Az előző részben arról esett szó, miként tudodvégrehajtani a vészfékezést és a kikerülést , ha a semmiből akadály kerül eléd. Ezúttal nem veszélyes szituációról, hanem igen hasznos vezetéstechnikai elemről, az egy íven megfordulásról lesz szó.
Láttad már a rendőrmotorosokat, ahogy a nagy és nehéz vasakkal két-háromméteres sugarú körben, látszólag egész lazán megfordulnak? Ez korántsem öncélú mutatvány, hiszen számos közlekedési helyzetben szükséged lehet rá, ha szűk helyen kell irányt váltanod a motorral. Arról nem beszélve, hogy elengedhetetlen lesz a technika az Alpok és a Dolomitok hágóin is, ha nyáron arra túrázol, hiszen a Stelvión is csak 3-4 méteres a kanyarok sugara, ráadásul emelkedik is az ív, így ott tuti nem jöhet szóba az „ipszilonozás.”
De nem is kell ilyen messzire mennünk, hisz’ szinte látom magam előtt, ahogy anno a nyári fagyizás után a keskeny, kétsávos falusi utcácskán megfordultam a motorral, de a többiek csak nem jöttek, ezért megálltam az utcasarkon. Visszafordulva a „rollerező” motorosok látványa fogadott, akik lábbal előre-hátra tologatták a vasakat – mindezt vagy 40 fokos melegben…
Pedig a lendületből megfordulás egyáltalán nem olyan nehéz, mint azt sokan hiszik, egyszerűen csak gyakorolni kell – ehhez nyújtunk most segítséget.
Egy íven megfordulás motorral – nem is olyan bonyolult…
Bár a rutinvizsga feladatai között már szerepel a kis ívben jobbra-balra megfordulás, a viszonylag nagy hely és csekély tempó miatt az ott tanultak nem mindig ültethetőek át a gyakorlatba. Főleg azért nem, mert szinte függőlegesen áll a motor rutinozás közben, márpedig az életben legtöbbször az úgynevezett eltolás technikájával, vagyis a motort ledöntve, de továbbra is szinte függőleges felsőtesttel tudod a legkönnyebben bevenni az ilyen kanyarokat. Hogy azért nem gyakorolod, mert félsz, hogy eldől a gép és karcos lesz?
Sajnos rossz hírem van: ha az üres placcon, semmitől nem zavartatva belehibázol a kanyarba és eldőlsz, akkor a hágókon, egy zsúfolt napon, váratlanul befékező lakóautók között is eldőlhetsz… Itt pont azért gyakorolod, hogy később már magabiztosan fordulj – és nem mellesleg – még jobban élvezd a motorozást.
Vagyis ezúttal nem azért érdemes elsajátítani a technikát, hogy elkerülhess egy-egy ütközést vagy balesetveszélyes helyzetet, hanem hogy jobb motorossá válva egyszerűen még élménytelibb legyen a túrázás és a mindennapi közlekedés.
Mire van szükség ahhoz, hogy egy íven meg tudjuk fordulni?
Első és legfontosabb a sebesség, pontosabban az állandó sebesség! Nos, itt nem kell nagy tempóra gondolni, pláne ha helyből indulsz el. Megfordulás közben elsősorban stabilitásra lesz szükséged, annak az alapja pedig a sebesség (amit mondhatunk inkább lendületnek), tehát ne akard gyalogtempóban, 4-5 km/órával billegve megoldani, mert ezúttal pont a kisebb sebesség a veszélyesebb. Az ideális tempó persze változó, függ a kanyar sugarától, a motor tömegétől és az erőforrástól is (egy vagy két henger, esetleg sornégy), de minimum annyi, hogy egyesben haladva a fordulatszám megemelkedjen és semmiképpen ne fulladhasson le a motor. Ha ez nem lehetséges, mondjuk egy hosszú áttételezésű, nagy össz-lökettérfogatú V2-esen, akkor a kuplung csúsztatásával érheted el az ideális fordulatszámot. Ha megvan a sebesség, jöhet a következő lépés: ezúttal nem gázzal szabályozzuk a tempót…
Második fontos elem a hátsó fék! A motor stabilizáláshoz gyakran szükség van a hátsó fékre is, az elsőt pedig el kell felejteni, mintha ott sem lenne! Tehát miután elindulsz, vedd fel a kanyarodáshoz szükséges sebességet, egy kicsit jobban felgyorsítva, mint amennyi kényelmes lenne a kanyarban! Amikor elkezded az ívet, állandó gáz mellett a hátsó fékkel szabályozhatod a kanyartempót, ami kettős előnnyel kecsegtet:
így összeül a motor hátulja, viszont nem ül össze az első villa, mintha elvennéd a gázt.
Ezáltal – mintha csak előre és hátra kikötnéd a motort – stabil marad, még kis sebességnél, nagy szögben ledöntve is. Persze ehhez legtöbbször elengedhetetlen, hogy a korábban Zozó által már bemutatott testhelyzetet vedd fel, ami segít egyensúlyban tartani a gépet:
Harmadik esszenciális elem tehát a testtartás. Mivel kis sebességű manőverezésről beszélünk, nem hatékony a hagyományos, „lelógós” technika, hiszen a tested ezúttal – mint egy fordított tőkesúly – függőleges helyzetével segít megtartani az egyensúlyt. A módszer hátránya, miként az elhangzik Zozó videójában is, hogy így hamarabb tapadást veszít az abroncs, viszont itt nincs nagy tempó, ezért ennyi kompromisszum simán belefér. Az viszont kimondottan előnyös, hogy így sokkal finomabban jelentkezik a megcsúszás, van időd korrigálni, és az üléshelyzetből fakadóan ezt könnyen meg is teheted.
Negyedik pont az egy íven megfordulás közben leggyakrabban vétett hiba, a gázelvétel. Megannyiszor láttam, mikor a résztvevők körözgettek az ingyenes vezetéstechnikai tréningeken, hogy pont akkor csukták el a gázt a pályával ismerkedők, mikor megbillent a motorjuk. Mivel megszűnik a hajtás, a motor eleje még jobban összeül, és muszáj letenniük a lábukat.
Azt mondod, könnyen mesélek erről, mintha a világ legegyszerűbb dolga lenne? Hogy mennyire nem az, arról néhány régi kép árulkodik a Suzukim összekarcolt idomáról és a bucira dagadt bokámról – igen, elsőre én is elcsuktam a gázt, pedig csak egy pillanatra tekintettem hátra… és már lent is voltam a flaszteren.
Ez tehát a negyedik pont, a rendkívül fontos stabilgáz. Márpedig ha a gázkezelés fontos, akkor a megfelelő helyre összpontosítás, fókuszálás egyenesen életbevágó…
Ötödik, egyben utolsó pont tehát a megfordulás alfája és omegája: hová nézz közben? A tréningeken jellemzően bójával jelölik a pontot, amire ha rászegezed a tekinteted, a motorod is automatikusan odavezeted. Ezt úgy tudod átültetni a gyakorlatba, hogy lassú és gyors íven egyaránt oda nézel, ahová menni szeretnél, és véletlenül sem az út menti tárgyakra.
Hiszen örökigazság, hogy ahová nézel, oda mész, és ez különösen igaz, ha szűk íven fordulsz a motorral. Ha kitekintesz az ív mellé, máris nyitsz kicsit a kormányon, akaratlanul is, és a motor egyre nagyobb sugarú kört ír le.
Lám, ezt is tanulnunk kell, hogy ne hátráltassuk magunkat az útszéli tárgyak, járművek stb. bámulásával, hiszen azzal is csak esélyt adunk rá, hogy belehibázzunk a kanyarba.
Miként készítheted fel a motort az egy íven megfordulásra?
Minél inkább rendben van a motorod, annál jobb a nyergében töltött idő. Miként az előző részben már szó volt róla, elsősorban a futómű állapota szabja meg, miként engedelmeskedik a gép a „mutatvány” közben, így arra most ismételten nem térnék ki – aki kihagyta azt a részt, itt pótolhatja. A motorod stabil gurulásához és megfordulás közben is igen fontos a megfelelő állapotú hajtáslánc, amibe bizony a tengelykapcsoló is beletartozik! Ahhoz, hogy a hajtásláncodon ne múljon, simán gurul-e a géped, sorra kell venned olyan alkatrészeket is, amelyekkel sajnos nagyon sokan nem foglalkoznak. Például a kopott tengelykapcsoló-kosár miatt egyenetlen lesz a hajtás, a lamellák kopása miatt pedig kiszámíthatatlan lehet a gázreakció, hiszen hiába pörög a motor, ha az erő nem vagy csak részben jut el a hátsó kerékre.
Mint az tudjuk, a meghajtólánc soha nem egyenletesen kopik, hanem szakaszosan, így beállítani sem lehet a feszességét, a rángatás miatt pedig orosz rulett lesz minden megfordulás. Tehát időben cseréld le a láncot olyanra, ami a motorod csúcsteljesítménye alapján megfelelő erősségű! Beállításkor ügyelj rá, hogy meglegyen az előírt, 2-3 centiméteres, függőleges irányú mozgása a láncnak, mert a túl feszes lánc hamar megeszi a lánckerekeket, csapágyakat és szimmeringeket, a túl laza pedig hangosan csattog, rosszabb esetben pedig elszakadhat menet közben. Ahhoz, hogy a lánc minél többet elfusson, érdemes rendszeresen tisztítani és kenőanyaggal ápolni, vagy akár láncolajzót felszerelni, így nem kell idő előtt új láncszettet vásárolnod. Tudom, most a kardános motorok tulajdonosai büszkén húzzák ki magukat, miszerint nekik nincs ilyen gondjuk, ám azt ne felejtsék el, hogy a kardánt is muszáj karbantartani!
Mivel a hátsó fék igen fontos szerepet játszik, így a kitisztított féknyereg, a megfelelő állapotú fékbetét és friss fékfolyadék kardinális fontosságú, hiszen a rosszul működő, nehezen adagolható, erőtlen vagy megszoruló fék rémálommá teszi a motorozást! Igen sok a 15-20 éves vagy még idősebb motor az úton, hiszen az átlagéletkor megközelíti a 20 évet, de le merem fogadni, elenyésző részükben volt kicserélve a menesztőgumi a hátsó kerékben, amibe a lánckerék ül bele. Mikor a GSX-R750 K4-ben az imént felsorolt dolgokat kicseréltem, a motor érezhetően feszesebben, pontosabban viselkedett gázadásra, ugyanis az elkopott, lötyögő alkatrészek megszűntek a hajtásláncban, így a gyorsítás egyenletessé, kiszámíthatóvá vált, a rángatásnak, bizonytalanságnak nyoma sem volt.
Köszönjük, hogy ezúttal is velünk tartottatok! A sorozat következő részében a városi, elővárosi ingázással foglalkozunk, beleértve a motor tavaszi felkészítését – tartsatok velünk akkor is!