Olvasói: Első motoros túrám, Erdély

Olvasói: Első motoros túrám, Erdély

- Kategória: Cikkek
3

Ismét Erdélybe csábítunk benneteket, pontosabban nem is mi, hanem olvasónk, White Man X, aki egy remek túrabeszámolóval és videóval lepett meg minket.

Nyár végén, augusztus utolsó hetében szántam rá magam, hogy eltöltök egy kis időt Erdélyben. 25-én reggel mentem ki, s mivel korábban sokáig segédmotorokkal jártam, megtanultam türelmesnek lenni utazás közben - most sem kapkodtam. A nyeregben töltött nyolc-kilenc óra végén már barátaimnál, Bátoson szálltam le a gépről, elégedetten megpaskolva a tankot - jól bírta a megpróbáltatásokat és a dimbes-dombos tájat.

Irány a Gyilkos-tó és a Békás-szoros!

Másnap a környék legfontosabb nevezetességeivel kezdődött a program, és mindkettő lélegzetelállító volt. Észre sem vettük, hogy múlik az idő, így történhetett meg, hogy csak éjjel 11-re értünk vissza Bátosra. Egy pihenőnap után jöhetett az igazán komoly falat, a bakancslistás hely, ahol megtanultam motorozni, a Transzfogaras.

„Áldom igazán a sorsom, hogy motorral járok erre: kocsival több óra lenne feljutni a dugóban, a parkolásról nem is beszélve”

Talán mondanom sem kell, hogy hosszú és fárasztó út volt, de minden fáradtságot feledtetett, ahogy a falvakban az út szélén álló kölykök integetve, mosolyogva köszöntöttek, miként minden arra járó motorost. Elképesztő torlódás fogadott a hegyen, össze-vissza álltak a kocsik, az ablakon kinyúlva kameráztak a sofőrök - tiszta Balkán. Most áldom igazán a sorsom, hogy motorral járok erre: kocsival több óra lenne feljutni a dugóban, a parkolásról nem is beszélve.

Medvék a Transzfogarason

A Transzfogaras másik oldala is gyönyörű volt, és ezúttal is többször találkoztam az út szélén „Székely határőrökkel”, azaz medvékkel. Engem nem bántottak, de az autókba erőszeretettel másztak volna be. Ilyenkor 2-3 gázhúzással megmentettem szegény sofőröket, akik duplán megijedtek: előbb a hangtól, majd attól, hogy az életben nem láttak még medvét ilyen gyorsan futni, ahogy én sem... Visszafordulva még bepótoltam a kötelező mics evést, majd 30-án hazafelé fordítottam a gépet, hogy odaérjek a Motofestre a Hungaroringre.

Muszáj volt időben hazaérnem, hogy részt vehessem a Motofesten. Remek nap volt, ezúton is köszönöm a motorosrendőröknek a sok hasznos tanácsot és oktatást!

Igazi élmény volt Erdélyben feltöltődni. Akik még nem jártak kint, gyakran hitetlenkedve méregetik az embert, mikor arról beszél: egyszerűen feltöltődünk, kicserélődünk az Erdélyben töltött napok alatt.

Márpedig így van: jómagam is, ha nem motoron ültem, akkor elmentem a vendéglátókkal születésnapra, kirándulni, horgászni, szabadtéren sütögetni. Hihetetlenül kedves volt mindenki, egytől-egyig, és testvérükként fogadják a vendéget.

Olyan élmény volt ez, és annyira maradandó, hogy úgy érzem, testileg-lelkileg kicserélődve értem haza. Egyszerűen leírhatatlan az érzés, amikor életedben először, egyedül indulsz több ezer kilométeres útra, és tapasztaltabb, jobb motorosként térsz haza.

Így telt hát az én 2300 kilométerem Erdélyben. Szerencsére a műszaki hibák, necces helyzetek elkerültek, csakúgy, mint a rossz idő, szóval tökéletes túra volt - mindenkinek ajánlom, hogy legalább egyszer menjen el Erdélybe, garantálom, hogy nem fog csalódni!

Kapcsolódó anyag: Európa legszebb hágói - Transzfogaras és Transzalpina

Continental 2019