…hallhattuk vagy 10 éve, az elhíresült mondást a Halálos Iramban c. filmben. Ez az érzés, amikor már szinte boldog lennél, sőt: rá is beszéled magad hogy boldog vagy az adott pillanatban. Pedig dehogy.
Na ilyen pillanat egy (tapasztalt) motoros életében az Aprilia Shiver 750 is. Eredetileg nem ez lett volna a vezér-fonal a tesztben (hiszen alapvetően jól kigondolt motorról van szó) de a sajtó reklámanyag videója megadta a kegyelemdöfést:
Konkrétan a ‘reklámozzunk cicikkel és popsival’ marketing teljes csődje a kisfilm, kár érte. Nem mintha nem lenne kívánatos a kedves ifjú hölgy a klipben – de még mennyire! – , és nem jönne meg az ember kedve Apriliázni a látottaktól de:
– azt a nőt soha nem kapod meg, akárhány ilyen motort is veszel,
– ezzel a motorral azt a bizonyos ‘húúúbazzz’ érzést nem fogod átélni.
És mégegyszer hangsúlyozom: ez nem is lenne baj, ha nem egy ilyen reklámfilmmel promótálnák a vasat. De elég a nyavajgásból: nyeregbe !
Nos, nem győzünk csodálkozni – a gép jól sikerült, ötletes, nem hivalkodó. Olaszhonban ilyen kis pénzből, ennyi ámulatot kiváltó részletet régen hoztak már össze.
Helyet foglalunk a nyeregben: jééé, embereknek készült! Kényelmes, ergonomikus, kézre áll, jól átgondolt. Start: és vrrroooaam! Azannya! – szakad ki belőlünk egyszerre. Nem találunk szavakat, a gyári dobokkal felszerelt kis Aprilia pontosan olyan szívmelengető hangot ad, mint az iménti KTM SuperDuke, vagy az S4Rs ! Vagy talán még jobbat ? Mi lenne ha Akropovic mester még foglalkozna vele egy kicsit ?
Szóval el vagyunk varázsolva, tényleg mint a reklámfilm: itt van előttünk minden amit kívánunk, indulhatunk. És egy. És kettő, és elfordulunk szűken, és jön a három… húúúú, na álljunk meg egy szóra.
Nem egy GS500, és nem is SRX600. De könyörgöm MIÉRT NEM MEGY ? Kívánjuk a formát, zabáljuk a hangját, élvezzük a szép részleteket, rendesen begerjedünk rá… És akkor elillan a varázs. Kelletlen közép- és felső tartomány, nyúlós karakter, és belerondítva a képbe: 10 évvel ezelőtti fékhatás a kanyarok előtt.
Közben persze ugyanúgy suhan a táj, és a szűk kanyargós teszt-útvonalon amúgy sem hajtaná egyik kezdő pilóta sem a vasat, de Istenem: nem mindenki lakik Mátrafüreden ! És Trentoban se, pedig de jó lenne.
El is kell jutni a kanyarokig, sok-sok autópályán, és országúton keresztül. Ahol ez az erő, ekkora körítéshez, bizony kevéske.
Annyira tudnám szeretni. Annyira levetkőzném a talján vasak iráni előítéleteimet. De uraim: ehhez egyszerűen több kell! Leszállunk, azonnal lecsapnak ránk a forgalmazó hostessei, és jönnek a kérdések:
– milyen volt?
– hogy tetszett?
– vennél ilyet?
– Jó volt (jó lett volna).
– Nagyon tetszett (amíg el nem indultunk)
– Nem. Vagy Tuono blokkal esetleg…
Már-már erőt vettem magamon, hogy még fél órát eltöltsek a nyeregben – hátha csak a 98 lovas ZZR után tűnik gyengécskének, az érzésre kb. 70-75 lovas gép. Aztán kezembe kapom a sajtó anyagot: nájtínfájvhorszpávör…
Rákérdezek, neten rákeresek – nem elírás. Újra felidézem magamban az utat: ez nem lehet igaz. Vagy engem csaptak be az érzékeim, vagy a 95 paripából legalább harmincnak heveny patagyulladása van.
Az öreg ’83-as GPz750-em, 7000-es fordulatnál, kb. 65 lovat leadva a karomat nyújtotta anno, és a lelkemet rémisztgette. Aki ment az ‘öreggel’ mind azt mondta: soha nem kell 100 lovasnál erősebb gép, ha ez a 86 ló ereje.
Mostani, ’02-es ZZR600-am óramutató finomsággal emeli az elejét, és három dobozzal, két személlyel is belefut – óra szerint – a 240-be (persze német autópályán 🙂 ), pedig az egy gyengébb motor, mint az Aprilia, minden értelemben.
Valami hiba van… szerintem ez a hiba bennem leledzik. Túl sok, és túl sok jó motor volt alattam, hogy értékeljem az egyszerű dolgokat – a nyugalmat, a kényelmet, a stresszmentes létet, és az ergonómiát egy motoron.
Vagy az a hiba, hogy ezen tulajdonságokat én egy házvezetőnőtől, vagy max. egy céges autótól várnám. De egy motor, az legyen DÖG. Ez meg pont nem az.
Hölgyeim és motorozással barátkozó Uraim, kedves barátaim – vegyen mindenki Shivert kezdő motornak. Önöknek jó lesz, nem fognak csalódni. És ki tudja – competition black színben, egy Akra csővel, talán mégis össze lehet vele szedni a klipben látható hölgyet, egy langymeleg nyári estén, a kávéház teraszán.
De figyelem: ha a kis hölgy az előző pasija is motoros volt, azért kérdezzünk rá az ex- típusra. Ha BÁRMELYIK japán sor4-es, 600cc+ vas nevét említi, akkor inkább a tánctudásunkkal próbáljuk lenyűgözni. Mert ez a vas nem fog helyettünk bizonyítani…