Míg Korzika inkább a zegzugos, alig másfél sávos, vadregényes szerpentinek hazája, addig Szardínia a sportmotorral érkezők számára kínál több száz kilométernyi, izgalmas csapatásra lehetőséget adó, tükörsima utat.
[wp_bannerize group=”cikkek” limit=”1″]
.
Az alábbi félórás videó – melyet egy GoPro fejkamerával rögzítettek – jól visszaadja, hogy milyen élmény is egy izgalmas, motoros nap Szardínián:
.
Absolon Randomski
Tényleg izgalmas, amikor egy beláthatatlan kanyarban szembejön egy kamion vagy kocsi miközben a videós motoros feje bőven átlóg a szembe sávba. Nekem furcsának tűnik a stílusa, nem sokáig tudtam nézni.
kutya
én szívesen nézem (főleg ilyenkor), bár az általam vezetett túrákon pont ezért ekéznek engem a kapkodós kollégák, mert nálam a kanyar beláthatósága határozza meg a tempót, és nem az elérhető kanyarsebesség 😉
triker
Tudom,hogy ízlések és pofonok különbözők,de számomra érthetetlen, miért nevezik ezt túrának? Szerintetek a résztvevők mit látnak a táj szépségeiből? Az aszfaltcsíkon kívül max. a felezőt látják sok-sok kilométeren keresztül. Ennyi erővel kimehetnének mondjuk a Rábaringre és ott ugyanígy húzhatnák neki, még spórolnának is rajta, azonkívül nem jelentenének potenciális veszélyt a közlekedés többi részvevőjére! Nemrégiben voltam én is egy társasággal egy Alpok “túrán”, hát többet nem megyek velük! Mint egy üldözött vad rohantunk, mindenkit letolva az útról, vagy azért mert mi magyar betyárok vagyunk!?
András Ikládi
Mostanaban ugy vagyok vele, hogy bar tudok napi 12-13 orat temposan motorozni, ha kell (ez mondjuk Europaban, autopalyan siman 1200km, de Szardinian is 5-600), de elvesztegetett idonek tartom. Napi 2-3 ora boven eleg, esetleg egyben letolni egy hosszabb napot, megallni valahol, es onnan (lehetoleg csomag nelkul) napi korturakat tenni felfedezo jelleggel, ahol nem szorit az ido.