Jó ez a kép, szeretem, vagy tíz, de lehet, hogy tizenegy éve készült. Szeretem.
.
A Tátra talán legszebb része, mai nevén Zdiar, kedves hegyi falu, olcsó szállásokkal és remek éttermekkel. Sokan, sokszor kérdezték már, hogy lehet ide eljutni, milyen messze van, mi a falu neve, hadd pötyögjék a gugliba.
Ilyenkor azt írom, a falu neve Zdiar, nagyjából 1 500 fős település, így megtalálják a térképeken. A sokadik ilyen kérdésre jött egy külső, az érdeklődéstől független komment, miszerint az nem Zdiar, hanem Zár, és idegenszívű mind – így magam is -, ki nem a magyar alakját használja.
A nemzeti érzelmek becsülendők, de ne menjünk el szó nélkül a tény mellett, hogy a korábban betelepült helyiek – jellemzően famunkások – sokféle nációból érkeztek, így nem csak szlovák és magyar neve van a helynek, de németül is jegyzik, mint Morgenröthe.
Persze számunkra a Zár a legkedvesebb, de ettől még írhatjuk praktikus okokból Zdiarnak, hogy bárki odataláljon egy szál papírtérképpel, szóban pedig említsük Zárnak, ahogy szívünknek jól esik. És persze ne ítéljük el azt, aki másként cselekszik, hisz’ ennyi erővel a Zár menti utakon az autóban ülők is felháborodhatnának a jelenlétünkön, mégpedig a következőképpen: “Nem elég, hogy a villámgyors motorjaikkal lenyomnak minket, de még Záraznak is…”
Hát türelem és megértés, kedves barátaim. Ha már ilyen látványos, feltűnő hobbit – életformát? – választottunk magunknak, legalább egymással legyünk megértőbbek, toleránsabbak.
Hosszú, tartalmas, balesetmentes szezont mindenkinek!