Az előző részben arról meséltünk, miként nyerhetsz fontos métereket vészfékezés közben. Ha elsajátítod a pontos fékezés trükkjeit, könnyebben kivédheted a necces helyzeteket, de van úgy, hogy egyszerűen nincs elég időd megállni. Ekkor lesz – szó szerint – életmentő a vészfékezés és kikerülés technikája.
Ha már tökélyre fejlesztetted a fékezést és a motorod fékrendszerét is felkészítetted, jöhet a tudatos motorozás következő lépése, az akadály kikerülése. Mivel a többjárműves (autó-motor) balesetek nagyobb része ilyen helyzetekből adódik, amikor az elénk forduló kocsi miatt kerülünk veszélybe, mondhatjuk, hogy ennek elsajátítása a legfontosabb része a vezetéstechnikai képzéseknek.
Már csak azért is, mert ugyan nemrég módosították a rutinvizsgát, de még mindig nincs benne olyan elem, ami valóban felkészítené a kezdő motorost az ilyen manőverekre.
Márpedig „magától” senki nem tudja, hogy mit tegyen, sőt az ősi ösztönök és az evolúció miatt a többség pont fordítva cselekszik ilyen helyzetben, mint kellene…
Az ősember vadásztechnikája miatt nem tudunk motorozni?
Alapvető emberi reakció, hogy ha egyik irányból támadást észlelünk, ösztönösen a másik irányba indulunk el, hogy mentsük az irhánkat. Ez úgy százezer éven át helyes taktika volt, egészen az ősemberek korától az utóbbi egy-két évszázadig, ám az 1800-as évek végén megjelentek a gépjárművek, és ez mindent felülírt.
Ugyanis ha jobbról kanyarodik eléd egy autó, akkor ösztönösen balra kerülöd ki, de ezzel csak rosszat teszel, hiszen közben az autó is balra halad. Megannyi baleset simán elkerülhető lenne, ha a motoros egyszerűen nem tesz semmit, hiszen egyenesen haladva és közben lassítva már pont elhaladna előtte a kocsi és szabad lenne a sáv, mire a kereszteződéshez ér. Ezt csak tetézi a másik evolúciós viselkedésforma, hogy váratlan helyzetben a támadót/akadályt nézzük mereven, márpedig „ahová nézünk, oda megyünk”, azaz pont nekivezetjük a motort az elénk hajtó autónak:
Nincs tehát más dolgod, mint leküzdeni ezt a két alapvető emberi ösztönt, és helyette tudatos motorkezeléssel elkerülni az ütközést. Csak pár lépés az egész – mutatjuk, hogyan tudod begyakorolni.
A vészfékezés és kikerülés technikája
Először is ha nem tudsz eljutni vezetéstechnikai tréningre, akkor keress egy tiszta, üres, aszfaltozott helyet, ahol legalább 40-50-es tempóra fel tudsz gyorsulni! Tegyél ki egy bóját, majd először próbálj a motorral együtt dőlve, hirtelen irányt váltani, és nézd meg, hogy hány méterrel a bója után tér ki a motor legalább egy sávnyit, azaz 2,5-3 métert! Ezután, ha lemérted, próbáld meg az ellenkormányozás technikájával, azaz amikor a felsőtested szinte függőleges marad, és az ívbelső oldali kormányvég eltolásával hirtelen mozdítod ki a motort az egyenesfutásból. Mutatjuk ezt is:
Az ellenkormányozás technikája előbb elméletben, majd gyakorlatban
A sikeres manőverhez elengedhetetlen, hogy soha ne az autót vagy más akadályt, hanem a menekülőutat nézd, és persze azt se feledd, hogy két mozdulatsorból áll a művelet: a kormány eltolásával kikerülöd az autót, majd amint lehet, egy ugyanilyen, de ellentétes irányú mozdulattal vissza is térsz a sávodba.
Röviden tehát a vészfékezés-kikerülés technikája a következő lépésekből áll:
– Tudatos fékezéssel – amiről itt olvashatsz – csökkented a sebességet, amennyire csak tudod.
– Ha nem tudsz megállni az autó előtt, akkor a további lassítás helyett kiválasztod a menekülőutat, ami lehet az autó előtt és mögött is.
– A kormány határozott tolásával irányt váltasz.
– Majd egy újabb, ellentétes irányú kormányzással visszatérsz a sávba.
Miként készítheted fel a motort a kikerülőmanőverre?
Természetesen a motor műszaki állapotán is múlik, hogy sikeres lesz-e a kikerülés vagy sem. Elsősorban a futómű állapota szabja meg, hogy a gép engedelmeskedik-e a parancsodnak ilyen kiélezett helyzetben, hiszen ha nem tökéletes a rugózás és a csillapítás, már a fékút is hosszabb lesz, arról nem beszélve, hogy az összeült első villa miatt a kikerülés is nehezebb. Ezért azt javasoljuk, hogy legkésőbb a gyár által előírt időközönként (3-4 év/30-40 ezer km) ellenőriztesd és javíttasd meg az első teleszkópot, valamint a központi rugóstagot, mert nemcsak élvezetesebb lesz így a motorozás, hanem biztonságosabb is.
Nem számít, milyen motorod van: a könnyű nakeddel és a hatalmas Gold Winggel is ugyanúgy végrehajtható a kikerülés. Ezúttal az oktató karjelzése azt szimulálja, amikor a motoros az utolsó pillanatban veszi észre az akadályt és azt, hogy melyik oldalon tudja kikerülni
Ráadásul a felújítás anyagköltsége elenyésző tétel a motor fenntartása mellett, hiszen egy átlagos géphez (Példamotor: Honda CBR600F, 2003) alig 5000 forintba kerül egy liter minőségi, Motorex teleszkópolaj, a CBR teleszkópszimmeringje még ennél is olcsóbb, 2500-3000 forint páranként, sőt ma már komplett teleszkópszárat is vehetsz, ha szerelés közben – vagy egy ütközés után – kiderül, hogy nem javítható. Egy ilyen hatszázas motorhoz a gyárival megegyező villaszár 70-80 ezer forintba kerül. Azt se feledd, hogy vészhelyzetben milyen sok múlik a kezelőszerveken, így ha görbe, sérült stb. a fékpedál és a fékkar, az fontos méterekkel növelheti meg a fékút hosszát. Egy-egy ilyen fékkar csak 4-5 ezer forintba kerül, tehát igazán nincs értelme spórolni rajta, ha már „kapott az élettől.” Emellett vehetsz új, az eredetitől eltérő rugókat is az első villába, ha azt szeretnéd, hogy minden eddiginél jobb legyen a gép úttartása.
A baleset-megelőzési sorozat következő részében még izgalmasabb vizekre evezünk: megmutatjuk, hogyan tudsz szűk, akár 2-3 méteres sugarú körben megfordulni lábletétel nélkül és azt is, hogy miként készítheted fel erre a motorod.