Gyönyörű, korhű retrómotorok, de hogyan születtek és mennyire megbízhatóak? Ennek jártunk utána a talján márkát bemutató epizódban.
Kevesen tudják, hogy Európa, sőt a világ egyik legrégebben működő motorgyáráról van szó, ugyanis a Moto Guzzi 2021-ben ünnepelte fennállásának századik (!) évfordulóját. Érdekesség, hogy a Carlo Guzzi, Giorgio Parodi és Giovanni Ravelli által megálmodott vállalat alaptőkéje Parodi édesapjától származott, aki az az 1910-es években 2000 lírát adott fiának, hogy önálló vállalkozást indíthasson. A rendkívül nagy infláció és a világháború utáni árak miatt nem lehet pontosan megmondani, milyen értéket képviselt a 2000 líra, de összehasonlításként elmondható, hogy akkoriban már tízezer líra alatt hozzá lehetett jutni egy kis vidéki családi házhoz.
Szóval minden adott volt, hogy a korábban légierőnél szolgáló trió tagjai közösen valósítsák meg álmukat, ám Ravelli ezt már nem érhette meg – még az üzlet beindítása előtt, 1919 nyarán repülőgép-balesetben életét veszítette. Nem véletlen tehát, hogy a mai napig a légierő hőseinek emléket állító sas uralja a márka logóját…
A Moto Guzzi és a V7 története
Hiába szerezte meg a páros már 1919-ben a mandellói üzemet, további két évre volt szükség, hogy napvilágot lásson a kitartó munka első gyümölcse, az 1921-es Moto Guzzi Normale. A leírásokban – tévesen – 500 köbcentis, 8 lóerős modellként emlegetett gépben valójában egy 498,4 köbcentis, négyütemű egyhengeres dolgozott, mely a korabeli források szerint 5-6 kW-os csúcsteljesítményével 80 km/órás sebességre gyorsította a félliteres masinát.
Innen már nem volt megállás, jött az úttörő hátsó felfüggesztéséről híres Moto Guzzi TT, sőt az egyre növekvő igényeket kiszolgálva egy háromkerekű kisteherautó is született a gyárban (Ercole, 1928), ami nagy, közel négymázsás terhelhetőségének köszönhetően egészen a kilencvenes évekig (!) kapható volt. Eközben a motorsportban is letette a névjegyét a Guzzi, sőt a cég építette a világ első motorkerékpár-szélcsatornáját, ahol tökélyre fejlesztették a versenygépek idomzatát, és ez meg is hozta a sikert: az ötvenes években öt gyorsaságimotoros-világbajnoki címet nyert a márka.
Azonban hiába jöttek a sportsikerek, a hatvanas évek elején már komor viharfelhők gyülekeztek a talján cég felett, és ezen az sem segített, hogy a piaci igényeket követve egy nagykerekű robogóval és egy hosszában beépített, kardános V2-essel is előrukkoltak. Amikor 1963 végén elhunyt az alapító Carlo Guzzi, szinte borítékolható volt a tulajdonosváltás, melyre végül 1967-ben került sor, amikor a SEIMM gyakorlatilag felvásárolta a céget. Úgy tűnt, a befektetővel talpra áll a vállalat, főként, hogy hat évvel később a De Tomaso vette át az irányítást a Benelli, a Guzzi és a Maserati bekebelezésével. Anélkül, hogy túl hosszúra nyújtanánk, a következő harminc évben több olasz és indiai vevő vetett szemet a márkára, és amikor a Piaggióhoz került (2004), megkezdődhetett a ma ismert Breva, Griso és Norge modellek fejlesztése, illetve 2007-ben megjelent cikkünk főszereplője, a V7. Mint említettük, a hatvanas években már elindult a V2-es, hosszában beépített, kardános hajtáslánc építése, így született meg az egykori, 1966-tól gyártott V7, és ez a konstrukció köszönt vissza az új, 2007-es V7-ben is, ami hiteles retrófazonjával, kedvező árával és különböző formanyelvű átirataival igazi közönségkedvenc lett. Az eredeti, valamint az új modellből több mint százezer darab talált gazdára, és ez különösen annak fényében nagy szó, hogy a Guzzi a kétezres években havonta mindössze 7-800 motorkerékpárt készített…
Úgy 17 évvel ezelőtt, a 2007-es EICMA-n láthatta először a nagyközönség az egykori V7 új változatát. Azóta számtalan kivitel született a modellből – ezek közül a Special, a Stone, a Stone Corsa és a Stone Ten jelenleg is kapható –, és mint említettük, kimondottan népszerű volt, ezért használtan is keresett és viszonylag drága modellnek számít. Jóllehet, már tinikorúak az első példányok, a kiváló értéktartásra jellemző, hogy a tizenéves V7-ek is kétmillió forint felett cserélnek gazdát, különösen, ha valamelyik látványosabb, ritkább kivitelről van szó (Racer, Special), míg külföldön 4000 euró körül lehet megvenni a legolcsóbb Guzzikat.
Mennyire megbízhatóak a Moto Guzzik?
Mondjuk a magas ár érthető is, mivel a tulajdonosi beszámolók alapján kiforrott, komolyabb típushibáktól mentes technikát rejt a V7. Csupán néhány apróság, például a kidörzsölődő fékcső szerepel a visszahívásokban, míg a tengerpart közelében használt, utcán tárolt vasak kapcsán többen beszámoltak korrózióról, illetve azt is többször láthattuk, hogy a fórumokon eltömődött üzemanyagtartály-szellőző miatt kértek segítséget a márkatársaktól. A nem túl aggasztó hibákért cserébe kimondottan szép és élvezetes, sőt takarékos járműként szolgál a V7. A gyakorlatban szinte soha nem megy 5 liter fölé a fogyasztása, ezáltal egy tankolással letudhatóak az 5-600 kilométeres túrák. Ismerve, hogy a korosabb V7-ek is kimondottan drágák, ezúttal különösen ajánlott a vásárlás előtti, alapos és a szakszerű állapotfelmérés. Elvégre ott a szakemberek olyan rejtett hibákra is rábukkannak, melyeket a vevő – sőt néha a tulajdonos – sem vesz észre.
Ez az alaposság kettős előnnyel kecsegtet, hiszen így felkészülhetsz a várható kiadásokra, és a hibák ismeretében alkudhatsz is az árból. Mi a saját motorjainkat is szervizelő Cribmotót ajánljuk az átvizsgálásra – a Budafoki úton működő műhelyben felkészült szakemberek várják az állapotfelmérésre felsorakozó két- és négykerekűeket.
Mennyibe kerülnek az alkatrészek a Moto Guzzi V7-hez?
Él egy olyan rossz beidegződés az emberekben, hogy a ritka és viszonylag drága, különleges motorok alkatrészellátása, szervizelése is költséges mulatság. Nos, szerencsére ez a V7-re nem igaz, ugyanis a rovat támogatójánál, a Motoralkatresz.eu-nál elérhető a legtöbb Guzzi-alkatrész, és a lenti árakat látva a költségekre sem lehet panasz. Például az első évjáratokból származó Moto Guzzik gyújtógyertyája, bár irídiumos, NGK-ban (BR8EIX) is csak 5680 forintba kerül, és a Brembo első fékbetét (07BB19SA) is megáll 17 000 forint alatt. Jóllehet, nem mindegyik modellváltozathoz kapható kedvező árú, utángyártott légszűrő, ám a fiatalabb V7-ekben már a Hiflo Filtro HFA7602 cikkszámú alkatrésze található, és csupán 3290 forintot kóstál.
Emellett kerékcsapágytól a szűrőkig, féktárcsától a bowdenekig mindent megtalálsz a Guzzihoz és a többi motormárkához is a váchartyáni üzletben, s ha valami mégsem lenne polcon, azt általában napokon belül beszerzik a ritkább típusokhoz.
Kapcsolódó anyag: a legendás márkák és motorok cikksorozat eddig megjelent részei