52 évvel ezelőtt, 1967 augusztusában futotta meg Burt Munro, az Új-Zéland-i fenegyerek a literesnél kisebb motorok új sebességrekordját, amikor 295,4 km/órás átlagot ért el Bonneville-ben. Rá emlékezünk a csúcsdöntés évfordulóján.
A motorosok jobbára a „Leggyorsabb Indian” című filmből ismerik Burt (eredeti nevén: Bert) Munro sztoriját, ám érdemes utánaolvasni a történetnek, ugyanis a film sok helyen elmossa a valóság és a fikció közötti határt. Mi több, a rekord legérdekesebb része nem is szerepel benne.
Öt tény, amit nem tudtál Burt Munróról
- A moziban magányos farkasként bemutatott Munro a valóságban törődő családapa volt. Feleségével, Florence Beryl Martynnal négy szép gyermeket neveltek Invercargillban
- A forgatókönyv szerint Bonneville-ben történt az első csúcsdöntés, de ez már akkor sem ment ilyen egyszerűen: Burt egy csomó rekordot felállított már korábban is, részben Új-Zélandon.
- Jim, a sármos versenyző valóban támogatta Munrót, de nem úgy, ahogy a filmben. Nem kellett meggyőzni a versenybírákat az indulásról, viszont versenyüzemanyagra annál nagyobb szükség volt, és ezt Jim adta Munrónak.
- Időhiány miatt egybegyúrták a valóságban 11 év alatt elért rekordokat, vagyis nem Burt 1967-es versenye, hanem az ő egy évtizeden át tartó küzdelme jelenik meg a vásznon.
- Munro halála után is javított rekordján… Bármilyen hihetetlen, ez igaz, ugyanis a fáradt versenybírók elszámolták magukat az átlagolásnál, amikor a két ellentétes irányú futam eredményeit értékelték. Fia, John Munro apja halála után 36 évvel előkereste a régi jegyzőkönyveket, és jelentette a szövetségnek, hogy nem stimmelnek a számok. Az AMA szakemberei kezdetben hitetlenkedtek, és kizárták az emberi mulasztást, de végül a tények meggyőzték őket, így ma már 296,195 km/h a hivatalos rekord.
Az egykori csúcstartót ma is tisztelik és nagyra tartják hazájában, motorja pedig az Új-Zéland-i E. Hayes múzeum egyik legnépszerűbb látványossága.