Pontosan hat évvel ezelőtt, amikor a parádsasvári motoroskitiltás borzolta a kedélyeket, egy helyi Yamaha R1-tulajdonos meglepően kemény hangú levelet küldött nekünk. Nem a motorozás ellen emelt szót, hanem azok ellen, akik miatt egyre nehezebb együtt élni a Mátrába látogató motorosokkal. Most, hogy ismét a mátrai motorozás és a 24-es út balesetei kerültek a hírekbe, érdemes felidézni, mit üzent Attila 2020 szeptemberében…
A Mátra szerpentinjei évtizedek óta vonzzák a motorosokat, és ez önmagában aligha baj. Rendőrségi beszámolók és a helyiek szerint sokkal inkább az a gond, hogy a motorosok egészen kis része, 8-10%-a a közutat versenypályának, a hegyvidéki településeket pedig Yoshimura-koncertteremnek nézi… Nem meglepő, hogy a helyben lakók és az ott pihenők rossz szemmel nézik az öncélú zajkeltést, hiszen a gyári, szabályos dobok 4-5 ezres fordulaton mért, 90-100 decibeles zaja 104-109 decibelre nő, ha valaki alaposan kiforgatja a gépet.
Felmerül a kérdés: mi szükség van kínai kamu-Akrapovičra vagy kiherélt gyári csövekre, ha 8-10 ezres fordulaton a gyári kipufogó is 104-109 decibelt tud?
Tudom: a hangos dob életet ment, és a hasonló városi legendák, amit már úgy százszor megcáfoltak, és egyébként is azért vesznek a motorosok sportdobot, mert hozzáad a motorozás élményéhez a csodás bariton – szó sincs baleset-megelőzésről. Megértem őket, anno imádtam a 98 decibeles tölcsért a veterán, Mad-Max stílusú Kawámon, de az is igaz, hogy ma már gyári cső van az összes gépemen.
Mátrai motoros vagyok, szerintem se gyere ide motorozni…
Pontosan ezért született az a levél is, amelyet hat évvel ezelőtt kaptunk egy helyi motorostól, és ma talán aktuálisabb, mint valaha: talán emlékeztek még, 2020 szeptemberében éppen a parádsasvári utakról akarták kitiltani a motorokat, sőt erről petíció is született. Sokan felháborodtak azon, hogy a helyiek egy része korlátozná a motorosforgalmat, mások viszont úgy vélték, hogy a zajongásnak és a száguldozásnak ideje véget vetni. Tegyük hozzá, a legtöbb újság megelégedett a szenzációval, a kattintással, és a motorosok teljes kitiltásával riogatott, miközben a rendőrök és a közutasok is rávilágítottak, hogy gyakorlatilag megoldhatatlan – és teljesen felesleges – a motorok kitiltása a 24-es útról. Ekkor érkezett Attila levele, aki helyi lakosként és sportmotorosként egészen más szemszögből világított rá a problémára.
„Lehet, hogy megköveznek a sportmotorosok, de mátrai R1-esként én is azt mondom: nem kell mindenkinek idejönni! Félre ne értsetek, nyitva a kapum és a lelkem minden rendes ember előtt” – kezdte bejegyzését. Majd gyorsan tisztázta, hogy kiknek szól az üzenet: azoknak, akik nyitott (magyarul: kiherélt, szabálytalan) kipufogóval veretik a falvakban, és a 24-es úton próbálják utánozni a versenypályán látottakat.
Már a zsaruk is a kályhacsöves motorokon viccelődnek
Attila nem csupán a saját tapasztalataira hivatkozott, hanem az akkori rendőrségi baleseti statisztikákat is elővette. Ezekből ugyanis az derült ki, hogy a Mátrában egészen más a helyzet, mint amit az országos adatok alapján vártunk volna: a térségben 40 olyan baleset történt, amelyben legalább egy motoros érintett volt. Ezek közül 32-t motoros okozott, a vizsgált balesetek 81 százalékában pedig a gyorshajtás volt az elsődleges ok… Érdekes részlet, hogy a beszámoló szerint a balesetet okozó motorosok nagy többsége, legalább 70 százaléka nem helyi volt, vagyis tízből hétszer a hétvégén arra járók kerülnek bajba, nem az ott lakó és a 24-esen napi rendszerességgel közlekedő motorosok.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ezek hat évvel ezelőtti adatok, és a mátrai balesetek akkori megoszlását mutatják, nem a jelenlegi helyzetet vagy általában a motorosok közlekedési magatartását, hiszen Magyarországon évtizedek óta meredeken csökken a motorral okozott balesetek száma. Olyan sokat változott a helyzet, hogy amíg a kétezres években a motorosok voltak az utak rosszfiúi – legalábbis a bulvármédia szerint –, ma már a gyalogosok is több balesetet okoznak, mint mi.
Ráadásul a helyi online újság (HEOL) szavazása is arról árulkodik, hogy nem a motorosok a balesetek és a bajok legfőbb forrásai, legalábbis a voksolók szerint.
Nem a motorosokkal van baj, hanem azzal, amit néhányan művelnek
A levél talán legfontosabb üzenete mégsem a statisztikákban, hanem az utolsó bekezdésben rejlik. Attila ugyanis nem a motorosok kitiltását és nem is a szigorúbb bírságolást követelte. Egyszerűen azt szerette volna elérni, hogy aki a Mátrába érkezik, gondoljon azokra is, akik számára a 24-es út környéke nem a hétvégi, egy-kétórás veretés helyszíne, hanem a mindennapok része.
„Gyertek, motorozzatok és biccentsünk össze, mikor találkozunk, hiszen ez a szenvedélyünk. De ránk is gondolj, amikor nyitott dobbal veretsz és 160-nal hajtasz Mátraházán, mert általad ítélnek meg minket, a többi motorost…” Hat év telt el a levél megjelenése óta, de az üzenete ma is ugyanúgy érvényes: a Mátra továbbra is az ország egyik legkedveltebb motoros célpontja, ahol a szerpentinek élvezete és a helyiek nyugalma nem kellene, hogy kizárja egymást.
Igaza van abban is a kommentelőknek, hogy mindenki magáért felel, vagyis alaptalan az itthon közlekedő, több mint kétszázezer szabályos motorost megkövezni a zajos kisebbség miatt. Rendben, az ilyen posztok, mint Litkai Gergely elemzése rendesen felborzolják a kedélyeket, holott ő is pont azt hangsúlyozta, amit a motorvezetők: a Mátrába járók 90%-ával a világon semmi baj nincs, szívesen látják őket a helyiek, elvégre pont olyan kirándulók, mint akik autóval ugranak fel az utánozhatatlan hangulatú UHU büfébe.
Röviden tehát arra kérte a motorosokat Attila – és mi is –, hogy tegyék be szépen a dB-killert, ha Mátrázni indulnak. A balesetek miatt pedig ne aggódjanak, mert aki szerint „nem elég hangos, ezért nem is biztonságos” a teljes gázon mért 104-109 decibeles kipufogó, azt a 120 decibel sem menti meg a bajtól…