Veszélyes dolog a fenti művelet – sokszor, sok helyen elítélték már, és most magam is megtapasztaltam keserű hátrányát. Itt fekszik előttem vágyaim tárgya, a VÖRÖS DÖG, meztelenül, kihívóan, bármely barátom remegő kézzel esne neki.
De én csak végigsimítom, kicsit tartok is tőle, hiszen itt a NAGY alkalom. Ez a test járt a fejemben buja óráimban, miközben tudtam – talán soha nem lehet az enyém. Igazi kamasz ökörség, egy álom csak, mely magányos óráimat bearanyozta, és most mégis beteljesült. Hozzásimulok, meghallom érzéki hangját és elveszek benne. – KELL! AKAROM! , kiáltom, és ekkor összetörik az álom. Ahogy megérintem remegő kezeimmel, arcon üt. Erővel markolom – mint vadász, ki zsákmányát szorítaná gúzsba -, megragadom, de ő visszarúg, fájdalmasan, testnek-léleknek egyaránt sebet ejtve… Még egyszer utoljára felülkerekedem: de ez már nem az élvezetről szól. Egyikőnk sem győzött, egyikőnk sem élvezte… Nincs mit tennem, elengedem őt, kacér pillantását még kiélvezem egy pillanatra és hagyom hogy más is próbálkozzon nála. Aztán gúnyosan mosolygok: az új kérő sem jár sikerrel, keze-lába remeg, verejtékezik, a Királynő pedig csak áll, és várja következő áldozatát.
Nem kedves barátaim, nem vesztem el egy Kovi által átdolgozott Andersen műben, egyszerűen csak beteljesítettem egy vágyat – enyém lehetett néhány perc gyönyör egy Ducati S4RS nyergében.
Az összes XBox-on eltöltött kör, minden ezerszer elolvasott teszt ködként oszlik szét előttem kanyarról kanyarra. Hogy miért is? Nos, mérhetetlenül harapós és országúton, vészhelyzetben nehezen adagolható fék, kezelhetetlenül sok és túl hirtelen érkező erő a kanyarokban, első fokozatban egyenesben is), illetve a folyamatosan az ég felé törő első kerék és valami egészen fura, ideges-rángó viselkedés a gyors, nyújtott íveken a hegyes villa, és extrém rövid tengelytáv miatt – ez mind belepiszkított a fantáziált tökéletességbe. A kanyarok előbb öt- , majd később, ahogy finomodik a technikám nyolcszögletűre sikerednek, ha mégis eltalálok egy ívet, azon a legkisebb gázadásra is vad nyolcasok leírásába kezd a gép – mintha újra a 80-as évek elején lennék, és egy Z1300-at vagy GPz1100-et akarnék szűk kanyarodásra bírni, valami elképesztő tempóban. Kiülök, hátha, de csak tovább erősödik a bizonytalanság. Erősen megszorítom térddel, finoman ellenkormányzok, no most legalább gyors volt a kanyar, de szép, vagy élvezetes semmiképp.
Hát itt tartunk. Annyira akartam, annyira vágytam hogy valami igazán jó legyen – és most itt ülök mellette az út szélén, és nem találok szavakat. A csaj aki álmomban tökéletes volt (hiszen egy álomlánynak nincsenek hibái) a valóságban egy borostás, akaratos fickó… Lehet hogy havernak jó, meg bandázni tökéletes fajta, de akkor sem álmaid hölgye.
Lassan felállok, magamhoz térek, amikor egy színes mikrofon tolakszik a képembe, s mire észbe kapnék már repül is a kérdés : – Szia, X.Y. vagyok a Z rádiótól, adásban vagyunk! Látom mentél ezzel a gyönyörű Ducati S4RS-el, mi a véleményed róla?
– “Eszem, f….m megáll…” nyögném ki lemondóan, mint Andrew Dice Clay a Ford Fairlane zárójelenetében. De megrázom magam, s az élő adást tiszteletben tartva mellőzöm a fenti egysorost, majd bízva saját esendőségemben a következőt nyögöm ki:
– Tudod, csak a konkurens márkától lenyúlt szlogen jut eszembe az elmúlt nyolc-tíz kilométerről. “Túl erős? Te vagy gyenge!” – oldva ezzel a riport fagyos hangulatát.
– Azt a mindenit! Ennyire kemény volt? És mondd csak, mi derült ki neked az elmúlt tíz percben, amíg a motoron ültél? – kérdez vissza azonnal.
– Hogy az álmokról nem szabad lemondani, de azért nem árt, ha – legalább -egy lábbal a földön állsz közben – mondom szerényen, hiszen ki akarna megbántani egy ilyen kedélyes vendéglátót, aki a motort biztosította.
– És, lehet hogy veszel majd egy ilyet? – adja meg a kegyelemdöfést a kérdező.
– Nem – jelentem ki immár kategorikusan. A stílus, a koncepció tetszik, de ez nem az én motorom.
Hát így történt, a tökéletes álmot a desmoblokk és a tolakodóan hangos kuplung zörgése törte szilánkokká, s így került egy másik feleslegesen erős, de brutálisnak korántsem nevezhető gép a garázsba a csodaszép talján dög helyett…