Avagy mások máshogy építenek motort. A sokszor egyoldalú média a show-műsorokban csak egy szűk látószögű optikán keresztül mutatja meg a világot, annak egy apró, üzletiesített szeletét – kétség kívül ezt is lehet nézhető és élvezhető formában tálalni. Jó pár évvel ezelőtt, mikor a Narancs Megye Csopperei sorozat itthon is meghonosodott, rendszeresen ott ültem a tévé előtt az Amcsi Motorok epizódjait lesve.
Érdekes volt látni, ahogy a semmiből összeállt egy durrogó, guruló, látványos csopper. De történt valami… Egyszer csak unni kezdtem a néhol már karácsonyfa díszítésre emlékeztető, egyhangú forgatókönyvet. Nem mondom, hogy nem emlékszem vissza szívesen a “U.S. Army” vagy az “Armstrong” masinák faragására, de idővel valami többre, változatosabbra vágytam.
Aztán rátaláltam az RSD-re, a Roland Sands Design -ra. Mohón habzsolni kezdtem a nem minden napi gépek látványát, mint Neo a kung-fu programot. A motorépítő vállalkozás a bobberektől kezdve a sportmotorokig szinte mindent átalakít, ami csak a keze ügyébe kerül – nem is akárhogyan.
A jellegzetes stíluson és a részletgazdag kidolgozáson túl ezekben a gépekben van egy elmondhatatlan “valami”, amit leginkább Sir Austin Powers szavaival tudnék megfogalmazni: “Oh, groovy, baby!” – és persze, jókora adag sötét oldal, dementor, sátán kutyája…




