Szaki alaposan utánajárt a kérdésnek, mégis a segítségeteket kéri: az idősebb, egyszerű technikára voksoljon vagy vállaljon be egy frissebb vasat? Az utasszállítás is fontos – kinek mi jött be ilyen célra?
[wp_bannerize group=”cikkek” limit=”1″]
Kedves Kutya! Rendszeresen olvasom az oldalatokat, nagyon tetszik! Csak így tovább! : ) Motorvásárlásban kérem a segítségedet, tanácsodat.
Az előzmények:
Néhány éve szereztem meg a motoros jogsit, harminc fölött pár évvel, ezzel valóra váltva gyerekkori álmomat. Tizenegynehány év autós tapasztalattal és legfőképp ésszel láttam neki, először A1, aztán korlátlan A, s utána vezetéstechnikai tréning. Még csak pár ezer kilométert töltöttem nyeregben, de szorgalmasan szaporítom a megtett út hosszát. Inkább rövidebb-hosszabb túrákat teszek, ha tehetem, motorral intézem ügyes-bajos dolgaimat. Inkább nyugodtan megyek, döntögetek, csak egyszer-kétszer gurul el a gyógyszer… : )
Korlátlan jogsit egy Hornet segítségével szereztem. Akkor nagyon soknak éreztem. Első motornak ezért egy Kawa ER 5-öt vettem. Nagyon jó kis motor, fordulékony, kanyarvadászatra is jó a maga módján, túrázáshoz is megfelel és az ötven paci sem volt riasztó a számomra. Idén augusztusban néhány barátommal elmentünk egy három napos osztrák-olasz-szlovén túrára. Itt is helytállt a kis Kawa, de sajna a határait is igen feszegette. A szerpentineken nagyon pörgetni kellett, hogy hegymenetben tartsa a sebességet, ne lassuljon, lefele pedig a fékek jelezték, hogy ennyi és nem több a hatékonyságuk. A hátsó dobfék és az első tárcsa két dugattyúval ennyit tud. A lengéscsillapítása az osztrák utakon teljesen megfelelő volt, de a szlovén burkolaton és a híres magyar utakon igencsak kényelmetlenné teszi a motorozást. Tavaly nyáron Tokajban voltam vele, szándékosan kerülve az autópályát, inkább a fő és mellékutak változatosságát választva. Ezen az úton az összes úthibát éreztette velem a kicsike. A hátsó rugóstagok állíthatóak, de nem sokat számított, hogyan van beállítva. Az első futóművel ehhez képest nem volt gondom, leszámítva, hogy típushibájából kifolyólag hajlamos a szitálásra.
Szeretem ezt a kis motort, de egy jobb futómű, kicsit dinamikusabb teljesítmény, jobb fékek igencsak hiányoznak. Feleségemmel is szeretnénk közösen túrázni, és ez is arra indít, hogy nagyobb motorban gondolkodjak. A motorvásárlást jövőre tervezem, még csak keresgélek.
A tervek, melyekhez vasat keresek:
Hatszázas-hétszázas vasakban gondolkodom. A nagyobbak teljesítménye, súlya egy kissé elbizonytalanít, és nem félni, görcsölni akarok a motoron. Majd esetleg sok-sok ezer km tapasztalat után jöhet egy igazi nagyobb gép. Cél, hogy kényelmes, túrázásra két személlyel, csomagokkal is alkalmas motor legyen, amin akár egy-egy autópályás szakasz sem kínszenvedés. Emellett akár rövidebb utak, hétköznapi használat, városi szaladgálás is beleférjen. Fontos még az olcsó fenntarthatóság, mivel feleség, három gyerek, családi autó mellett nem akarok évente túl sokat áldozni a motorra.
Max. ötszázezres vételárig tudok elmenni, ebből kifolyólag a ’99-02 közötti vasakat nézegettem. Elsőre kézenfekvő volt a Hornet, hiszen azon tanultam. Aztán elvetettem, mert túrázásra kevésbé alkalmas. Jobb szeretem a túrásabb testtartást, mint a sportosabb pozíciót. A kipufogó zavaró helyen van, a nyeregtáskát féltem a megégéstől. És az utas kényelme is fontos, mert aztán hallgathatom… 🙂 Utána kezdtem el nézegetni a Fazer600-GS600-CBF600 triót. A Honda az én pénztárcámhoz drága. A Suzuki és a Yamaha közül inkább a hangvilláshoz húzok megbízhatóság, típushibák, fenntarthatóság szempontjából.
Aztán bejött még két motor, mint lehetőség: SV650 és ZR7. Az SV elérhető áron van, sokan dicsérik. A túránkon is volt egy ilyen, jó kis motor, de az utasülés nem volt meggyőző. A ZR7 olyan, mintha egy nagyobb ER5 lenne komolyabb kivitelben. Ismerős forma, ismerős műszerek. Azonban a ZR7-hez képest meggyőzőbb a Fazer. A fenti típusokból kiderül, inkább a naked bike-ok, túrásabb motorok tetszenek. Sportmotort nem akarok. A túraendúrók világa ismeretlen a számomra. Nem tudom, az tetszene-e, illetve ebben az árfekvésben találok-e nem sok tízezret futott, leharcolt vasat. Válaszodat, tanácsodat előre is köszönöm! Széles utat! : )
Üdv: Szaki
Kedves Szaki!
Nem mondhatnám, hogy elapróztad, tényleg alaposan körbejártad a témát, mielőtt segítséget kértél – így kell ezt! Ilyen esetekben nehéz dolgom van, mert úgy tartják, az ember “vallását” – legyen szó akár motorról is -, nem szabad sulykolni a másikra, de leveled első sorait olvasva előttem máris egy hatalmas ZR-7, ZR7. ZR-7! transzparens jelent meg… 🙂
Az a sornégyes blokk az egyik legkellemesebb karakterű erőforrás, mellyel valaha mentem a régi iskola gépei közül. Egyszerű, kiforrott, tartós darab, kedvező fogyasztással és bőséges nyomatékkal, mely jól jön majd, ha kétszeméllyel és csomaggal indulsz túrázni. Ráadásul az utóbbi években az ára igencsak baráti lett, szinte megfeleződött – igazán jó ajánlat. Ugyanakkor a Fazer modernebb darab, ennek minden előnyével és hátrányával – tagadhatatlan, hogy frissebb konstrukció. Ha erre voksolnál, Emese írásából megtudhatod, mire kell figyelned vásárláskor: Yamaha FZS600 Fazer használtmotor teszt.
Az összegből egyébként kijön még a ZZR600 is, mely szintén tartós darab, de sajnos túraalkalmasság terén akadnak kihívások, ugyanis a hátsó lábtartók csak a 170 centi alatti utasoknak kényelmesek.
Összességében szinte bármelyik jó állapotú, kellő szélvédelmű japán sornégyes szóba jöhet, ezért az olvasókat kérdezzük: milyen motort ajánlotok Szakinak és párjának a mindennapokra, illetve a túrákra?