Új sorozatunkban Magyarország legkedveltebb motormárkáit és azok legnépszerűbb modelljeitmutatjuk be, kitérve a típushibákra is, hogy megkönnyítsük a használtmotorra vadászók dolgát. Az első részben az Aprilia sokoldalú endurója, a Pegaso kerül górcső alá.
Éppen harminc éve, hogy az Aprilia bemutatta a Pegaso túraenduró-sorozat harmadik tagját, a Pegaso 650-et. A sokféle célra alkalmas, kedvező árú modell hamar elnyerte a vevők tetszését, és strapabíró váza, ügyes futóműve, valamint kedvező ára okán használtként is rengetegen keresik.
Az Aprilia története és leghíresebb motorjai
Mint a legtöbb olasz járműgyártó, az Aprilia históriája is a második világháborúig nyúlik vissza, egészen pontosan 1945-ben nyitotta meg egyszemélyes vállalkozását Alberto Beggio a Veneto tartományban található Noaléban. Majd’ negyed évszázadon át kizárólag pedálhajtású bicajok gördültek ki az üzemből, ám mikor Alberto sebességrajongó fia, Ivano Beggio 1968-ban átvette az irányítást, az Aprilia átállt motorkerékpárokra. Hamarosan felbukkant a színen az ötvenes, kétütemű erőforrással hajtott Colibri és Daniela, majd jött az Aprilia hírnevét megalapozó, szintúgy 50 köbcentis Scarabeo, a márka első krosszgépe. A szemrevaló és sokoldalú apróságot rövid időn belül követte a nagytestvér, vagyis az RC 125, mely azért is mérföldkő a gyár életében, mert ebből faragták az első igazán ütőképes versenymotort.
Néhány év alatt felküzdötték magukat az olasz krosszbajnokság élmezőnyébe, sőt 1985-ben a triál VB-n ötödik, míg a gyorsasági motoros világbajnokság negyedliteres osztályában – újoncként, tapasztalat nélkül – hatodik helyen végeztek.
Mindössze két esztendőt kellett várni az Aprilia első Grand Prix győzelmére: a 250-esek között induló Loris Regianni San Marinóban aratott diadalt.
Ettől kezdve már csak egy cél lebegett a mérnökök szeme előtt, hogy elérjék végre a vágyott világbajnoki elsőséget. A munka gyümölcse 1992-ben érett be, mikor is az olasz Alessandro Gramigni révén megszerezték a 125-ös trófeát. Ezt aztán káprázatos sikersorozat követte, tekintve, hogy a noaleiek 19 egyéni és konstruktőri címet zsebeltek be a gyorsasági motoros világbajnokságon, emellett pedig három egyéni és négy konstruktőri aranyat húztak be a Superbike vb-n.
Okvetlenül érdemes említést tenni minden idők egyik legjobb negyedliteres utcai sportgépéről, az 1995-ben debütált RS 250-ről, ami fiatalok ezreivel szerettette meg a motorozást, vagy az ezres RSV Milléről, ami nem véletlenül nyerte el több országban is az Év Motorkerékpárja címet. A napjainkban is meglehetősen széles kínálattal büszkélkedő Aprilia húsz éve a Piaggio Grouphoz tartozik, ami 2023-ban – 104 értékesített példánnyal – a 11. helyet szerezte meg hazánkban a márkák eladási rangsorában.
Könnyű és olcsó endurót keresel? A válasz: Aprilia Pegaso!
A krosszmotorok fejlesztésében szerzett jártasság kapóra jött az Apriliának, mikor elkezdett dolgozni első rendszámos terepgépén, a Tuaregen, ami aztán 1984-ben állt rivaldafénybe. A Dakar-ralin is többször bizonyító enduró sikere előrevetítette egy túraenduró érkezését, s 1989-ben be is mutatták a Pegaso 125-öt, egy évre rá pedig nagy testvére, a Pegaso 600 is megérkezett.
Jó lóra tettek, hiszen akkoriban még viszonylag kevés hozzá hasonló, többcélú járgány volt a piacon, és terepmotorozáshoz tervezett vázának, valamint aszfalton is magabiztos futóművének hála Európa-szerte sokakat meggyőzött az újdonság. A harsány színeiről híressé vált, 41 mm-es csúszószár-átmérőjű első teleszkóppal, kétütemű motorral, hatfokozatú váltóval felszerelt nyolcadliteres három nemzedéket élt meg, s – a Tuaregből ismert Rotax blokkal vitézkedő 600-assal együtt – 1994-ben állították le a gyártását.
Ekkor jött az első 650-es kiadás, ami bár külsejét tekintve alig változott a 600-ashoz mérten, vadonatúj, aluötvözetből formált vázat és 45 helyett 50 lovas, egyhengeres, ötszelepes erőforrást kapott, utóbbit is az osztrák Rotaxtól vásárolták az olaszok. A 40 mm-es csúszószár-átmérőjű, fordított első teleszkópvillával, elöl 300, hátul 220 mm átmérőjű féktárcsával felszerelt talján sok dicséretet begyűjtött az akkori tesztelőktől jó minősége és kezelhetősége, kényelmes ülése, valamint rugalmas motorja okán.
A Pegaso nagyjából kétévente megújult, ám a fiatalítókúrák többnyire csak apró változásokat hoztak. A vadonatúj nemzedéket 2005-ben mutatták be Pegaso 650 Strada néven, ennek vázába a Yamahától vásárolt, Euro 3-as, egyhengeres négyszelepest illesztették, magát a modellt pedig megannyi korszerű megoldással tették versenyképessé. A Strada név olaszul utcát jelent, ebből következik, hogy ezt a variánst elsősorban az aszfaltutak meghódítására tervezték. Egy évvel később érkezett a kalandmotor kiadás, a 650 Trail, majd 2007-ben a szénszálas sárvédővel és burkolatokkal, radiális első féknyereggel és főfékhengerrel, továbbá könnyűfém kerekekkel felruházott, sportos 650 Factory.
Jól karbantartott, ismert előéletű Pegasót válassz!
Hazánkban az 1994 és 2005 között gyártott, első 650-es szériát keresik a legtöbben, s remek tulajdonságai miatt mi is erre beszélnénk rá a vásárlókat. Persze a 20-30 év nem telik el nyomtalanul, így előfordulhat ennél a motornál néhány bosszantó és viszonylag költségesen orvosolható típushiba, ezért vásárláskor érdemes alaposan átnézetni a kiszemelt gépet a típust jól ismerő szakemberrel. Sokan panaszkodnak arra, hogy a hengerfejtömítés viszonylag alacsony futásteljesítménynél is hajlamos átégni, erre utal, ha erőtlen és kelletlen, illetve rángat az ötszelepes, s melegedik a hűtőfolyadék. Szintén Pegaso-betegség, hogy könnyen beadhatja a kulcsot az önindító szabadonfutója. Ha tehát indításkor recsegő, rendellenes működésre utaló hangot hallasz, és nagy rántással kel életre az egyhengeres, máris alkudhatsz a vételárból…
Sok tulajdonos panaszkodik egyszer csak felvillanó, majd magától elalvó kontrollámpákra, makrancoskodó feszültségszabályozóra, csöpögő vízpumpára, az olajleeresztő csavar menetének megszakadására, s arra, hogy a Rotax blokk által keltett rezonancia miatt el-eltörnek bizonyos műanyag elemek (irányjelző, hátsó lámpa stb). Szerencsére egyáltalán nem drágák hozzá a kopó-forgó alkatrészek, így Brembo gyártmányú első fékbetétet 10 ezer forint körüli összegért, szintén Brembo első féktárcsát 40 ezerért, Denso gyújtógyertyát alig egy ezresért vásárolhatsz hozzá. Mindemellett a hátsó kerékagycsapágyért csupán 9100 forintot számít fel a Motoralkatrész.hu webáruház, ahol roppant kedvező áron kínálnak a Pegasóhoz levegőszűrőt, hátsó lánckereket és vezérműláncot is. Nem hiba, de érdemes felkészülni rá, hogy a két darab 33-as Mikuni karburátorral etetett korai változatoknál viszonylag nagy, 6-7 l/100 km-es fogyasztás is összejöhet, különösen ha az idők alatt elvetemedett légszűrő- és szívócsonkok már nem illeszkednek tökéletesen.
Hazánkban is igen népszerű az Aprilia Pegaso
A Datahouse legfrissebb adatiból kiderül, hogy tavaly 178 darab Pegaso 650 cserélt gazdát a használtpiacon, ezzel a túraendurók népes osztályának előkelő negyedik helyén zárt, s csak olyan vetélytársak tudták megelőzni, mint a Suzuki DL 650 (454 db), a BMW R 1200 GS (344 db) és a BMW R 1250 GS (206 db).
Persze abban is van valami vicces, hogy Magyarországon több R 1250 GS cserél gazdát, mint Pegaso, holott a bajor gép nagyjából tízszeresébe kerül, mint a veterán olasz…
Ezzel egyébként a Pegaso messze a legkelendőbb Aprilia volt hazánkban, s jócskán lehagyta például az Atlantic 500 és a Scarabeo 125 nagyrobogót, valamint az RSV 1000 R sportgépet is. Külföldről viszonylag kevés Pegaso érkezett hozzánk 2023-ban, ugyanis a Datahouse statisztikái szerint 15 darabra tettek magyar rendszámot, miközben egyébként a behozott Apriliák száma meghaladta a 130 darabot. A legismertebb hazai motoros hirdetési portálon, a kepesmotor.hu-n jelenleg 26 Pegasót kínálnak eladásra, első szériás, azonnal hadra fogható darabokat 500 és 900 ezer forint közötti áron találhattok, míg a 2006 utániak többnyire egymillió forint feletti áron várják új gazdájukat, de félmillió forint alatt csak veteránkorú, szervizelést igénylő példányok bukkannak fel a piacon.