Ne csodálkozz, ha még nem hallottál róla, ugyanis mindössze három darab készült belőle.
Milyen segédmotorra volt szükség a 70-es években? Nos, az akkori gépek dinamikáját ismerve elég volt a 30-40-es tempó és városon belül a napi 20-30 kilométeres hatótáv, ám az 1973-as olajválság után már az is szempont volt, hogy minél kevesebbet fogyasszon a gép. A Pannóniánál előrukkoltak a megoldással, el is készült a motor, de nem született belőle megvásárolható változat…
Ilyen volt a Pannónia Electric E 50
A korát megelőző, tisztán elektromos segédmotor legfeljebb 32 km/órás sebességgel „hasíthatott”, viszont azt kiemelték a bemutatóban, hogy a nagy forgatónyomaték és a rövid áttétel révén ezt meredek emelkedőn, száz kiló feletti terheléssel is stabilan tudta.
Persze komoly hátránya volt, hogy kezdetleges, 12 voltos feszültségű ólomaksik biztosították az energiát, ezért csak 25-30 kilométert tehetett meg két töltés között. Tegyük hozzá, hogy a városon belüli munkába járáshoz nem is volt szükség ennél többre, ráadásul az egyszerű technikának köszönhetően napközben a munkahelyen is tölthető volt a motor.
Talán mondanunk sem kell, hogy az elkészült prototípusokkal véget is ért a Pannónia Electric E 50 története, melyről – és a vele párhuzamosan készülő, elektromos Barkasról – az ItthonrólHaza oldalon olvashattok további érdekességeket.