátsó doboz. Szerencsére a motor jeladós kulcsát elég zsebre vágni, nem kell a gyújtáskapcsolóval vagy a doboz zárjával, ülésével bíbelődni, mondjuk ez nem is újdonság – a saját SH300-am évek óta tudja ezt a funkciót. Roppant egyszerűen működik: észleli a motor, ha a közelében van a kulcs, így gombnyomásra működik minden zár és a gyújtáskapcsoló is.
Amint elindulok, rögtön feltűnik, hogy sajnos a plexit menet közben nem tudjuk a lehetséges négy fokozat között mozgatni, mert a művelethez mindkét kezünkre szükség van, de ha a legalsó állásban marad, akkor is csak esős vagy hideg időben lehet okunk panaszra, mert az alapállású plexi is elég jó szélvédelmet biztosít, mondom ezt én a 170 centis testmagasságommal.
A motorból előcsalogatható 29 lóerő bőven elegendő. Városi közlekedésben, ahol rendszeresen kell megállnunk és újraindulnunk egy-egy lámpánál, nem kihívás elsőként kilőni és szintén elsőként érni a következő lámpához. A 31,5 Nm-es forgatónyomatéknak hála a motor a maga 186 kilós menetkész tömegét és utasait erőlködés nélkül gyorsítja, az állítható kipörgésgátló (HSTC) pedig gondoskodik róla, hogy mindig optimális legyen a hátsó abroncs tapadása, ezzel is segítve a gyorsulást és a remek irányíthatóságot.
A széles kormánnyal egyébként is gyerekjáték a robogó irányítása, nem okoz gondot a tömött kocsisorok között átfűzni magunkat, és országúton, tempósabb kanyaroknál is könnyebben irányítható a vas mint egy átlagos robogó. Persze a remek gyorsulás alatt ne a karokat megfeszítő ámokfutást képzeljünk el:
a korábbi, 300-as Honda robogókkal összevetve rugalmasabb, vehemensebb az újdonság, de ez mindössze egy-két motorhossznyi előnyt jelent gyorsulásban 50-es és 90-es tempóig.
Bármennyire is erősebb az újdonság, a megállással sem lesz gond, elvégre a robogó lassításáról elöl 256 mm-es, hátul 240 mm-es szimpla féktárcsa gondoskodik, kétcsatornás ABS-rendszerrel, ami bőven elegendő egy ekkora motorra. A fékerő jól adagolható, bár negatívumként feljegyeztem, hogy a fékkar nem állítható, így némi szokást igényel a kisebb kezű hölgyeknek. Mellesleg érthetetlen, hogy lehet feláras 2022-ben egy állítható fékkar, amikor árban pár dollár a különbség a sima karokkal összevetve – aligha ezen múlik, hogy nyereséges lesz-e a modell.
Az első, fordított, Showa teleszkóppár és a hátsó dupla rugóstag hangolása inkább feszesre, mint lágyra sikeredett. Ennek köszönhetően jó minőségű burkolaton az úttartásra és a kanyarstabilitásra nem lehet panasz, azonban az úthibákat a futómű kevésbé tudja kidolgozni, így azokat néha meg-megérezzük a nyeregben, valamint a kormányon. Persze ez nem enduró, elsősorban aszfaltra termett, így érthető, hogy miért csak 145 mm a szabad hasmagasság és miért lett inkább műútra hangolva a felfüggesztés. Lehet, hogy ezért is maradt ki az X jelzés a nevéből?
Összevetve a hasonló Hondákkal, bátran mondhatom, hogy masszív első villájával és motoros üléshelyzetével sokkal otthonosabban mozog földúton, mint a saját SH300-am, ami valószínűleg pont elég is lesz a vásárlók 99%-ának… A feszes hangolásért cserébe azt kapjuk ettől a motortól, hogy robogó jellegéhez képest milyen élvezetes vele motorozni (és itt szándékosan használom ezt a kifejezést a „robogózni” helyett) városban és városon kívül egyaránt.
Ha abból indulunk ki, hogy az ADV350 nemcsak egy robogó, hanem valódi crossover, akkor a gyárilag megadott 3,4 literes átlagfogyasztása igencsak csalogatóan hangzik, főként az idén várható üzemanyagárak mellett. Persze tudjuk, hogy a gyári értékeket nagyon nehéz a hétköznapi életben és a napi használat során reprodukálni, jómagam – bár nem hajszoltam agyon a motort – 4,2 literes átlagfogyasztást mértem, jóllehet, ehhez hozzájárultak a teszt sajátos körülményei, a sok-sok gyorsulás és a gyakori leállítások is. Ha valaki egyszerűen csak motorozik, ingázik vele, várhatóan 3,7-3,8 literből kijön majd százanként.
Mindent összevetve a Honda ADV350 egy nagyon jól kitalált és komoly minőségérzetet sugárzó, kiforrott konstrukció. A motor mérete, teljesítménye, kényelme és fogyasztása jól összehangolt, 2,29 millió forintos vételára sem túlzó a versenytársaihoz mérten. Nemcsak egy robogó, ami elvisz A-ból B-be, hanem a motorozás élményével kecsegtető, komoly felfüggesztésre épülő gép, amiről garantáltan mosolyogva szállsz le a nap végén.
Műszaki adatok – Honda ADV350
Motorkonstrukció: Egyhengeres, négyütemű
Összlökettérfogat (cm3): 330
Hengerek/szelepek száma: 1/4
Furat x löket (mm): 77 x 70,8
Csúcsteljesítmény (LE/min): 29/7500
Legnagyobb forgatónyomaték (Nm/min): 31,5/5250
Sebességváltó: CVT
Szekunder hajtás: szíjhajtás
Futómű és fékrendszer
Első felfüggesztés: 37 mm-es csúszószár-átmérőjű, fordított Showa teleszkópok 125 mm-es rugóúttal
Hátsó felfüggesztés: Kétoldali Showa rugóstag 130 mm-es rugóúttal
Gumiméret elöl/hátul: 120/70-15/140/70-14
Fékrendszer elöl: 256 mm-es átmérőjű tárcsa kétdugattyús Nissin féknyereggel
Fékrendszer hátul: 240 mm-es átmérőjű tárcsa egydugattyús Nissin féknyereggel
Méretek és tömeg:
Menetkész tömeg: 186 kg
Üzemanyagtartály mérete: 11,2 L
Tesztfogyasztás: 4,2 L/100 km
Vételár: 2 289 000 Ft (Hátsó dobozzal: 2 449 000 Ft)