A Police.hu oldalt böngészve bukkantunk erre az igencsak megkapó és tanulságos írásra – ajánljuk figyelmetekbe.
Az egyetemi hallgató fiú, akit nagyon érdekelt a motorozás, bement a márkakereskedésbe. A szalon tapasztalt eladója készséggel mutatta a „mocikat”. Mindent elmagyarázott, prospektust adott, megmutatott egy-egy típus–tesztet, és az esetleges vásárlási kedvezményekről, a motoros-szezon akcióról is szólt. Vezetői engedéllyel a zsebében már arról álmodozott, hogy egyszer egyszer ki is próbálja valamelyiket.
Otthon elmesélte a látottakat. Az unokákért mindenre kész nagymama tett egy elhamarkodott kijelentést, amely szerint megígérte, hogy sikeres „Római jog” vizsga esetén megveszi a motort. Nyílt nap volt a szalonban, ahol Pista rá is ülhetett a kiállított gépekre. Cimborája, aki itt volt eladó, felismerte fiatal, egykori iskolatársát. Gyors infócsere után a készséges barát felajánlotta, hogy Pista ki is próbálhassa kiszemelt „leendőbelijét”. Zárás után, a szalontól az üdülőterület felé vezető gyér forgalmú, új úton élete nagy pillanatát át is élhette. Szép volt az idő, viszonylag enyhe, sütött a nap, minden összejött…
A kevés gyakorlattal rendelkező fiatal motorosunk az első métereken nagyon óvatos volt, ismerkedett a motorral. Néhány méter után fékezett, visszafordult, próbálgatta a piros járművet. Oda – vissza, oda – vissza. Azután egy óvatlan pillanatban rántott egyet a gázon, egy kerékre állt a piros csoda, majd egyensúlyát vesztve az úttest két oldalát is érintve ostorozó mozdulattal elszáguldozott. A kereskedő vagány húzásnak, bátor motorosnak gondolta.
Csak akkor kezdett ideges lenni, amikor a fiatal cimbora hosszú percek után sem tért vissza. Úgy 20 perc telt el, és még semmi jel…, mígnem a távolból ideges szirénahangot hozott a szél. Baj van! – gondolta, és a főnökhöz rohant. Kocsiba pattantak és irány a feltételezett helyszín. A motor, a piros csoda a felismerhetetlenségig összetörve. Vezetőjét a mentőautóban szakértő kezek próbálták újraéleszteni. A minden sebből vérző, törött lábú és törött medencecsontú cimbora élettelenül feküdt a hordágyon, az alkalmi vizsgálóasztalon. Infúzió, kábelek, és döbbent némaság. A mentősök tették a dolgukat. A belső vérzéstis biztosra vették, de stabilizálták az állapotát, és irány a kórház.
A helyszínen maradt közel kétmilliós motor (roncs), az aszfalton látható nyomok, a kidőlt akácfa látványa emlékeztetett a balesetre. A távolodó mentő hangja némi reményt jelentett, meg kell menteni egy fiatal életét. Ennyi lenne egy fiatal élete?
Ma a baleset színhelyén kereszt, mécses és friss virág jelzi, hogy itt valamilyen tragédia történt… A kései tavaszban megkezdődött a motoros szezon.
Hegylakók különvélemény: a szóhasználatból egyértelműen leszűrhető, hogy nem motoros írta ezen sorokat, mégis, valamilyen módon érintett a balesetben – a forrásból tippelve azt mondanám, őt riasztották az esethez. Bármennyire is torz a kép, amit kiemel, jusson eszünkbe ez a pár sor, amikor bekapcsoljuk a sisakot és elfordítjuk a kulcsot, hiszen mindenkit hazavárnak. Széles utat és balesetmentes szezont kívánunk minden motorosnak!
MSE
Valóban elgondolkodtató írás.
Sajnos én is éltem át hasonlót, bár szerencsére nem ismertem az áldozatot.
Nyílt napra tartottunk pár éve, mikor az egyik kereszteződésben eltereltek minket, mert motoros baleset történt.
A márkakereskedéshez érve mondták, hogy tesztelni vitt el két srác két motort, de csak egyikük tért haza. A szerencsétlenül járt fiatal egy R1-est vitt kipróbálni, ám az egyik kanyart nem tudta bevenni, lesodródott az útról és összetörte magát az árokban.
Motorja, amivel érkezett, ott állt a kereskedés előtt, de már hiába várta a gazdáját. Amit nem tudtam nem észrevenni, az a 10 centis majrécsík volt a hátsó gumin.
Tragikus eset, ami arra hívja fel újfent a figyelmet, hogy nem a motorozás a veszélyes, hanem mi magunk, amikor nem akarjuk felismerni, elfogadni saját határainkat és nem tiszteljük kellőképpen a motorban rejlő erőt.
csokabi
Már volt ez a cikk, szóról-szóra…
Dezső
Ha a játék kedvéért kicseréled a motort repülőre a történetben, kicsit máshogy hangzik, de kb úgy kéne rá gondolni, sokkal érthetőbb, hogy hol a hiba. Ha mindenki úgy tartaná karban, úgy vezetné, úgy szerezne rá jogsit, úgy adná kölcsön, úgy rendszámozná, úgy biztosítaná a motorját mintha repülőgép lenne, sokkal jobbak lennének a statisztikáink is.
Albert
Nekem a bátyám halt meg motoros balesetben 1978-ban. Én 9 éves voltam akkor. Nem most történt, de sosem tudom elfelejteni. A baleset után én is segítettem hazatolni a motort. MZ 125-ös volt. Nem vagánykodott…. szerencsétlen baleset volt. Én nagyon régóta motorozok ilyen-olyan motorral, voltak szünetek is időnként. A motorozás szenvedélye kiskoromtól végigkövet, de azért tisztában kell vele lenni, hogy a motorozás veszélyes üzem. De ettől függetlenül a szenvedély megmaradt. Megpróbálok úgy motorozni, hogy az élmény legyen még sokáig.