Sorozatunkban sokat futott motorok tulajdonosaival beszélgetünk, hogy megtudjuk: milyen is az élet százezer kilométer felett? Ezúttal Bodó Ádám osztja meg velünk tapasztalatait az igen ritka Honda VT250F-ről.
Aki esetleg nem ismerné a modellt (van ilyen?), a VT250F-t 90 fokos hengerszögű, folyadékhűtésű, DOHC-vezérelt, kéthengeres erőforrás hajtja. V2-es erőforrása rugalmasabb volt a korabeli soros négyhengeres kategóriatársainál, egyben alacsonyabb súlypont és jó irányíthatóság jellemezte a modellt.
Érdekesség, hogy fékhatásáról elöl belsőhűtéses szimpla tárcsa gondoskodott, akárcsak a kor sportautóiban – motorokon ez különleges megoldásnak számított.
További jellemzői közé tartozik a hidraulikus működtetésű tengelykapcsoló, a Comstar kerekek tömlő nélküli abroncsokkal, a TRAC-típusú, lekoppanásmentes teleszkóppár és a Pro-Link hátsó felfüggesztés, valamint az sem mindennapi, hogy a motor hűtőfolyadéka áthaladt a váz egy részén. A korai, brit modellek beépített irányjelzőkkel, valamint opcionális hűtőtakaró idomzattal voltak elérhetőek.
Interjú a Tulajdonossal – Bodó Ádám – Honda VT250F (1983)
Ádám gyerekkorában rengeteget biciklizett a barátaival, akik közül egyik belekezdett a motorozásba, és természetesen elvitte magával utasként, majd azon a pár kilométeren neki is megtetszett a dolog. 2001 környékén beszerzett egy Jawa Mustangot, amit jogosítvány nélkül használt kint a határban gyakorlásképpen. Persze a rendőrök kétszer is megfogták, így hát úgy döntött, leteszi a jogosítványt és úgy már nyugodtan csavaroghat mindenfele. Amint meglett a jogsi, azonnal nézni kezdte a 250-es gépeket. Először a Suzuki Bandit került szóba, majd ismerősének tanácsára megnézte a Hondát, amit aztán meg is vett 24 367 kilométerrel az órájában. Következő évben darabjaira szedte a gépet, hogy felújítsa, és azóta is nagy becsben tartja.
– Hogyan indult a történet a Hondával, és milyen tapasztalataid vannak vele?
– Rengeteg helyre elvitt a kis VT, főleg Észak-és Közép-Magyarországon jártam vele. Volt barátnőmmel együtt megjártam vele a Magas-Tátrát és a Csorba-tavat is, ahol együtt sátoroztunk. Pár évvel később Édesanyámat is elvittem Ukrajnába a kárpátaljai rokonainkhoz. Nagyon élvezte az utazást, annak ellenére, hogy az odaúton szakadt az eső, ellenben hazafele már verőfényes napsütésben gurultunk. Ekkor több mint 800, gond nélküli kilométert tettünk meg a VT-vel. Egy nagyobb felújítást követően barátnőmmel rengeteget mentünk, ezért 2014-ben a motor elérte a 112 000 kilométert.
– Ekkora távok megtételéhez kellett valamit módosítani a Hondán?
– A nagyobb túrákra hátsó dobozt szereltem fel, amihez házilag csináltam tartót, illetve tanktáskát is beszereztem, így bőven van helyünk pakolni.
– Mennyire vagy elégedett a kényelmével?
– Eleinte kényelmesnek tűnt, de az évek teltével a tankra felmászó szivacsrészt eltávolítottam, az utas ülését viszont kicsit megvastagítottam.
– Ha már az igénybevételeknél tartunk, milyen alkatrészeket cseréltél a bő százezer kilométer alatt?
– 2006 környékén, 49 ezer kilométerrel az órájában jött valami baljós kopogás a motorból, ami egyre erősebb lett, ezért le is tettem, amíg szakértő meg nem hallgatta. Olyat kerestünk, aki kifejezetten japán belpiacos gépekkel foglalkozik. Állapotfelmérés és bontás után a következő volt a diagnózis: főtengelypersely-elnyalódás, égett kuplunglamellák, első hengerben a himbavilla egyik ága eltörve, két szívószelep elgörbülve, vezérműlánc-feszítő rugókból az egyik kifáradva, másiknak a füle letörve, de a főtengelyt szerencsére meg lehetett menteni.
Kértem őket, amit csak lehet és szükséges, cseréljenek ki. Végül a lista 36 tételből állt…
Amit külön megemlítenék, hogy gyújtótrafót is cserélni kellett, mert az egy Wartburgé volt eredetileg a vason. Megtudtam, hogy csak ásványi olajat töltsek bele, szintetikusat semmiképpen. A gond forrása az volt, hogy hiába a nívóablakig töltött az olajszint, az még mindig kevés volt egy tervezési hiba folytán, ugyanis az olajszűrőt utólag süllyesztették bele a teknőbe, ezáltal kiszorítja azt a kevés olajnyi helyet, ami kellett volna az üzemeléshez. Az olajszivattyú 10 ezres és afeletti fordulaton már szinte teljesen kiszívja a teknőt, ezáltal szinte szárazon forog a főtengely. Mióta visszakaptam a Hondámat egészségesen, azóta az olajszintre és a csereintervallumra nagyon odafigyelek, így azóta gond nélkül üzemel.
– Te végzed a karbantartásokat vagy szerelőhöz hordod a gépet?
– A Yakomoto-i szervizelés után már mindent én csináltam meg rajta. Kibővítettem a kezelőszerveket egy kis kapcsolóval, így lett rajta vészvillogó is.
– Milyen márkájú gumit használsz rajta, és milyen időközönként cseréled?
– Elöl Continental TKV volt, ez jól tapadt, hátul viszont Mitast használtam.
– Milyen olajat töltesz a VT-be, és milyen időközönként cseréled?
– Eleinte szintetikust, de a felújítást követően átalltam ásványira, azon belül is 20W50-esre, név szerint a Mol Dynamicra.
– Üzemanyag-fogyasztásod miként szokott alakulni egyedül, illetve utassal?
– Szólóban körülbelül három litert fogyasztott, utassal pedig alig három deci volt a többletfogyasztás.
– Milyen negatív tulajdonságot vagy műszaki megoldást tudsz felsorolni, amit nem szeretsz a típusban?
– Nemigen akad olyan, amit nem szeretnék benne. Talán az első fék az, ami szerelhetőségét tekintve nem egyszerű.
– Lecseréled a sokat futott Hondát, vagy továbbra is ez marad?
– Jelenleg azt tervezem, hogy felújítom, ugyanis már hallani a vezérműláncot kicsit. Nem nagyon vannak már hozzá alkatrészek, de szerintem megtartom, hiszen a szívemhez nőtt. Mellesleg már vettem mellég egy Honda CBR600F4i-t is…
– Kinek ajánlanád ezt a típust?
– Mivel immáron 38 éves, így talán gyűjtőknek. Amúgy kezdőknek ideális lenne, hiszen kellően rugalmas, és nem büntet a meggondolatlan gázhúzásért.
– Milyen előnyeit látod annak, hogy többnyire kétkeréken közlekedsz autó helyett?
– Motorra sokkal előbb megvolt a jogosítványom, mint autóra, ezért szinte mindig, mindenhova azzal mentem, még busz helyett is. Ha tehetem, mindmáig így teszek, ugyanis fürgébb és gyorsabb, mint az autó, ráadásul sok helyen könnyen elférek vele és hely hiányában sincs probléma a parkolással.
Típushibák – Honda VT250F
Mára sajnos nehézkes a majdnem 40 éves géphez alkatrészt beszerezni, ám az igazi rajongók számára nincs lehetetlen, szerencsére az interneten még fellelhető, amire szükségük van. A VT250F legismertebb típushibája a cikkben is említett főtengely meghibásodása, amit részben a kissé alultervezett olajteknő, másrészt a könnyen túlmelegedő erőforrás okoz. Ezt ásványi olaj használatával ki lehet védeni, amennyiben még nem hibásodott meg a csapágy. Ha már késő, akkor forduljunk megbízható szervizhez, ahol körültekintően átnézik és ha kell/lehet, megjavítják a motort.
Szinte mindig megemlítem, hogy az ilyen idős technikáknál már nem elég ismerni a gép típushibáit, ugyanis mostanra számtalan elöregedett és korrodált alkatrész „díszítheti” a motort, vagyis sokkal inkább a tulajdonos, mintsem a motor hibái dominálnak 30 év felett. Persze erre is van gyógyír, például ha olyan gondos gazdától vesszük a gépet, mint interjúalanyunk, Ádám.
Cikkajánló: A sorozat eddig megjelent részei