Korábban ötezer kilométeren át faggattuk a Michelin Power RS abroncsot, mely ideális volt a közúton sportosan motorozóknak és a pályán lassú vagy közepesen gyors csoportban körözőknek. Most itt az utód, a Power RS+, lássuk hát, mi változott? Helyzetjelentés 4000 kilométer után.
Elképesztő tapadás száraz, meleg aszfalton!… Négyezer kilométert tettem meg vele Európa legdurvább hágóin. Szinte egy centit sem mentünk egyenesen, de hazaérve is maradt minta, bár érezhetően nem túrasport-, hanem sportmotorokra tervezték… A Power RS vállrésze (forró aszfalton, gyors pályákon) néha túlmelegedett, de a Power RS+-on eddig nem tapasztaltam ilyet. Érezhetően jobb lett.
Ilyen vélemények sorakoztak a Michelin Power RS+-ról szóló fórumbejegyzésekben, ezért bátran mondtunk igent az R17.hu felhívására, hogy tegyük próbára korábbi tesztgumink utódját.
Miben nyújt többet a Michelin Power RS+?
Először is szó szerint élmény volt kanyarodni az abronccsal a sokkal laposabb profilú Bridgestone T31 túragumi után. Sokkal kisebb erő szükséges az irányváltásokhoz, az egész motor érezhetően spontánabb, mintha nem is gumicserén, hanem egy alapos futóműfelújításon esett volna át.
A tavaszi és kora őszi korlátozások miatt a tervezettnél egy ezressel kevesebbet, kereken 4000 kilométert tettünk meg a Michelin Power RS+ abroncsokkal, vagyis már éppen eleget, hogy megmérjük: beváltotta-e a mérnökök ígéretét: tényleg tartósabb elődjénél, melyet ugyancsak a ZZR-en teszteltünk?
Számvetés a teszt négyötödénél: mérések és szubjektív tapasztalatok a köpenyről négyezer kilométer után.
Valóban nagyobb futásteljesítményű a Power RS+, mint elődje?
Először is kezdjük azzal, hogy ha a futásteljesítmény nem lenne szempont, akkor aligha választhatnék jobb köpenyt a ZZR-re, mint ezt. Először is ideális körülmények között (nem túl poros aszfalt, 15 foknál magasabb hőmérséklet) egyszerűen nincs kérdés, a kétszáz lóerőt és a 154 Nm forgatónyomatékot is játszi könnyedséggel viszi át az aszfaltra. Ha hideg, poros, csúszós az út, akkor kicsit korán, de nagyon kiszámíthatóan veszít tapadást, és kormánnyal, gázzal akár második-harmadikban is simán kontrollálható a kipörgés.
Ha lehet, még jobb, kezesebb a ZZR a Power RS+-szal, mint elődjével, ez tehát jó pont, viszont négyezer után ideje rámérni a mintamélységre is – vajon igaza lesz a mérnököknek, és tényleg tartósabb a frissebb fejlesztésű papucs? Nos, igen is meg nem is: mivel az első gumi (közúton motorozva) simán kiszolgál másfél hátsót, így az lesz a perdöntő, hogy a 190-es meddig bírja egy ilyen erős motoron.
Ebben volt némi előrelépés, igaz, nem egységesen. Középen ugyanis gyakorlatilag ugyanannyit mérünk négyezer után, mint anno a Power RS-en, a vállrészeken viszont jóval többet. Hogy számszerűsítsük: hátul 2,96 és 3,92 mm-t mutat a tolómérő kijelzője (középen és a szélén), vagyis a vállrészen 8-10%-kal tartósabbnak bizonyul, míg középen hozza az elvárt szintet.
Az tehát kissé túlzó, hogy kimagasló futásteljesítmény érhető el vele, az viszont tény, hogy eddig nem tapasztalt, spontán, könnyed irányváltások jellemzik vele a motort, miközben a köpeny tartóssága – jórészt közúton használva – bő hatezer kilométerre tehető egy ekkora és ilyen erős motoron.
Facebook Comments