Szerinted kibírtam egy évet anélkül, hogy vettem volna egy motort? Lelövöm a poént: nem…
Mindig a teljes és megnyugtató elégedettség tölt el amikor a családi flotta bármelyik tagja eszembe jut. A longboardtól, a Red Dot Design-díjas Volvo kupéig elég széles a paletta, főként a két bajor ékkővel. Az elektromos roller is szépen beépült a rutinba, augusztus végére „át is kell gumizni” a mostani kopással számolva, ám ezzel nincs vége a kalandoknak… Igen, vettem egy új motort. Megint.
Régi vasak között egy nagyon új motor… a Vizion
Ezen mélységes teljességbe érkezett barátom is, akivel kilátogattunk az Oldtimer Expóra. Még motoszkált bennem, hogy valami kicsi, valami praktikus beférne a garázsba, mint egy klasszikus Vespa, Honda Monkey vagy valami más őrület. A kiállítási csarnok vége felé meg is lett az őrület, egy Honda Motocompo, amit 1981–1983 között kiegészítőként lehetett az akkor Honda Cityhez rendelni. Szóval kellett egy autó a robogó vételhez…
Ezen kicsit elbeszélgettünk, és bár párom minden ilyen dolgot támogat, neki az ebédlőszék-pózban vezethető robogók nem tetszenek, a váltós 125-ösök, mint a Monkey meg a Grom az ötfokozatú erőátvitelekkel gyakorlatilag kicsinyített motorkerékpárok. Itt abba is maradt tehát ez a szál, folytattuk a nézelődést, és fűtőház mellett belefutottunk egy standba… no meg az új motorunkba.
Épp a Brixtonokat vettük alaposabban szemügyre, mikor a párom megkérdezte, hogy az ott hátul milyen gép? Mire visszakérdeztem volna, már a kis fehér Motron Vizion nyergében ült. Az importőr, Tamás személyesen foglalkozott az érdeklődőkkel, azonnal válaszolt a záporozó kérdésekre, és nem is tudtuk zavarba hozni – mindent tudott a motorokról. Szó szót követett, majd elhangzott az a bizonyos mondat:
He lenne feketében, szerintem meg is vennénk!
Van belőle fekete! – vágta rá csípőből, s innen már nem volt visszaút, igaz, nem is akartunk ellenállni a csábításnak. Megvan benne az őrület a mérete és a valószínűtlenül csekély súlya miatt, a teljesítménye pedig több mint elég egy ekkora vasba. Párom arcán már láttam, hogy helyet kell szorítani a garázsban…
Aludtunk rá párat, majd egy héttel később egyeztettük a részleteket, és megrendeltük az ébenfekete Motron Viziont, vagyis Lexmoto Cypehert, azaz Zongshen Cineco City Slickert, ahogy a világ más tájain ismerik.
Persze nem volt ismeretlen a vas, elvégre Kutya is odavolt érte, Barbiról nem is beszélve, én pedig szeretek motorokat „szűzen”, kipróbálás nélkül venni, ha eléggé lenyűgöznek. Nyilván azért utánaolvastam, mi is ez jószág: korábban dolgoztam kereskedelemben, és a kínai gyártók nevezéktana már nem tud meglepni. A Zongshen Industrial Group az egyik legnagyobb kínai gyártó, amely olyan néven és matricával ad el szinte bárkinek és szinte bármit, ahogy a kedves vevő szeretné. Színek tekintetében is kreatívabb alternatívákat adnak belföldre, mint a Mexikói színtiszta fehér (El chapo emlékére), illetve az európai jog szerint kissé problémás „(Aprilia) Mana 850 piros”. A száraz műszaki adatokkal nem is untatnék most senkit, megtalálja őket a fent linkelt, korábbi tesztben. Ezúttal inkább arról írok, miért döntöttem mellette, és kérem, ne sértődjenek meg, akik egy e-motortól várják a Föld megmentését – a környezetvédelmi szempont volt az utolsó. Egyszerűen jó, sőt tökéletes motort szerettünk volna.
Persze már hallom a kérdéseket is: „Minek még egy motor?”, ha ott áll a két patika BMW? Kezdem azzal, minek nem kell: azért, hogy környezetvédelmi nagykövetként pózoljunk rajta.
Az elektromos motor gyors, megbízható és mellesleg környezetbarát
Lehet, nem leszek ezzel a nézetemmel a legnépszerűbb, de az elektromos mobilitás a 100-150 kg feletti eszközöknél sok minden, csak nem a környezetvédelem esszenciája. Úgy gondolom, erre az időszakra majd olyan bizarrul fognak visszatekinteni az utókorból, mint a DDT rovarirtómániára. Az egy olyan vegyszer volt, amely beépült és felhalmozódott a táplálékláncban, de közben pl. gyártottak vicces mintás tapétát belőle a gyerekszobába mert minden rovart elpuszított, a környezetében. Aztán tudományos vizsgálatok százai bizonyították károsságát, veszélyességét és hamar tiltólistára került…
Hogy miért nem első helyre sorolom a környezetvédelmi szempontokat? Nos, az MIT 2022 októberében elemezte a témában elérhető forrásokat., és az eredmény igencsak beszédes. Egy elektromos autó előállítása 80%-kal is több CO2 kibocsájtással járhat, mint egy hagyományos, benzines vagy dízel gépjárműé. Az írás szerint egy Tesla Model 3 előállítása során akár 16 tonna CO2 keletkezik, ebből számoljuk vissza, hogy egy azonos méretű, benzines autó 12,8 tonna árán kerül útra. Egy hasonló méretű Skoda Octavia SL 1.5 TSI DSG 127 g/km CO2-t bocsát ki, tehát az előállítás után megtett 22 873 km-el lesz ugyanott a karbon lábnyoma, mint a Tesláé (ami még a szalonban áll).
A cikkben úgy próbálják előnyösebbnek beállítani környezeti szempontból az elektromos autókat, hogy a jövőben az energiamix nagyobb része zöld energiából származik majd, és akkor a futásteljesítménnyel az előállítási többlet kompenzálható.
Mi a magyar realitás? Az atomenergia még elég környezetbarátnak számít a mixben, de amikor a reggel 7 óra előtti és 18 óra utáni időszakot nézzük, akkor a napenergia kiesik a rendszerből, és elkezd dominálni a gáz, a szén, valamint a szemétégetés, no meg az import. Nyilván az importáram sem csak atomerőművekből érkezik, bár sokkal inkább környezetbarát, mint a hazai. A jövőbeli tervek egyelőre új szemétégetőket és gázerműveket mutatnak többségben.
Szóval ajánlott most is előbb gondolkodni, tudatosan dönteni a divat követése helyett, mert bármilyen hihetetlen, de utánaszámolva a hagyományos kerékpározásnál környezetbarátabb az elektromos kerékpár használta. Ugyanis ilyen távolságokon a kerékpározáshoz elfogyasztott extra kalóriák előállításának CO2-kibocsátása több, mint az elektromos kerékpáré az előállítással, az akkumulátorral, a motorral és a rendszeres feltöltéssel.
Miért van szükség ilyen elektromos segédmotorra, mint a Motron Vizion?
Itt visszakanyarodom a Acer roller használatával kapcsolatos agglomerációs problémákra. Hasonló a helyzetünk, azzal a különbséggel, hogy a páromnak a vonat körülményesebb és időigényesebb lenne. Autóval továbbra sem lehet ki-, se bejutni a faluból csúcsidőben, értelmes módon.
Ugyanakkor van egy a főúttól teljesen különálló kerékpárút, ami kisebb kerülőkkel elér egészen a. munkahelyéig. Itt felidézném a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM–BM együttes rendelet (a továbbiakban: KRESZ) kétkerekű segédmotoros kerékpárokkal való közlekedés életünket megkönnyítő elemeit:
- álló járművek mellett vagy között a motorkerékpárok és a segédmotoros kerékpárok előrehaladhatnak
- Lakott területen kívül van lehetőség a kerékpárúton haladni segédmotorral, de csak akkor, ha nincs tiltó tábla, és akkor is csak legfeljebb 30 kilométer/órás sebességgel.
- Buszsávban is közlekedhetnek a buszok zavarása nélkül.
- Ingyen lehet vele parkolni, megfelelő körülmények között akár a járdán is.
Szóval a dugót simán kikerülhetjük a településen kívüli részen a kerékpárutat használva – ez máris tiszta nyereség. A fővárosban már a buszsávban is lehet legálisan haladni, sőt az autóktól megtisztított Lánchídon is. Nem gond, ha a belvárosban meg kell állni valamit elintézni munka után, inni egy kávét vagy elhozni pár apróságot a postáról.
Szerencsére a jogosítvány, bukósisak és egyéb kötelező elemek a nagymotor miatt egyébként is mindkettőnknek rendelkezésére állnak, így ez semmilyen többletköltséget nem jelent. A munkahelyi mélygarázsban pedig simán lehet tölteni a motort, amire alapból nem lenne szükség, mert a Vizion lazán kibírja töltés nélkül is a napi ingázást, de megnyugtató, hogy ha hosszabbra nyúlna a délutáni kör, akkor is bőven lesz szufla az akksiban.
Eddig tehát az elmélet, mert mire összeszedtem ezt a rengeteg adatot, már csörgött is a telefonom – megérkezett az új motor. Hamarosan jön a következő rész, amiben már gyakorlati tapasztalatokról számolhatok be, és kiderül, hogy valóban beválik-e a fürge Vizion a mindennapi ingázás során.
