Útra keltünk, hogy a gyakorlatban is leteszteljük a tolvajok ellenszerét. A fizikát nem lehet meghazudtolni, de a kütyü erőn felül teljesített…
Legutóbb éppen csak a beépítésig jutottunk, így közel két hetet kellett várnunk, hogy gyakorlatban is vallatóra fogjuk a GPS/GSM alapú lopásgátlót. Addig is, csak hogy felkészülten vágjunk bele, részletesen kifaggattam a Sentinel Protect képviselőjét, milyen anomáliákra kell számítanom, melyek esetleg meghiúsíthatják az akciót.
Nem meglepő módon az áramforrást említette meg első helyen, hiszen a motorok apró 8-12 amperórás telepei, pláne ha öreg, fáradt akksikról van szó, bizony nehezen viselik a hosszan tartó, folyamatos terhelést. Így volt ez esetemben is, hiszen az egész télen pihenő motor akkumulátora igencsak megviselt volt a hosszú kényszerszünet miatt, s már legutóbb, a TommoT elől startolva sem mutatott valami betyáros formát… Így aztán a riasztó is igencsak megterhelte szegényt, ezért csak nyögve-nyelve keltette életre az erőforrást. Nincs mese, a próba után első dolgunk lesz a ZZR-ből kibányászni a vázban elbújtatott akksit – oldalidom le, ajjaj -, hogy egy töltéssel felfrissítsük a négyéves AGM rendszerű, s ezért a népnyelvben csak zselésnek csúfolt pakkot.
De vissza a teszthez, melyet ezúttal egy nem szokványos, ugyanakkor már megtörtént eset szimulációjával kezdtünk. Zsúfolt étterem, a székek szinte egymáshoz érnek, a háttámlán pihenő kabátból pedig alkalmi tolvajunk – aki a valóságban persze soha nem vetemedne ilyenre -, már ki is csente a Kawasaki feliratú kulcscsomót. Irány a parkoló, ott is az egyetlen kobei kétkerekű, és már kereket is oldott. Nosza, a telefon riasztására mi is utána eredtünk, de – csak hogy legyen valami meglepetés – előre nem egyeztettük, hol és hogyan fogja elrejteni a gépet.
Mint a nap végén elárulta, ő korábban, még felfelé jövet hiába akart felhívni minket, mert a Pilisben gyakorta mondanak csődöt a telefonok, s ő is így járt, mikor haszontalan tárcsázta a számunkat, hogy merre keresse a csapatot.
Jobb sem kellett ennél, hiszen a GPS/GSM alapú készülék valószínűleg ugyanúgy bajba kerül, mint saját “almás-nokiája”, vagyis ha ott úgy tolja félre a gépet, hogy ne láthassuk, a jelek sem fognak a nyomára vezetni. Nos, úgy tűnik a lopásgátlók mérnökei nagyobb antennával számolhatnak a tenyérnyi kütyük tervezésekor, ugyanis az erdő mélyére elsüllyesztett ZZR stabilan ontotta a jeleket, így mire ő maga elbújt a jókora földkupac mögött már mi is megérkeztünk. Nagy szerencséje, hogy nem valódi tolvaj volt, mert a méretes bucka takarásában rögtön a büntetési tételt is kiszabtuk volna…
Ha már ott voltunk, megnéztük a telefonjainkat, s valóban: csak egyikőnk tudott hívást indítani, a többiek pedig a tepsiméretű gépeket az ég felé tartva próbáltak antennát találni, inkább kevesebb, mint több sikerrel.
Az első próbán tehát átment a készülék, az alig látható műholdak és a gyengécske térerőviszony ellenére magabiztosan jelzett, s nem csak a pillanatnyi pozíciót, de a megtett utat is ügyesen regisztrálta, mely egy erős plusz szolgáltatás a túrázóknak. Ezután nem kell napközben agyalnunk, hogy a számunkra érdekes pontokat feljegyezzük, elegendő lesz este visszanéznünk a gépen, hogy merre is jártunk, s ott kijelölni azon részeket, melyekre legközelebb is szívesen visszatérnénk.
Persze nem adjuk ilyen könnyen a bundánkat, és legközelebb még rafináltabb próbát teszünk, ám ahhoz – csakúgy, mint egy profi tolvajnak – több előkészületre van szükség. Rajtunk nem fog múlni, újra próbára tesszük a Sentinelt, hogy megtudjuk, vajon miként vizsgázik városi környezetben, rafkósabb brigád esetén?
Köszönjük a Sentinel Protectnek a teszt elkészítéséhez nyújtott segítséget!