Easy Riders, megvan? Motoroznak a fiúk, bár a mondanivaló szempontjából maga a jármű szinte mellékes is – bélyeggyűjtő fiatalokkal egyszerűen kevésbé lett volna plasztikus a gondolat. A lényeg, hogy egyfajta esszenciát nyújt a film, és tükröt állít elénk: igenis döntsük el, hogy piros vagy amerikás motorra ülnénk a helyükben, esetleg ügyvédek lennénk, rögbisisakban. Arról nem is beszélve, hogy döntsük el, milyen emberek is szeretnénk lenni a világban…
.
Snitt, eltelt pár évtized. Az igazi kemény motorok roncstelepen várják a végső elmúlást, hogy a mechanikus reinkarnáció után vasalótalpként térjenek vissza, esetleg gazdag svájci gyógyszerészek garázsaiban alszanak, erős D3 vitaminhiánnyal küzdve, napfényt sosem látva… A choppereket ma inkább “krúzereknek” hívják, s bőrmellényes társaik mellett szemlesütve elhaladó tulajdonosaik csak napsütéses hétvégéken tűnnek fel velük az utakon – öt nap nyakkendő, két nap kőrokkerség, szóljon az a bóntubivájd, s mégegykólátmarika…
Persze ettől ők még “VAS”-nak hívják kétkerekűiket, de mégis több a műanyag rajtuk, mint amennyit a TVK központi raktárosa életében láthatott. Az állítólag “környezetbarát” technika közben kiszorította a karburátorokat, és a hangos kipufogók is odavesztek az EURO-normákkal vívott harcokban. Bánjuk is meg nem is, motorjaink elvégre erősebbek, jobbak, s biztonságosabbak is, még ha túl is vanna bonyolítva manapság.
A ZZR1400 utolsó mentsvárként érkezett, hangosan csattanó váltójával és az életszerűen szuszogó (lélegző?) RamAiR rendszerrel egészen “retro” benyomást keltett, de sajnos hamar csorbul a varázs, ugyanis a nyeregben helyet foglalva a halkan zümmögő elektronikák, és az On/Off állás között digitálisan váltó gázmarkolat a bőrünkbe égeti a tanulságot: ez már nem az ős ZZR1100 unokája, inkább egy hamburgeren és szteroidon hizlalt ZX-12R. Persze ettől még jó vas, sőt, az egyik legjobb, de ez már nem a kilencvenes évek, s nem a GPZ-korszak öröksége. Sajnos nem az.
Azért nincs minden veszve, pár elvetemült – főleg európai – gyár még odateszi magát a különleges és bolond gépeivel, melyek igenis férfikezet kívánnak, és büszkén hirdetik az adott nemzet hagyományait. Az egyetlen baj ezekkel a cégekkel, hogy a nagy lelkesedés közben szép lassan csődbe mennek – lásd Moto Morini sztori.
A BMW persze virágzik, új modelljeik – a lakásnyi vételár ellenére is – remekül fogynak. Fejlesztéseik folyamatosak, így mostantól az autókban is megtalálható (túl) sok információt közlő panel, és vagy másfél tucat nyomógomb költözik a bajorok túrázóira, tájékoztatva a vezetőt a például guminyomásról vagy éppen a kiválasztott zeneszámról. Legújabb fejlesztésükről, az automatikus rögzítőfékről szót sem ejtve, mely hasznos ugyan, de csak egy újabb extra, mely elfedi, hogy az adott szituációban több tudásra és rutinra lenne szükségünk.
Szegény Captain America. Nem kimondottan rajongom a chopperekért, de az a vas mégis lenyűgöző volt. S most elmosolyodom, ahogy feltűnik előttem, mennyire bután is nézett volna ki ülésfűtéssel, multifunkciós műszerfallal és beépített hifivel…
Létezik hát igazság a puritán, de aligha praktikus vasak és a túlsúlyos, illetve túlcsicsázott kétségbeesések között? Minden bizonnyal, és ezért – csakúgy, mint motorozás közben – nekünk kell ésszel döntenünk. Ne varázsoljanak hát el a csillogó hókusz-pókuszok, de igenis áldozz arra – például blokkolásgátlóra vagy dobozszettre -, aminek majd hasznát veszed egy túrán vagy akár csak egy hétvégi guruláson. Hidd el, ettől még nem leszünk kevésbé férfiasak, legfeljebb előrelátók, s arra már bátran mondhatjuk, hogy férfias tulajdonság…
Los
Sziasztok! Az új vasak extrái (ahogy azt a szerző is megfogalmazta) a motorgyártó cégek túlélését hivatottak biztosítani. Erőben, gyorsaságban már nincs hová fejlődni, a józan ész határain belül, így marad a dizájn és az elektromos kiegészítőkkel való teli zsúfolás. A motorosokat körüllengő mítikus imidzsből mindenki akar magának egy szeletet, ezért van egyre több motoros, viszont ezzel együtt jár a motoros társadalom felhígulása is olyan emberekkel akiknek semmi keresni valójuk a két keréken. Sajnos ez egy megállíthatatlan folyamat, ezt hozza a kor. A motoros embert nem a köbcenti, nem az elektromos kiegészítő, nem a márka teszi motorossá hanem az, hogy életben tud-e maradni két kerék nélkül vagy a környezetének akar pózolni azzal, hogy motorozik. Van olyan ismerősöm aki 50 köbös motoron 100x inkább “ízirájder” mint a Harleyon feszítő ürge aki letolja a trélerről a motort a találkozókon, majd 3 kör vagizás után visszateszi és ezzel az éves kilóméter limitjét le is tudta. Mindenki döntse el magárol melyik kategóriához húz jobban. Maradtam tisztelettel.
Peti a Petya
Szerintem a teljesítmény már megvan bőven a motorokban, bár még nem mentem mostani fenevadak egyikével sem. XX-el mentem de azzal is 140 volt a max. Nagyon szeretnék mostani disznó motorokat kipróbálni, hisz nagy élmény lehet, viszont ha belegondolok miért is motorozok, akkor bőven elég nekem a 120Le amit az sv1000s-em tud, sőt egy gs500at akartam egy időben nagyon, hogy tudja stabilan a túrázáshoz szükséges sebességet. Ha lenne pénzem igen, vennék mostani motort, és nem lenne égő számomra az ABS és egyéb kisegítő felszereltségek, hisz nem vagyok versenyző, így ezek csak a biztonságomat segítené az utcai közlekedésben és túrázásban egyaránt. Igen, sajnos nagyon meghígult olyan emberekkel a motoros közösség is, akik csak a mutogatás és a menőzés miatt van valamijük, de ez minden másra is igaz. Pl, okostelefon vásárlása mindig újabbat, vagy az autók sufnizása, diszkóban feszengés………ez van, sajna nagyon külsőséges világot élünk. A lényeg, hogy mit teszünk! Én szeretek segíteni embereknek, és a múltkor is segítettem egy elesett külföldi motorosnak. Júliusban jön haza, és be is ugrik hozzám. Megéri jószívűnek lenni, csak mire a világ meghálálja, addig sok sok ember beletapos a lelkünkbe……na mindegy 🙂
memphis
Los szépen összefoglalta a lényeget. A gyártók elkezdtek versenyezni, hogy melyik csinál bivalyabb gépet, aztán mikor a hétvégi rossik sorban hullani kezdtek az utakon, rájöttek, hogy ha már nem mehetnek vissza a 100 lóerősökhöz, akkor inkább pakoljuk tele minden biztonsági cuccal, meg extrával, a nép úgyis megveszi, csak csapathassa a 200 ménessel a betonon. először a fejekben kéne rendet tenni. én személyszerint mindenkit elküldenék egy “mezítlábas” motorral vizsgázni, és csak utána jöjjenek az extrák. mert mi van, ha felmond az ABS? örülhet az, aki életben marad, hogy a gyártót hibáztathassa. (nem, nem oltom az abs-t, meg dsg-t csak azt, aki anélkül már közlekedni se tud)
Viking
Az igazi férfi motorján van berugó kar 😀 Persze én is szeretnék egyszer kiprobálni és jól megnyúzni egy nem kőkorszaki vasat ami tele van minden extrával és könnyen kezelhető ideális gép viszont nekem az örök szerelmeim a 20-as tól 70-es évek bringái…