Vannak pillanatok, amelyek örökre megmaradnak az ember életében. Amikor megszólal a telefon, és a főszerkesztő a vonal másik végéről közli veled: Petya, meghívott a Bridgestone a T33 horvátországi, háromnapos tesztjére – az pont egy olyan. Nagyobb futásteljesítményű papucsok, remek kezelhetőség, kanyarvadászat és gyönyörű tájak – így lehetne röviden összefoglalni a tengerparti motoros kalandot, és most jöjjenek az élmények az utazástól, egészen a motorozásig.
Jóllehet, gyakran fárasztó és néha elcsigázza az embert, ha éjszakába nyúlóan üti a karaktereket, hogy másnap legyen mit olvasni a motorosoknak. Ám minden egyes erőfeszítésért kárpótolnak az ilyen üzenetek:
Pakold össze a motorosruhád, vár a reptér, és leszállás után máris motorral folytathatod az utad…
A rövidke szövegből mindössze annyit tudtam meg, hogy – a február óta elérhető – Bridgestone T33 sporttúra-abroncs bemutatója lesz egy hangulatos menetpróba formájában, és az út különlegessége, hogy – meglepetésre – már a reptérről motorral indulunk a szállásunkra.
Tárt karokkal vártak minket a Bridgestone munkatársai, majd együtt egy közeli szállodába mentünk, ahol bevártuk a Lengyelországból érkező kollégákat. Addig átöltöztünk, és végre jöhetett a lényeg: a vasak kiválasztása. Mi voltunk az utolsó csoport aznap, így már kevés járgány közül válogathattunk. Nekem egy MV Agusta Turismo Veloce jutott, bár a sisakomat az R 1250 RS-re tettem, de egy portugál kolléga – mintha ott sem lenne a bukó – lazán felült a BMW-re. Gondoltam, nem baj – úgysem ültem még MV-n. Elindulás után alig telt el 15 perc, és csak pislogtam: Barbara, az egykori francia versenyző, olyan tempót diktált elöl, hogy a Veloce első fokozatban minden kigyorsításnál a levegőt harapta. A háromhengerest nagyon élveztem, a szélvédelmét, illetve annak hiányát már kevésbé, és a műszeregységen felbukkanó hibakód is eléggé zavart…. Mikor már szebb, kanyargós utakon haladtunk a szállás felé, a tengert megpillantva rájöttem, az ilyen látványt nagyon hiányolom, mióta nincs utcai, rendszámos motorom.
Amint megérkeztünk, a rendkívül figyelmes, szintén motorosokból álló Bridgestone-csapat fogadott minket, és már tudtak is a hibakódról, ami menet közben jelentkezett a gépemben – nem kellett magyarázkodni, azonnal vitték ellenőrzésre a rakoncátlankodó MV-t. Elfoglaltuk a szobákat, lezuhanyoztunk, és már szisszent is a jéghideg sör. Jött az ismerkedés a külföldi kollégákkal, illetve a vendéglátókkal, majd bementünk megnézni az új abroncsról szóló bemutatót, és meghallgattuk a következő két nap programját is.
Mit ígér a T33 az előd T32-vel szemben?
Amikor annak idején a T31-et nyúzta Laci Lengyelországban, Korzikán, majd végül a Dolomitokban, sajnos kiderült, hogy kezdeti lelkesedése és elégedettsége nem tartott olyan sokáig, mint szerette volna. A gumival ugyanis sokkal kezesebb lett a ZZR, egyértelműen csökkent az átdöntéshez szükséges erő, messze spontánabbá vált a méretes Kawa. Ez azonban csak az első három-négyezer kilométerre volt igaz, utána látványosan kopni kezdett a köpeny, és mire igazán belelendült volna a Kelet-Dolomitokban zajló kanyarvadászatba, már cserélni kellett. Keserű szájízzel zárult a nap, mivel a konkurens gyártó abroncsa messze jobb állapotban volt a másik, ugyanolyan motoron, ugyanennyi kilométer után… Neki pedig gumist kellett keresnie, ami egy fél napot ellopott tőle az egyhetes túrából – szívesebben töltötte volna azt a 3-4 órát a Sella-hágón, mint a műhelyben.
Jó hír, hogy a japán mérnökök nemcsak meghallgatták az ilyen visszajelzéseket, hanem komolyan is vették: bemutató szerint a T33 élettartama 47%-kal (!) nőtt az elődjével összevetve, mindezt anélkül, hogy bármiben kompromisszumot kellett volna kötni. A tapadást, a futásteljesítményt és a stabilitást is megőrizték – sőt, fejlesztettek rajta. A titok nyitja többek között egy új fejlesztésű, kopásálló polimer, amely az új anyagkeverékkel együtt növeli a gumi élettartamát – így a köpeny hosszabb ideig ellenáll a mikrorepedéseket okozó igénybevételnek.
Az optimális mintamerevség révén az első gumi a GT-kategória stabilitását idézi, hátul pedig egyensúlyt teremt a köpeny a nagy teherbírású GT és a hagyományos túrasportabroncsok között. A hornyokon végzett alapos munkának köszönhetően a vízelvezetés is javult, így nedves úton magabiztosabb a motor kezelhetősége. A hátsó abroncsnál alkalmazták a jól ismert 3LC (3 Layer Compound = háromkomponensű) keveréket, amit ráadásul egy megerősített középréteg egészít ki – ez is hozzájárul a hosszabb élettartamhoz. Talán a legnagyobb dobás mégis az, hogy a T33-ból nincs külön GT és STD verzió, a Bridgestone egyetlen, minden típusra optimalizált változatot készített. Egy kompromisszummentes megoldást kínál, ami működik a naked bike-októl kezdve egészen a túragőzösökig.
Ez nemcsak komoly mérnöki teljesítmény, hanem hatalmas előny a hétköznapi felhasználónak, hiszen nem kell többé töprengeni: vajon melyik verzió tapad jobban, melyik illik jobban a stílusodhoz – itt most mindent megkapsz egy köpenyben. A jó hangulatú bemutatót egy tengerparti vacsora követte, ahol elképesztő sztorik hangzottak el. Amikor valaki arról mesél, milyen érzés volt John McGuinness mögött 270-nel száguldani a lezárt Man-szigeten, vagy hogyan próbálták Toprak Razgatlıoğluval az új BMW M 1000 XR-t versenypályán, akkor elgondolkozol: igen, az ilyen kalandok miatt éri meg ezt a munkát választani…
Nem csoda, hogy amikor a pincér megkérdezte, hozhat-e még egy sört a társalgás mellé, habozás nélkül bólintottam. Másnap mi voltunk az első csoport, és nagy volt bennem az izgalom, vajon milyen vasat sikerül majd elcsípnem. Éppen ezért este már nem maradtam fent sokáig – szerettem volna kipihenni magam a reggeli indulásra.
Spoiler: nem, pihentető alvásról szó sem volt…
Hamarosan érkezik a beszámoló második része, ahol a következő napi, 250 kilométeres túráról mesélek – többek közt arról, hogyan tartottam a lépést Barbarával és az egykori cseh gyorsasági bajnokkal, aki ismét elképesztő tempót diktált.