Érdekes, egyedülálló tartalmú levél landolt a minap a postaládánkban. Feladója egy meglett korú, sokat tapasztalt motoros, aki élete derekán úgy döntött – látott ő már meggyfán pókot, de biztosan akadnak nála ügyesebb motorosok is, akiktől lenne mit tanulnia, ezért vett egy nagy levegőt, és végigjárta a hazai motorostréningeket. Élményeit most megosztja velünk, hogy segítsen eligazodni az eltérő tanrendű, de azonos célt szolgáló képzések között.
“Nocsak, megint oskolás lettem, és bizony nem bántam meg – sok újat tanultam a különböző tréningeken. Tudnotok kell, hogy motorozom már jó néhány éve, talán mondhatom is, hogy van némi gyakorlatom és tapasztalatom a nagyvasak terelgetésében. Mégis akad olyan, hogy csak a védőangyalom segítsége ment meg a zűrös szituációktól, de ezt mindenki átélte már szerintem. Utólag alig tudom rekonstruálni a történteket, csak teóriákat állítok fel, hogy most éppen miért is nem lettem áldozat. Megelőzendő az ilyen szituációkat, a téli kényszerpihenők után rendszeresen részt veszek vezetéstechnikai tréningeken, amúgy rozsdátlanításként, felfrissíteni a megkopott tudásomat a motor hátán.
Bátran állíthatom, hogy szinte minden oktatót sikerült meg- és kiismernem, a pályákat bemotoroznom és a vezetési, motorkezelési módokat begyakorolnom. Most ezekről szeretnék – lehetőleg pártatlanul – írni, hogy a későbbiek során, akik részt kívánnak ilyenen venni, azok könnyebben választhassanak közülük. Pesten és a főváros környékén környékén tevékenykedő csapatokat jártam végig, fogadjátok szeretettel az itt összefoglalt tapasztalataimat!”
Mindenki másként csinálja…
Az oktatott anyag két fő irányzatra oszlik. Az egyik a közúton jól használható úgynevezett „motorosrendőrös” stílus, a másik a Japán iskola, a Ghymkana. Először ez utóbbit boncolgatnám, viszont előre kell bocsájtanom, hogy tapasztalataim összességéből kialakult tudásom egyeseknek szubjektívnek vagy részrehajlónak tűnhet majd. Statisztikai felmérés alapján álló tény, hogy egy járművezető minden tízezredik döntése biztosan hibás. Frontális ütközés akkor szokott összejönni, ha a szemben haladó vezetők ilyen rossz döntésiek pillanatában találkoznak. Nagy szám ez, de gondoljuk át, milyen gyorsan is bekövetkezik mialatt vezetünk. Hiszen döntés az is, hogy rápillantsunk-e a tükörre, ellenőrizzük-e a guminyomást a motoron, esetleg felhangosítsuk-e a rádiót a kocsiban. Nos, ezen gondolat mentén azt állítom, hogy a vezetés közben a sokváltozós tényezőket érdemes kiiktatni, mert erősen túlterhelik az agyunk kapacitását, hamar fáradunk és a leterheltség függvényében megnő a hibázások lehetősége.
A Gymkhana japánul sportnépünnepélyt jelent, amelyet sok évszázaddal ezelőtt lovassportként űztek. Ma Motokhana vagy Ghymkana néven használják, és különböző teljesítményű utcai vasakkal űzik ezt, tehát a közúton használandó manőver típusokat sportosították. Szinte minden nagyon hasonló a Gymkhana és a motorosrendőr stílus között – első ránézésre -, és egyben mégsem az. A gázkezelés az egyik fő eltérés, mivel a Gymkhanában a hátsó fékkel, gázadással és gázelvétellel szabályozzák a motor mozgását a kanyarodás fázisában. Egy további állandóan változó tényezőt – a gázkezelést – vittek bele, amellyel a gyakorolt motorosok elképesztően precíz kanyarvételt érhetnek el, egyszersmind biztonságosan motorozhatnak. Ugyanakkor tartom, hogy a kéz-láb összhangba hozása erősen megterheli az agyat, ezért sok és rendszeres gyakorlást igényel még a technika szintentartása is. Ez megy a sportolóknak, a minden nap motorozóknak, de szerintem nem igazán eredményes a hobbimotorosnak, legalább is magamon ezt tapasztaltam. Hogy miért? Kiszámoltátok, hogy hány napot is motorozik, aki nem munkavégzésre használja a gépét?
Tizenkét hónap van egy évben. Annak a fele ugrik, eleve, mert téli szezonban a legtöbb vas alszik. Marad 26 hétvége, de van család, egyéb más elfoglaltság, így azt is felezzük le. Most 13 hétvége, azaz 26 nap maradt a 365 napból. Elmegyünk két hatnapos túrára, vagyis motorozunk még 12-14 napot barátokkal valamerre.
26-40 nap? Nagyon kevés! Ezt nem tekinthetjük úgy, hogy mi vagyunk a „profi” motorosok. Ez csak kedvtelés! Az ilyen motorosnak pedig mindjobban leegyszerűsített, a sok változótól megfosztott, és ezáltal a legbiztonságosabb vezetéstechnikát érdemes elsajátítani és művelnie, jómagam hosszú évek alatt szinte mindig ezt tapasztaltam. A szabadidő véges, azalatt túrázni szeretnének a srácok, így ismétlő gyakorlásra gyakran nem fordítanak időt. Ennek hiányában biztonságos manőverezésre sem mindig tudják használni a bonyolultabb technikát, hacsak nem hívják Marc Marqueznek vagy Yoshinobu Shigának az illetőt. Még egyszer hangsúlyozom, próbáltam a technikákat, s az is lehet, hogy jön egy oktató, aki a másik megoldás mellett kardoskodik majd, de saját tapasztalatom azt mutatja, hogy itt is az egyszerűbb a jobb.
A „Motorosrendőr” technikát valóban a motoros rendőröknek köszönhetjük
A közlekedés és a közlekedési járművek fejlődése hozta magával, ahogy a növekvő forgalom kívánta, hogy egyre kevésbé voltak alkalmasak a rendőrautók a gyors intézkedésre. Szükséges lett, hogy a forgalmi dugók, balesetek színhelyére gyorsan odaérkezzenek a rendőrjárőrök és mielőbb segíthessenek a problémák megoldásában. Hamar kiderült, hogy alaptudás kevés ehhez a munkához, ezért a német és holland rendőrség kidolgozott egy tréninget a részükre. A Magyar Rendőrség ezeket a trénereket hívta meg, hogy képezzék ki a hazai instruktorgárdát, akik majd oktatják a rendőröket idehaza. Mivel a hazai csapat nagyon lelkes volt, így gyorsan „túlnőtt” az oktatóikon. Napjainkban Európa legjobbjai, sorra verik meg a nemzetközi mezőnyt. A hazai tréningpályákon ezek az egykori, ma nyugállományú vagy napjainkban is aktív instruktorok adják át legjobb tudásukat az arra kíváncsi és fejlődni akaró motorosoknak.
Ennek az oktatásnak a legfőbb célja a helyes motorkezelés, testtartás és mozgás a motoron a legtökéletesebb manőver kivitelezéséhez. Minden rávezető gyakorlat ezt a célt szolgálja. Mivel ez a leghatékonyabb és legjobb módszer, továbbá az instruktorok is egyazon iskolából érkeztek, ezért az oktatás anyaga nagyon hasonló mindenütt. Akkor mi a különbség? Van, rengeteg. Mint ahogy az iskolában szokott lenni, minden tanár más egy kicsit. Szemléletben, tematikában és abban, hogy mi a fontos a számára. Sőt abban is, hogy mennyire tud ráhangolódni a diákjára. Ezek alapján most a saját tapasztalatomat és véleményemet igyekszem átadni a bejárt sulikról:
1. Pest Megyei Baleset-megelőzési Bizottság által szervezett ingyenes tréning
Általában sokan mennek el, mert ingyenes, de itt is akadnak kivételek. Viszont így az instruktorok túlterheltek, ha egyszerre sokan esnek be, ezért inkább csak bemutató jellege van, mintsem oktatás. Arra remek alkalom, hogy önkritikát gyakoroljunk és beismerjük tudásunk hiányosságait. Ha van időnk, de szűkös az anyagi keretünk, akkor érdemes ilyeneket keresni, mert azért ragad ránk tudás, és maga a gyakorlás is fontos. Az igazán komoly tréningek pénzbe kerülnek. Ez tény, de, ha belegondolunk, hogy a képzetlenségünk okán elszenvedett baleset esetén csak egy fejidom mennyibe is kerül? A többi alkatrészről és a saját testi épségünkről nem is szólva. Hiszed vagy sem, nagyon szükségesek ezek a motorosok számára, mert itt már kiscsoportos, személyre szabott oktatás zajlik. Ezek közül is kiemelnék hármat.
2. Rili Club Vezetéstechnikai Képzés
Magasan képzett trénerek, kiváló az oktatás színvonala. Nagy és jó minőségű pálya, amelyen a rendőröket is képzik. Puritán környezet és ellátás, spártai fegyelem – kezdés és a meghirdetett befejezés időpontja szigorúan betartva. Egy- és kétnapos alapot, illetve magasabb tudásszintű képzést is indítanak. Csak saját motorral, hiszen azt kell megtanulnod kezelni – jogos az előírás.
Tematikájuk az alapos és aprólékos részletekre is kiterjedő magyarázatok, majd visszakérdezés alapján a feladat megértését ellenőrzik. Ezek után kezdhető meg a gyakorlás kis csoportokban.
Kinek ajánlom: főleg a friss jogosítvánnyal rendelkezőknek hasznos és szó szerint életmentő ez a kurzus.
3. Hungária Rendőregylet – Dunakeszi
Nagy tudású oktatók igen dús fantáziával megáldva. Alapképzést oktatják, de rutinos motorosoknak is ajánlom, mivel mindig belekerül az anyagba valami „extra”, amely megvicceli a kezdőket, sőt nem csak őket… A pálya nem túl nagy és egy kicsit zegzugos, amit remekül ki is használnak a gyakorlatok felrakásánál. Egy része murvás, amely szintén új tapasztalatszerzés tárháza.
Saját motor szükséges, de igény esetén biztosítanak bérjárművet is. Az alapképzés tematikáját átalakították a túramotorosoknak igen fontos gyakorlatok, tudásanyagok beemelésével a tananyagba, ezért murván, sóderen zajló manőverek is részei a tréningnek.
Kinek ajánlom: hosszú távú túrázók számára kihagyhatatlan.
4. Tommot Vezetéstechnikai Tréning – Kakucs-ring
Kétnapos, bentlakásos tréning komplett ellátással a Kakucs-ringen. A versenypálya mögötti tréningpályán zajlik a képzés egykori és jelenlegi rendőrök vezetésével. Magas színvonalú oktatás a legapróbb részletekre is kidolgozva – a megtanultak begyakorlása a versenypályán történik. A figyelem középpontjában a motoros áll, olyan mélységekig, mint például a fáradás által létrejövő figyelem lankadására, és az energia- valamint folyadékpótlásra is készen álló segítők. Szolgáltatása ennek megfelelően magas színvonalú, ide is saját motor szükséges.
Oktatási tematikájuk jól kidolgozott, aprólékos, precíz. A tréningpálya adottságainak megfelelően nagyszerűen kihasználják a helyet, jól alkalmazva a tanult gyakorlatok „beégetését” a versenypályán is. Ott válik közútra éretté a „Hogyan is csináljam? és a „Mikor is alkalmazzam?” fogalma.
Kinek ajánlom: a jogsival rendelkező, alapfokú tudást már elsajátító motorosok továbbképzésére, motortípustól függetlenül.
Remélem, hogy tapasztalataimmal segítettem eligazodni a motoros sulik szerencsére egyre gazdagabb palettáján, és talán kedvet is kaptak páran, hogy tavasszal kipróbálják magukat valamelyik ingyenes vagy térítéses tréningen. Jó utat, sok napsütést és széles utat mindenkinek a 2015-ös szezonra!